Most aztán tényleg az igazi poklot láthatjuk filmre véve

  • narancs.hu
  • 2017. november 9.

Mikrofilm

Idén a tizennegyedik alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált, az egyik legrangosabb hazai filmes seregszemlét. November 14–19. között a Toldi, a Kino, a Művész moziban, illetve a Trafóban lesznek a vetítések, s 92 filmet mutatnak be a világ minden tájáról. A vetítések mellett számos társesemény is lesz, kerekasztal- és háttérbeszélgetések, november 23–25. között Pécsett és Szegeden is tartanak bemutatókat.

Lapunk csütörtökön megjelenő számában bőséggel és részletesen foglalkozunk a fesztivállal, kritikákat, ajánlókat, interjúkat is olvashatnak, a részletes programot pedig itt találják.

A fesztivál nyitófilmjét ajánljuk figyelmükbe

A Nincs hová bújnod teljesen más megvilágításba helyezi mindazt, amit az iszlámról, a menekültkérdésről, a terrorról, általában a Közel-Keletről, Irakról, az Iszlám Államról gondolunk. Igazából nem a Verzión, hanem tévében, főműsoridőben kellene vetíteni, hogy minél többen lássák, hiszen Zaradasht Ahmed filmje sokkal közérthetőbben dolgozza fel az ott történteket, mint számos – amúgy tisztességes szándékú – elemző vagy tényfeltáró újságíró, mert miközben a pokol születésének lehetünk a tanúi, csak az ottani hétköznapokat láthatjuk.

false

A film öt évig készült, főhőse Nori, aki kórházi ápolóként dolgozik Irak középső részén, Diyala tartományban, egy Jalawla nevű városban, melynek környékén az amerikai invázió után is mindennaposak voltak a terrorcselekmények. A Nincs hová bújnod 2011-ben, az amerikaiak kivonulásával kezdődik, a városba kerülő civil sebesültek mesélik el a történetüket Norinak, aki ekkor még viszonylagos nyugalomban él saját házában, a családjával. Az ISIS előrenyomulásával azonban az ő élete is veszélybe kerül, mégis kitart a legvégsőkig és csak 2014-ben – közvetlenül azelőtt, amikor az Iszlám Állam elfoglalta a várost – menekül el családjával. A film második felében ezt a menekülést kísérhetjük nyomon, s ez annak ellenére is döbbenetes és megrázó, hogy nincsenek benne sem véres jelenetek, sem hatásvadász elemek, de nem lehet kétségünk afelől, hogy ilyen lehet a poklot. Üres és kiúttalan.

A filmet három alkalommal vetítik: november 14-én a megnyitón, 19.45-től a Trafóban, ahol Zaradasht Ahmed rendező is jelen lesz, illetve november 16-án 20.15-től a Toldiban, november 19-én pedig 19.30-tól a Művészben.

 

A film rendezőjével készített interjút a Magyar Narancs ma (csütörtökön) megjelenő, nyomtatott kiadásának Verzió-mellékletében olvashatja el!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.