Mészáros Mártával közöl interjút a Guardian

Nevették a férfiak, hogy ez a nő filmet akar rendezni, de ő nevetett utoljára – írja a lap a magyar rendezőről.

Korához képest mindig fiatalabbnak látszott. Amikor a negyvenes évek végén szülőhazájában filmezést akart tanulni, azt mondták neki, „nincs itt szükség senkire az óvodából”.  Így, mivel jól beszélt oroszul – gyerekkora nagy részét a Szovjetunióban töltötte –, Moszkvába jelentkezett, ahol viszont női mivolta miatt fogadták idegenkedve. Akkoriban még nem sok nő dolgozott ebben a szakmában. Viccnek tűnt, hogy pont ő ezt a pályát választotta. „A férfiak mind rajtam nevettek. Én is velük”. Ő volt az, aki utoljára nevetett – írja a Guardian Mészáros Márta pályájának kezdetéről, idézve a Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendezőt és forgatókönyvírót.

A lap abból az alkalomból készített interjút vele, hogy szeptemberben tölti be 90. évét, és Londonban vetítik a filmjeit. 

A Mészáros Márta pályáját áttekintő írás kiemeli, hogy egy évtizeden át dokumentumfilmeket készített hétköznapi emberek, tanárok gyári munkások életéről, de már ez idő alatt csiszolódott „dinamikus vizuális stílusa”. Első nőként rendezett nagyjátékfilmet 1968-ban Magyarországon. Az Eltávozott napot a Guardian a francia és a cseh újhullám alkotásaihoz hasonlítja.

Mészáros Márta munkái őrzik korai dokumentumfilmjeinek közvetlenségét, pályájának egyik leginkább megdöbbentő pillanata pedig az 1976-ban bemutatott Kilenc hónap elkészítése volt: a teherbe esett nő történetének végén „a valóság áttöri a fikció páncélját, mint egy ököl a képernyőt”. Mészáros Márta volt az első nő, aki rendezőként elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díját, az Örökbefogadás című filmért, amivel a férfi kollégák elismerését is kivívta – írja a lap. A Guardian kérdésére, mi a terve a 90. születésnapjára, azt mondja, amit igazán szeretne: még egy filmet készíteni.