Mi a francot keresel a sötétben? – előadást tartott Budapesten a világhírű rendező

  • B. Papp Máté
  • 2018. november 27.

Mikrofilm

Peter Greenaway olyan mozira vágyik, aminek az alapját „festők” és nem „írók” képezik. Véleménye szerint a filmekben nem a történetre emlékeznek az emberek és önmagában a szórakoztatás nem egy mocskos szó. Előadása végén kitért Donald Trumpra és a liberalizmus fogalmára is.

„Meghalt a mozi, éljen a mozi!” – kezdte meg előadását a a Republic Group szervezte Budapest Zeitgeist rendezvénysorozat keretein belül Peter Greenaway, aki olyan filmeket rendezett, mint A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője, A maconi gyermek vagy az Éjjeli őrjárat.

„Úgy gondolom, hogy mindannyiótok zsebében egy okostelefon lapul. Ezen kívül bizonyára van otthon egy laptopotok, illetve valamilyen olyan eszközötök is, amivel lehet videót rögzíteni. Tehát mindenetek meg van arra, hogy rendezők legyetek!” – mondta a szakember.

Hozzátette, hogy bizonyára nincsenek a közönségben 10 év alatti, illetve 70 év feletti személyek. „Az egész országban, Európában és a világon is, emberek szelfiket csinálnak. Az elmúlt 2,5 percben amióta beszélek, körülbelül 25 000 ilyen képet készíthettek Budapesten. Ha ezt arányosan megszorozzuk, akkor azt kapjuk, hogy pár milliárd szelfiet lőttek el a kontinensen ez idő alatt, miközben összesen 40 jó fotógráfus van a világban” – folytatta.

Beszédében kitért arra, hogy a mozi valaha egy hatalmas találmány volt: emberek elhagyták a házukat, hogy elmenjenek egy sötét terembe, ahol körülbelül egy órát, néha ennél valamivel több időt eltöltöttek azzal, hogy széles vásznon megnézzenek egy szokásosnál hangosabb filmet.

„Mit csinálnak most az emberek? Nagyon kis képernyőket bámulnak, ami borzasztó minőségű hangot áraszt ki magából. Ráadásul nem kell a sötétben lenniük ahhoz, hogy nézzék. Ti is és én is tudom, hogy az emberek nem állatok, mégis mi a francot keresnének a sötétben?” – tette fel a kérdést Greenaway.

Istent a kutya követte

A képek „gyártása” régre tekint vissza: Greenaway emlékeztetett a 45 ezer évvel ezelőtt készült dél-franciaországi barlangrajzokra, valamint az időszámításunk előtti 7000-ben virágzását élő ókori Egyiptomra, ahol meghatározták a vizuális kommunikáció fogalmát.

Véleménye szerint a vizuális műveltségnek és a festészetnek sokkal meghatározóbb szerepe van a fotó- és filmkészítésben, mint ahogyan azt sokan hiszik. Úgy látja, 1905 és 1910 között a franciák és a belgák azt gondolhatták, hogy a mozi csodálatos, viszont most nagyon csalódottak lennének.

Peter Greenaway brit filmrendező

Peter Greenaway brit filmrendező

Fotó: Mészáros János / MTI

„Nem hiszem, hogy képközpontú mozi működne. Teljesen biztos vagyok benne, hogy a filmekben a szöveg van fókuszban. Minden egyes film, amit valaha láttatok, valójában képes üzenet. A mozizás egészen a kezdetekig visszanyúlóan szavakra, szavakra és szavakra támaszkodik, ráadásul ha körülöttünk minden szövegesen van megmagyarázva. Miért nem lehet egy médiumunk, ami kizárólagosan képekre fókuszál?” – mondta.

Mint fogalmazott, az előadást hallgatók voltaképpen soha nem láttak filmet, nem láttak mozit, hanem 120 évnyi illusztrált szövegnek lehettek a szemtanúi. „Nevettek, de vegyétek komolyan, amit mondtam!” – tette hozzá.

