Minden, ami kimaradt Chaplin Aranylázából, s még az is, ami benne volt

  • -ts-
  • 2018. november 8.

Mikrofilm

Jack London is jegyet vett a Verzióra!

Eric A. Hegg nevét bizonyára mindenki ismeri, de aki mégsem, annak sem kerül sokba utánanéznie. De híres művét, a Chilkoot-hágón készült fényképet az is egészen biztosan ismeri, aki az alkotó nevét sose halotta.

false

 

Ez az a kép, melyen egyesével hosszú-hosszú libasorban, kötésig érő hóban kapaszkodnak felfelé az aranyláz reménykedő szerencsétlenjei, akiket pár(száz) mérfölddel odébb a biztos meggazdagodás, vagy a még biztosabb fagyhalál várt. Magát a képet láttuk ezerszer, s az sem újdonság, hogy bizonyos részleteit – tulajdonképpen bármelyik részletét – kiemelve, s felnagyítva rendkívül drámai hatás érhető el. A Dawson City: Megfagyott idő című egészen fantasztikus dokumentumfilm is természetesen él ezzel a lehetőséggel, de ennél sokkal többet is megmutat – már eleve Hegg munkásságából is, amelyet, s ez is nagy bizonyossággal állítható: alig is lehetett szerencsénk ismerni. De túlzás nélkül az egész világból is.

false

Nos, amit nem ismertünk meg Heggtől, s véletlenül kimaradt a Fehér Agyar, A vadon szava vagy éppenséggel az Aranyásók Alaszkában című Jack London művekből, és Chaplinnek sem volt gondja rá, azt most egy dokumentumdráma szépen megmutatja: tükör által. Az isten háta mögött több megállónyira fekvő Dawson City volt ugyanis az utolsó állomása annak a terjesztőhálózatnak, ami a nevezetes aranyláz idején képeslapokat, filmhíradókat jutatott el a világ efféle izgalmaira fogékony fogyasztóknak. Aztán e küldeményekből egy rakás előkerült valami uszoda törmelékei alól – Bill Morrison e leletekből rakta össze kísérteties kortárs muzsikára – minden drámázást nélkülöző, ám lebilincselően izgalmas – dokumentumdrámáját.

false

Aki alapjáraton is gerjed az aranylázas mesékre, nyilván a paradicsomban érzi magát a film láttán, de aki nem jön lázba az ilyesmitől, az is olyat kap, hogy a fal adja a másikat: tájékoztatót egy világvégi város finoman szólva is mostoha sorsán keresztül a komplett emberi sorsról. Életről, reményről, kiábrándulásról, beteljesedésről és a halálról. Úgy, hogy a filmhíradók közben a külvilág dolgait is minduntalan behozzák ebbe a tényleg fagypont alatti világba, s a végén már nem is tudjuk, hogy melyik van egy idegen bolygón, a Klondike és a Yukon összefolyása, vagy a ház, ahol élünk.

 

Vetítik: pénteken (9-én) délután háromkor és szombat (10-én) déli egykor a Művész moziban.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.