Minden, ami kimaradt Chaplin Aranylázából, s még az is, ami benne volt

  • -ts-
  • 2018. november 8.

Mikrofilm

Jack London is jegyet vett a Verzióra!

Eric A. Hegg nevét bizonyára mindenki ismeri, de aki mégsem, annak sem kerül sokba utánanéznie. De híres művét, a Chilkoot-hágón készült fényképet az is egészen biztosan ismeri, aki az alkotó nevét sose halotta.

false

 

Ez az a kép, melyen egyesével hosszú-hosszú libasorban, kötésig érő hóban kapaszkodnak felfelé az aranyláz reménykedő szerencsétlenjei, akiket pár(száz) mérfölddel odébb a biztos meggazdagodás, vagy a még biztosabb fagyhalál várt. Magát a képet láttuk ezerszer, s az sem újdonság, hogy bizonyos részleteit – tulajdonképpen bármelyik részletét – kiemelve, s felnagyítva rendkívül drámai hatás érhető el. A Dawson City: Megfagyott idő című egészen fantasztikus dokumentumfilm is természetesen él ezzel a lehetőséggel, de ennél sokkal többet is megmutat – már eleve Hegg munkásságából is, amelyet, s ez is nagy bizonyossággal állítható: alig is lehetett szerencsénk ismerni. De túlzás nélkül az egész világból is.

false

Nos, amit nem ismertünk meg Heggtől, s véletlenül kimaradt a Fehér Agyar, A vadon szava vagy éppenséggel az Aranyásók Alaszkában című Jack London művekből, és Chaplinnek sem volt gondja rá, azt most egy dokumentumdráma szépen megmutatja: tükör által. Az isten háta mögött több megállónyira fekvő Dawson City volt ugyanis az utolsó állomása annak a terjesztőhálózatnak, ami a nevezetes aranyláz idején képeslapokat, filmhíradókat jutatott el a világ efféle izgalmaira fogékony fogyasztóknak. Aztán e küldeményekből egy rakás előkerült valami uszoda törmelékei alól – Bill Morrison e leletekből rakta össze kísérteties kortárs muzsikára – minden drámázást nélkülöző, ám lebilincselően izgalmas – dokumentumdrámáját.

false

Aki alapjáraton is gerjed az aranylázas mesékre, nyilván a paradicsomban érzi magát a film láttán, de aki nem jön lázba az ilyesmitől, az is olyat kap, hogy a fal adja a másikat: tájékoztatót egy világvégi város finoman szólva is mostoha sorsán keresztül a komplett emberi sorsról. Életről, reményről, kiábrándulásról, beteljesedésről és a halálról. Úgy, hogy a filmhíradók közben a külvilág dolgait is minduntalan behozzák ebbe a tényleg fagypont alatti világba, s a végén már nem is tudjuk, hogy melyik van egy idegen bolygón, a Klondike és a Yukon összefolyása, vagy a ház, ahol élünk.

 

Vetítik: pénteken (9-én) délután háromkor és szombat (10-én) déli egykor a Művész moziban.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.