Mészáros Mártával közöl interjút a Guardian

  • narancs.hu
  • 2021. július 13.

Mikrofilm

Nevették a férfiak, hogy ez a nő filmet akar rendezni, de ő nevetett utoljára – írja a lap a magyar rendezőről.

Korához képest mindig fiatalabbnak látszott. Amikor a negyvenes évek végén szülőhazájában filmezést akart tanulni, azt mondták neki, „nincs itt szükség senkire az óvodából”.  Így, mivel jól beszélt oroszul – gyerekkora nagy részét a Szovjetunióban töltötte –, Moszkvába jelentkezett, ahol viszont női mivolta miatt fogadták idegenkedve. Akkoriban még nem sok nő dolgozott ebben a szakmában. Viccnek tűnt, hogy pont ő ezt a pályát választotta. „A férfiak mind rajtam nevettek. Én is velük”. Ő volt az, aki utoljára nevetett – írja a Guardian Mészáros Márta pályájának kezdetéről, idézve a Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendezőt és forgatókönyvírót.

A lap abból az alkalomból készített interjút vele, hogy szeptemberben tölti be 90. évét, és Londonban vetítik a filmjeit. 

A Mészáros Márta pályáját áttekintő írás kiemeli, hogy egy évtizeden át dokumentumfilmeket készített hétköznapi emberek, tanárok gyári munkások életéről, de már ez idő alatt csiszolódott „dinamikus vizuális stílusa”. Első nőként rendezett nagyjátékfilmet 1968-ban Magyarországon. Az Eltávozott napot a Guardian a francia és a cseh újhullám alkotásaihoz hasonlítja.

Mészáros Márta munkái őrzik korai dokumentumfilmjeinek közvetlenségét, pályájának egyik leginkább megdöbbentő pillanata pedig az 1976-ban bemutatott Kilenc hónap elkészítése volt: a teherbe esett nő történetének végén „a valóság áttöri a fikció páncélját, mint egy ököl a képernyőt”. Mészáros Márta volt az első nő, aki rendezőként elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díját, az Örökbefogadás című filmért, amivel a férfi kollégák elismerését is kivívta – írja a lap. A Guardian kérdésére, mi a terve a 90. születésnapjára, azt mondja, amit igazán szeretne: még egy filmet készíteni.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.