Norvég romantikus dráma vitte el a fődíjat a Berlini Filmfesztiválon

Mikrofilm

A Dreams (Sex Love) egy szexszel és szerelemmel foglalkozó filmtrilógia záródarabja, amelyben egy 17 éves lány saját tanárába szeret bele.

Ahogy azt már mi is megírtuk, magyar díjnak is örülhettünk a hétvégén befejeződött 75. Berlini Filmfesztiválon: Balogh Mirjána Wish You Were Ear című animációja a Generation 14+ programban versenyzett és a legjobb rövidfilmnek járó Kristály Medvében részesült.

Az idei volt az első seregszemléje a fesztivál új művészeti vezetőjének, Tricia Tuttle-nek. Az esemény Tom Tykwer drámájával, a The Lighttal nyílt meg, amely azt mutatja be, hogyan hullik szét egy család a mai, modern időkben. Cannes-tól Velencéig számtalan fesztiválnál visszatérő panasz, hogy gyakran épp a nyitófilm a leggyengébb, és úgy tűnik, ezúttal is hasonlóról volt szó: a The Light a kritikusok többségét nem győzte meg, jelenleg egészen gyalázatos, 8 százalékon áll a RottenTomatoeson.

A gyenge kezdés azért szerencsére nem nyomta rá a bélyegét az egész eseményre, napjaink legizgalmasabb alkotói közül többen is új filmmel érkeztek Berlinbe, többen közülük pedig díjjal is távoztak. A zsűri elnöke az amerikai Todd Haynes (Egy botrány részletei, Carol, Távol a mennyországtól) volt, akinek rendezői bemutatkozása, a Métely 1991-ben a queer Teddy-díjjal távozhatott a fesztiválról.

A fődíjnak számító Arany Medvét a norvég Dag Johan Haugerud Dreams (Sex Love) című drámája nyerte. Ez egy tinédzserlányról szól, aki beleszeret franciatanárnőjébe. Ez a rendező szexről és szerelemről szóló trilógiájának záródarabja: a Sex című első rész tavaly a Panorama szekcióban versenyzett Berlinben, a Love című második epizódot pedig szintén tavaly mutatták be Velencében, ahol az Arany Oroszlánért versenyzett.

A Berlinale színészdíjai 2021 óta gendersemlegesek (hasonlóan a független Indepedent Spirit Awardhoz vagy Gotham Awardhoz), így nincsenek női-férfi kategóriák, csak egy-egy díjat osztanak ki a fő- és mellékszereplőknek. Előbbit Rose Byrne nyerte el az If I Had Legs I’d Kick Youért, amely az egész seregszemle egyik legnagyobb hírverést kapó filmje volt. A drámában Bryne egy Linda nevű nőt alakít, akinek egyszerre kell megbirkóznia gyereke rejtélyes betegségével, a férje hiányával, egy eltűnt személlyel és a terapeutájához fűződő egyre ellenségesebb kapcsolatával. A színésznőt eddig főleg olyan könnyedebb szerepeiről ismerhettük, mint amit a Rossz szomszédságban, A meztelen Julietben vagy a Szigorúan barátság című sorozatban alakított, Mary Bronstein filmje viszont könnyen lehet, hogy végre komolyabb elismerést hoz majd neki.

A legjobb mellékszereplő az elmúlt évek egyik legfelkapottabb színésze, Andrew Scott (RIPLEY, Mind idegenek vagyunk, Bolhafészek) lett Richard Linklater új filmjéért, a Blue Moonért. Ez Lorenz Hart dalszövegíróról és arról szól, hogyan küzdött Hart az alkoholizmussal és depresszióval, miközben összeállt az Oklahoma! című musical. Scott Richard Rodgerst alakítja, aki a Broadway-darab zenéjét szerezte.

Ugyancsak díjjal távozhatott a kortárs román film fenegyereke, Radu Jude, akinek legújabb filmje, a Kontinental ’25 a legjobb forgatókönyv díját nyerte el. Ennek főszereplője, a Tompa Eszter által alakított Orsolya egy végrehajtó, akinek hatalmas morális problémával kell szembenéznie egy férfi kilakoltatásakor. Jude 2021-ben a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházbannal egyszer már elnyerte a Berlinale fődíját, ezzel együtt Románia már négyszer próbált a rendező filmjeivel az Oscarra nevezni – legutóbb a tavalyi díjátadóra a Ne várjatok túl sokat a világvégétől című filmmel – ám eddig sikertelenül. A Kontinental ’25-nek a Mozinet személyében máris van magyar forgalmazója, így biztos, hogy mi is láthatjuk majd a moziban.

A legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét Hou Meng nyerte a Living the Land című filmért. Ez 1991-ben a vidéki Kínában játszódik, amikor a falusiak többsége nagyvárosokba vándorolt a jobb munkalehetőségek miatt, ám a tízéves Chuang szülőfalujában maradt.

A zsűri nagydíját Gabriel Mascaro The Blue Trail című utópiája nyerte, mely egy olyan világban játszódik, amikor az időseket távoli kolóniában gyűjtik össze. Ugyancsak a zsűri díját nyerte el az argentin Iván Fund The Message című fantasyja, melynek főszereplője egy kislány, aki képes az állatok gondolataiban olvasni.

Tavaly a fesztivál fődíját egy rendhagyó dokumentumfilm, Mati Diop Dahomey-ja nyerte, amely nemcsak a dokuk között, hanem mint Szenegál nevezettje is harcba szállt az Oscarért – ám egyik kategóriában sem kapott jelölést. Idén egyetlen dokumentumfilmet mutattak be a Berlinalén: ez volt a Timestamp, amely azt mutatja be, hogyan próbálják folytatni az oktatást a háború tépázta Ukrajnában. Kateryna Gornostai alkotását jelölték ugyan az Arany Medvére, ám végül nem kapott díjat.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.