Meghalt Michael K. Williams, a Drót sztárja

  • narancs.hu
  • 2021. szeptember 7.

Mikrofilm

Az 54 éves színész halálát kábítószer-túladagolás okozhatta.

Holtan találták New York-i otthonábanMichael K. Williams amerikai színészt, aki a Drót című sorozatban Omar Little szerepében lett világhírű, írja a  24.hu, a BBC értesülésére hivatkozva. John Grimpel, a New York-i rendőrség szóvivője elmondta, hogy a rendőrség helyi idő szerint hétfőn 14 órakor érkezett segélyhívás után ment Williams brooklyni lakásába, ahol holtan találták a színészt.

Michael K. Williams 54 éves volt, halálát kábítószer-túladagolás okozhatta, de ezt egyelőre még hivatalosan nem erősítették meg. A színészt háromszor jelölték Emmy-díjra, az utóbbi években pedig többször is nyíltan beszélt drogproblémáiról.

Williams táncosnak készült, a kilencvenes években több videoklipben is szerepelt, és egy kocsmai verekedésben szerzett sebhely miatt többször játszott rosszfiúkat klipekben. Innen került a filmezés világába, a hírnevet pedig a Drót (The Wire) hozta meg neki, melyben Omar Little-t játszotta, aki a baltimore-i drogbandákat rabolta ki, mellesleg pedig meleg volt. Omar az egyik legnépszerűbb karakter lett a sorozatban, és ezt követően Williams számos további szerepet kapott, de ebben az időben vált a kábítószerek rabjává is.

Gengszterkorzó (Boardwalk Empire) című, szesztilalom korabeli tévésorozatban Albert „Chalky” White-ot, egy nagyhatalmú gengsztert játszotta, de feltűnt olyan filmekben is, mint a 12 év rabszolgaság vagy a Beépített hiba. Későbbi sorozatszerepeiből kiemelendő A Central parki ötök, az Aznap éjjel és a Lovecraft Country.

A színész tavaly augusztusban épp a Lovecraft Country című misztikus sorozatról nyilatkozott kollégánknak, Köves Gábornak. Az interjút itt olvashatják el:

 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.