Michael K. Williams Lovecraftról: "nem tudom, volt-e felelőssége bármilyen rasszista tett előidézésében"

Mikrofilm

A Drót és a Gengszterkorzó sztárját új sorozatáról, a Love­craft Countryról kérdeztük.

Az HBO új sorozatában H. P. Lovecraft horrorvilága találkozik az ötvenes évek Amerikájának faji szegregációjával. A Love­craft Countryban feltűnő kedvencünkkel egy zoomos kerek­asz­tal keretében beszélgettünk. Az interjút Köves Gábor készítette - a teljes szöveg a csütörtökön megjelenő Magyar Narancs legfrissebb számában olvasható. Ízelítő:

Magyar Narancs: A Drótban Omar szerepe tette híressé, de az olyan sorozatfigurák, mint Chalky White a Gengszterkorzóban és Freddy Knight az Aznap éjjelben is fontos állomásai a pályafutásának. És ezzel el is érkeztünk a Lovecraft Country apafigurájához.

Michael K. Williams: Ha most visszanézek a szerepeimre, azt kell látnom, hogy ezek a férfiak nem önmagukban állnak, hanem valamennyihez tartozik valamilyen nagyon is égető társadalmi kérdés, amellyel így-úgy, de meg kellett küzdeniük. Chalky szembetalálta magát a rasszizmussal, a Ku-Klux-Klannal, a fehér felsőbbrendűséggel, Freddy a tömeges bebörtönzéssel és annak hatásaival, Omar figurája pedig a rendszerszintű jelenségeket egy helyi közösségen belül mutatta fel. Akit a Lovecraft Countryban játszom, a felsorolt alakoknak, illetve az általuk cipelt nehézségeknek, társadalmi egyenlőtlenségeknek egyfajta egyvelegét adja.

false

 

Fotó: HBO

(…)

MN: Magának az 1890 és 1937 között élt Lovecraftnak sem kellett a szomszédba menni némi rasszizmusért. Úgy tartják, még a saját korának mércéje szerint is kifejezetten rasszista nézeteket vallott.

MKW: Hát, nem mondhatom, hogy rajongója lennék a gondolkodásmódjának, de végül is mindenkinek joga van azt gondolni a világról, amit jónak lát. Neki azonban sikerült valami olyat alkotnia, ami mind a mai napig érdemes a feldolgozásra. Nem tudok róla, hogy szándékosan bántott volna színes bőrűeket, nem tudom, volt-e felelőssége bármilyen rasszista tett előidézésében. Nem olvastam nagyon utána, de azt az egyet tudom, hogy bármi is járt a fejében, azt végül művészetté tudta transzformálni…

A teljes interjút elolvashatják az e heti Magyar Narancsban, vagy online, ha előfizetnek a lapra digitálisan!

Magyar Narancs

Kedves Olvasóink, köszönjük kérdésüket, a körülményekhez képest jól vagyunk, és reméljük, Önök is. Miközben hazánk a demokrácia érett, sőt túlérett szakaszába lép, dolgozunk. Cikkeket írunk otthon és nem otthon, laptopon, PC-n és vasalódeszkán, belföldön, külföldön és másutt, és igyekszünk okosnak és szépnek maradni. De mit hoz a jövő?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.