Eric A. Hegg nevét bizonyára mindenki ismeri, de aki mégsem, annak sem kerül sokba utánanéznie. De híres művét, a Chilkoot-hágón készült fényképet az is egészen biztosan ismeri, aki az alkotó nevét sose halotta.
| ||
Ez az a kép, melyen egyesével hosszú-hosszú libasorban, kötésig érő hóban kapaszkodnak felfelé az aranyláz reménykedő szerencsétlenjei, akiket pár(száz) mérfölddel odébb a biztos meggazdagodás, vagy a még biztosabb fagyhalál várt. Magát a képet láttuk ezerszer, s az sem újdonság, hogy bizonyos részleteit – tulajdonképpen bármelyik részletét – kiemelve, s felnagyítva rendkívül drámai hatás érhető el. A Dawson City: Megfagyott idő című egészen fantasztikus dokumentumfilm is természetesen él ezzel a lehetőséggel, de ennél sokkal többet is megmutat – már eleve Hegg munkásságából is, amelyet, s ez is nagy bizonyossággal állítható: alig is lehetett szerencsénk ismerni. De túlzás nélkül az egész világból is.
| ||
Nos, amit nem ismertünk meg Heggtől, s véletlenül kimaradt a Fehér Agyar, A vadon szava vagy éppenséggel az Aranyásók Alaszkában című Jack London művekből, és Chaplinnek sem volt gondja rá, azt most egy dokumentumdráma szépen megmutatja: tükör által. Az isten háta mögött több megállónyira fekvő Dawson City volt ugyanis az utolsó állomása annak a terjesztőhálózatnak, ami a nevezetes aranyláz idején képeslapokat, filmhíradókat jutatott el a világ efféle izgalmaira fogékony fogyasztóknak. Aztán e küldeményekből egy rakás előkerült valami uszoda törmelékei alól – Bill Morrison e leletekből rakta össze kísérteties kortárs muzsikára – minden drámázást nélkülöző, ám lebilincselően izgalmas – dokumentumdrámáját.
| ||
Aki alapjáraton is gerjed az aranylázas mesékre, nyilván a paradicsomban érzi magát a film láttán, de aki nem jön lázba az ilyesmitől, az is olyat kap, hogy a fal adja a másikat: tájékoztatót egy világvégi város finoman szólva is mostoha sorsán keresztül a komplett emberi sorsról. Életről, reményről, kiábrándulásról, beteljesedésről és a halálról. Úgy, hogy a filmhíradók közben a külvilág dolgait is minduntalan behozzák ebbe a tényleg fagypont alatti világba, s a végén már nem is tudjuk, hogy melyik van egy idegen bolygón, a Klondike és a Yukon összefolyása, vagy a ház, ahol élünk.
Vetítik: pénteken (9-én) délután háromkor és szombat (10-én) déli egykor a Művész moziban.
