Film

Staten Island királya

  • - kg -
  • 2020. szeptember 6.

Mikrofilm

A kedves lúzer (KL) olyan, mint az emberarcú NER-vezér – mint szókapcsolat rendre előkerül, de hogy valóban létezik-e, arra nincs semmi bizonyíték. Judd Apatow minden­esetre egy egész életművet épített ennek bizonyítására: a KL-szerep ezúttal a Saturday Night Live sztárjának, Pete Davidsonnak jutott, aki még általános isis volt, amikor Apatow megcsinálta a 40 éves szüzet, szóval, szó szerint fel kellett nőnie a feladathoz. A KL emlékműve ezúttal Davidson saját tetoválásaiból (sok van neki), nehéz gyermekkorából (tűzoltó apja a WTC oltásakor halt meg), komikusi vénájából és szeretett lakhelyéből (Staten Island) adódik össze: a srác, akit játszik, örökös köldöknézésben és emésztési zavarokban szenved – az előbbinek a tűzoltó papa halála ágyazott meg, vagy másfél évtizeddel korábban. Scott mentális állapota komoly aggodalmakra adhatna okot, de a megváltás Apatow-nál benne van a jegy árában: a Staten Island-i munkásosztálynak ugyanúgy jár, mint a manhattani elitnek. Így azért egy kicsit tétnélküli az egész, a kötelező jó fejek is ezt a pihe-puha olvasatot erősítik, Steve Buscemi például jóságos mikulást, azaz tűzoltót játszik – igazi dupla csavar, hogy Steve valóban így kezdte! Ettől persze még könnyen kedvelhető Apatow csehszlovák beütésű amerikai Én kis falumja, amelyben Staten Island, e menőségben hátul kullogó New York-i városrész a legmenőbb szereplő. Igaz, eléggé ki vagyunk éhezve az ilyesmire: most, hogy New York zárva tart, egy kültelki zsákutca látványa is bizsergető. Hát, még ha boltot és tetovált embert is látni.

A UIP–Duna Film bemutatója

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.