Minden, ami kimaradt Chaplin Aranylázából, s még az is, ami benne volt

  • -ts-
  • 2018. november 8.

Mikrofilm

Jack London is jegyet vett a Verzióra!

Eric A. Hegg nevét bizonyára mindenki ismeri, de aki mégsem, annak sem kerül sokba utánanéznie. De híres művét, a Chilkoot-hágón készült fényképet az is egészen biztosan ismeri, aki az alkotó nevét sose halotta.

false

 

Ez az a kép, melyen egyesével hosszú-hosszú libasorban, kötésig érő hóban kapaszkodnak felfelé az aranyláz reménykedő szerencsétlenjei, akiket pár(száz) mérfölddel odébb a biztos meggazdagodás, vagy a még biztosabb fagyhalál várt. Magát a képet láttuk ezerszer, s az sem újdonság, hogy bizonyos részleteit – tulajdonképpen bármelyik részletét – kiemelve, s felnagyítva rendkívül drámai hatás érhető el. A Dawson City: Megfagyott idő című egészen fantasztikus dokumentumfilm is természetesen él ezzel a lehetőséggel, de ennél sokkal többet is megmutat – már eleve Hegg munkásságából is, amelyet, s ez is nagy bizonyossággal állítható: alig is lehetett szerencsénk ismerni. De túlzás nélkül az egész világból is.

false

Nos, amit nem ismertünk meg Heggtől, s véletlenül kimaradt a Fehér Agyar, A vadon szava vagy éppenséggel az Aranyásók Alaszkában című Jack London művekből, és Chaplinnek sem volt gondja rá, azt most egy dokumentumdráma szépen megmutatja: tükör által. Az isten háta mögött több megállónyira fekvő Dawson City volt ugyanis az utolsó állomása annak a terjesztőhálózatnak, ami a nevezetes aranyláz idején képeslapokat, filmhíradókat jutatott el a világ efféle izgalmaira fogékony fogyasztóknak. Aztán e küldeményekből egy rakás előkerült valami uszoda törmelékei alól – Bill Morrison e leletekből rakta össze kísérteties kortárs muzsikára – minden drámázást nélkülöző, ám lebilincselően izgalmas – dokumentumdrámáját.

false

Aki alapjáraton is gerjed az aranylázas mesékre, nyilván a paradicsomban érzi magát a film láttán, de aki nem jön lázba az ilyesmitől, az is olyat kap, hogy a fal adja a másikat: tájékoztatót egy világvégi város finoman szólva is mostoha sorsán keresztül a komplett emberi sorsról. Életről, reményről, kiábrándulásról, beteljesedésről és a halálról. Úgy, hogy a filmhíradók közben a külvilág dolgait is minduntalan behozzák ebbe a tényleg fagypont alatti világba, s a végén már nem is tudjuk, hogy melyik van egy idegen bolygón, a Klondike és a Yukon összefolyása, vagy a ház, ahol élünk.

 

Vetítik: pénteken (9-én) délután háromkor és szombat (10-én) déli egykor a Művész moziban.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.