Maurizio De Angelis a Narancsnak: "Bud Spencer igazán muzikális fazon volt"

  • narancs.hu
  • 2019. február 15.

Mikrofilm

Maurizio De Angelis testvérével, Guidóval együtt írta többek között a Piedone-filmek vagy a Sandokan zenéjét. Interjú a friss Magyar Narancsban!

A legfrissebb Magyar Narancsban interjú olvasható a világhírű filmzeneszerző testvérpár fiatalabbik tagjával Maurizio De Angelisszel abból az alkalomból, hogy 2016 után ismét Budapesten koncerteznek. Egy rövid részlet a római beszélgetésből:

"Magyar Narancs: Az előző budapesti koncertjük annyira jól sikerült, hogy kiadták CD-n és DVD-n is. Mit gondol, minek köszönhető ez a hatalmas népszerűség?

Maurizio De Angelis: Noha soha nem hagytuk abba a zenélést, az újrakezdést Bud Spencer halála előzte meg. Nem a mi ötletünk volt a koncertturné, először vissza akartuk utasítani a felkérést, volt bennünk némi félelem, bizonytalanság. De aztán rájöttünk, hogy a koncertezés olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer megtanultad, nem felejted el. És különben sem árt az a kis adrenalinlöket, amit a színpadi zenélés jelent. Ráadásul a budapesti koncerten Terence Hill és Kabir Bedi is fellép, úgyhogy minden adott egy jó kis időutazáshoz.

false

 

(...)

MN: Hogyan lettek a Bud Spencer Terence Hill páros házi zeneszerzői?

MDA: Italo Zingareli producer ötlete volt, hogy összehozza a nagyszívű óriást és az acélkék szemű sármőrt, így hívtuk Budot és Terence-et a hátuk mögött. A Csoda olasz módra elképesztő sikerének köszönhettük, hogy 1971 bekerültünk Az ördög jobb és bal keze című film folytatásába.

Külön öröm volt, hogy ebben a filmben az Onionsszal megkezdett countryvonalon mehettünk tovább: akusztikus gitárral, szájharmonikával, ütőhangszerekkel próbáltunk új hangzást adni a western műfajnak. És hát ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Bud Spencer igazán muzikális fazon volt. Kevesen tudják róla, hogy milyen remekül énekelt. Persze nápolyi fiúként a vérében volt a zene. Dalszerzéssel és szövegírással is foglalkozott, mielőtt filmezni kezdett."

Szentgyörgyi Rita interjúját Maurizio De Angelisszel a heti Magyar Narancsban olvashatják el teljes terjedelmében.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.