Tévésorozat

Our Planet

  • - svébis -
  • 2019. november 17.

Mikrofilm

Hol vannak már a hatvanas évek, amikor Cousteau kapitány úgy mutatta be a vizek mélyén élő halakat, hogy bevágott egy dinamitot az óceánba, és a felszínre bukó döglött állatokat vette sorra, mint egy tömeggyilkos biológiatanár. David Attenborough kamerája már nagy felbontásban pásztázza az óceánok mélyét. De nem csak ezért környezetbarát az Our Planet.

A nyolcrészes széria élőhelyekre bontva mutatja be az állatfajok kooperációját egymással és környezetükkel. A hangsúly elsősorban azon a kényes egyensúlyon van, amit bármelyik résztvevő hiánya felboríthat. Attenborough úgy mutatja be a klímaváltozás, a természettel szembeni emberi túlkapások következményeit, hogy nem a tragédiáról beszél, hanem arról, hogy mit veszíthetünk. A rendkívüli képsorok – melyek műholdfelvételeken, máskor a leopárd ivóhelyére vagy akár egy hangyaboly legmélyére csempészett kamerán keresztül mutatják be bolygónk működését – azt hivatottak tolmácsolni, hogy a kihalóban lévő állatfajok, az egyre fogyatkozó természetes élőhelyek mennyi lenyűgöző, ismeretlen csodát rejtenek magukban.

Persze azért nem kíméli a nézőt sem, a dramaturgia felépítése egy idő után kiszámítható, ám egyáltalán nem unalmas: miután Attenborough bemutatta, hogyan hatnak egymásra a természeti jelenségek, a környezet és az élőlények, belevág a lényegbe, vagyis hol borult meg ez az egész, elsősorban az emberi beavatkozás miatt. De nem áll meg itt, tanulság és követendő példa is akad, hiszen ahol lehetősége van a természetnek, hogy helyreálljon, ott hamar képes regenerálódni.

Elérhető a Netflixen

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.