Maurizio De Angelis a Narancsnak: "Bud Spencer igazán muzikális fazon volt"

  • narancs.hu
  • 2019. február 15.

Mikrofilm

Maurizio De Angelis testvérével, Guidóval együtt írta többek között a Piedone-filmek vagy a Sandokan zenéjét. Interjú a friss Magyar Narancsban!

A legfrissebb Magyar Narancsban interjú olvasható a világhírű filmzeneszerző testvérpár fiatalabbik tagjával Maurizio De Angelisszel abból az alkalomból, hogy 2016 után ismét Budapesten koncerteznek. Egy rövid részlet a római beszélgetésből:

"Magyar Narancs: Az előző budapesti koncertjük annyira jól sikerült, hogy kiadták CD-n és DVD-n is. Mit gondol, minek köszönhető ez a hatalmas népszerűség?

Maurizio De Angelis: Noha soha nem hagytuk abba a zenélést, az újrakezdést Bud Spencer halála előzte meg. Nem a mi ötletünk volt a koncertturné, először vissza akartuk utasítani a felkérést, volt bennünk némi félelem, bizonytalanság. De aztán rájöttünk, hogy a koncertezés olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer megtanultad, nem felejted el. És különben sem árt az a kis adrenalinlöket, amit a színpadi zenélés jelent. Ráadásul a budapesti koncerten Terence Hill és Kabir Bedi is fellép, úgyhogy minden adott egy jó kis időutazáshoz.

false

 

(...)

MN: Hogyan lettek a Bud Spencer Terence Hill páros házi zeneszerzői?

MDA: Italo Zingareli producer ötlete volt, hogy összehozza a nagyszívű óriást és az acélkék szemű sármőrt, így hívtuk Budot és Terence-et a hátuk mögött. A Csoda olasz módra elképesztő sikerének köszönhettük, hogy 1971 bekerültünk Az ördög jobb és bal keze című film folytatásába.

Külön öröm volt, hogy ebben a filmben az Onionsszal megkezdett countryvonalon mehettünk tovább: akusztikus gitárral, szájharmonikával, ütőhangszerekkel próbáltunk új hangzást adni a western műfajnak. És hát ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Bud Spencer igazán muzikális fazon volt. Kevesen tudják róla, hogy milyen remekül énekelt. Persze nápolyi fiúként a vérében volt a zene. Dalszerzéssel és szövegírással is foglalkozott, mielőtt filmezni kezdett."

Szentgyörgyi Rita interjúját Maurizio De Angelisszel a heti Magyar Narancsban olvashatják el teljes terjedelmében.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.