Emlékeztetett, hiába nincsenek már nyelvi nehézségek a kommunikációt illetően, a híres olasz filozófus, Umberto Eco egyszer azt mondta, a fordítók hazudnak, valójában a fordítás lehetetlen. „Miért nem lehet egy olyan médiumunk, ami valójában a képek mozgására fókuszál?” – ismételte a kérdést.

Egy bibliai példát is megemlített, amely szerint Ádámot Isten elküldte, hogy az őt környező tényezőknek nevet találjon. Mivel csak egy szót ismert (God), ezért abból kreálta a következőt, amikor az első élőlénnyel találkozott (Dog). „Tehát a kép volt előbb, aztán következett a szöveg” – húzta alá.

Esti mese felnőtteknek

„Jelenleg olyan a mozi, amilyet megérdemlünk? Tudjátok, hogy az én válaszom erre egyértelműen az, hogy nem, ennél lehetne sokkal csodálatosabb is” – mondta, hozzátéve, hogy ezekkel együtt a mozi, mint művészeti ág nagyon fiatal, a többihez hasonlítva még embrió stádiumban van. „Bár ugye, mivel a mozi halott, ezért ez az embrió nem fog tovább nőni” – szúrta közbe. Véleménye szerint változtatni és fejleszteni kell, mert jelenleg a mozi felnőtteknek készült esti meséket sugároz. „Ez nem elég jó!” – mondta.

Idézett egy híres latin írótól, aki azt mondta, a művészet 50 százalékban szórakoztatás, 50 százalékban tájékoztatás. Amennyiben a művészet csak szórakoztatna, az emberek könnyen elfelejtenék, ha pedig csak tájékoztatna, az emberek beleunnának.

„Nem lehet azt állítani, hogy a legújabb Hollywoody-i produkció megfelelne ennek a követelménynek, de Michelangelo Sixtusi-kápolnában készített mennyezetfreskója viszont igen.” Greenway azt is elmondta, hogy a szórakoztatás szó nem egy mocskos kifejezés, ezerféleképpen lehet szórakoztatni és mindenkit arra ösztönöz, hogy csinálja valahogy.

Jelenet az éjjeli őrjáratból

Jelenet az éjjeli őrjáratból

 

Arra kérte a közönséget, hogy tegyék fel azok a kezüket, akik úgy gondolják, hogy megfelelően képzettek a vizuális művészet terén, tehát művészettörténeti, építészeti vagy képzőművészeti iskolába jártak. „Húha! Sokan gondoljátok, hogy vizuális képzettek vagytok! Remek!” – mondta, majd újfent arra kérte a közönség tagjait, hogy tegyék fel a kezüket azok, akik forgatókönyvírónak készülnek.

„Ahogy látom, csak páran emelték fel a kezüket. Csak a saját és az én és a mozizás idejét pazaroljátok” – mondta, majd azt javasolta, hogy ők inkább menjenek novellistának vagy regényírónak. Kifejtette, hogy egy olyan mozira vágyik, aminek „festők” és nem „írók” az alapja, és aminek nem a történetmesélés a lényege.

„Épségben hazajutok, ha ilyeneket mondok?”

Greenaway az előadás során több hosszabb videót bemutatott, és a tervezethez képest meglehetősen többet beszélt, így a második szekcióra, az Oltai Katával való beszélgetésre alig maradt idő.

A társalgás során a rendező kitért a demokráciára, mint egy Magyarországon és Közép-Európában működő fiatal rendszerre, amit az eddigiek közül a legjobbnak talál, még úgy is, hogy igazságtalan dolgokat eredményez. „Demokratikus úton választották meg Mr. Trumpot is. Ez mindent elmond!”

Jelenet a A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője c. filmből

Jelenet a A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője c. filmből

 

A későbbiekben globális tendenciákat is felemlegetett, mint a konzervatív és a liberális eszmék váltakozása. Hozzáfűzte, reméli, hogy körülbelül öt év múlva visszatérnek Magyarországra a jó, állandó és nemes fogalmai a liberalizmusnak – ezt a mondatát tapsvihar követte.

„Veszélyes, ha ilyeneket mondok?” – kérdezte, amire Oltai azt mondta, holnap úgyis távozik az országból. „Remélem, hogy el tudom érni a gépemet!” – mondta Greenaway.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.