Most aztán tényleg az igazi poklot láthatjuk filmre véve

  • narancs.hu
  • 2017. november 9.

Mikrofilm

Idén a tizennegyedik alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált, az egyik legrangosabb hazai filmes seregszemlét. November 14–19. között a Toldi, a Kino, a Művész moziban, illetve a Trafóban lesznek a vetítések, s 92 filmet mutatnak be a világ minden tájáról. A vetítések mellett számos társesemény is lesz, kerekasztal- és háttérbeszélgetések, november 23–25. között Pécsett és Szegeden is tartanak bemutatókat.

Lapunk csütörtökön megjelenő számában bőséggel és részletesen foglalkozunk a fesztivállal, kritikákat, ajánlókat, interjúkat is olvashatnak, a részletes programot pedig itt találják.

A fesztivál nyitófilmjét ajánljuk figyelmükbe

A Nincs hová bújnod teljesen más megvilágításba helyezi mindazt, amit az iszlámról, a menekültkérdésről, a terrorról, általában a Közel-Keletről, Irakról, az Iszlám Államról gondolunk. Igazából nem a Verzión, hanem tévében, főműsoridőben kellene vetíteni, hogy minél többen lássák, hiszen Zaradasht Ahmed filmje sokkal közérthetőbben dolgozza fel az ott történteket, mint számos – amúgy tisztességes szándékú – elemző vagy tényfeltáró újságíró, mert miközben a pokol születésének lehetünk a tanúi, csak az ottani hétköznapokat láthatjuk.

false

A film öt évig készült, főhőse Nori, aki kórházi ápolóként dolgozik Irak középső részén, Diyala tartományban, egy Jalawla nevű városban, melynek környékén az amerikai invázió után is mindennaposak voltak a terrorcselekmények. A Nincs hová bújnod 2011-ben, az amerikaiak kivonulásával kezdődik, a városba kerülő civil sebesültek mesélik el a történetüket Norinak, aki ekkor még viszonylagos nyugalomban él saját házában, a családjával. Az ISIS előrenyomulásával azonban az ő élete is veszélybe kerül, mégis kitart a legvégsőkig és csak 2014-ben – közvetlenül azelőtt, amikor az Iszlám Állam elfoglalta a várost – menekül el családjával. A film második felében ezt a menekülést kísérhetjük nyomon, s ez annak ellenére is döbbenetes és megrázó, hogy nincsenek benne sem véres jelenetek, sem hatásvadász elemek, de nem lehet kétségünk afelől, hogy ilyen lehet a poklot. Üres és kiúttalan.

A filmet három alkalommal vetítik: november 14-én a megnyitón, 19.45-től a Trafóban, ahol Zaradasht Ahmed rendező is jelen lesz, illetve november 16-án 20.15-től a Toldiban, november 19-én pedig 19.30-tól a Művészben.

 

A film rendezőjével készített interjút a Magyar Narancs ma (csütörtökön) megjelenő, nyomtatott kiadásának Verzió-mellékletében olvashatja el!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.