Minden úgy kezdődött, hogy a dokumentumfilmes Crystal Moselle találkozott a New York-i metrón egy falka deszkás lánnyal. Moselle beléjük szeretett, és 2018-ban készített róluk egy kellemes, a felnőtté válás diszkrét pátoszával operáló filmet Skate Kitchen címmel, ahol a lányok nagyjából önmagukat alakították. A Betty sok mindent átemel a filmből – az amatőr, ösztönös színészi játékot, a dokumentumfilmes betéteket, a laza forgatókönyvet –, de kicsit mélyebbre hatol a deszkás szubkultúrát átszövő nemi szerepek felboncolásában és a női közösségépítés kihívásaiban.
Kirt és barátai a fiúk uralta New York-i deszkás világban próbálják jól érezni magukat. Az életmódjuk reflektálatlanul feminista és queer – mindenféle jelszó és elmélet nélkül szeretnek, tanítják egymást és építgetik szűk közösségüket. Moselle felveszi gondtalan és meg-megtorpanó életritmusukat, a kamera velük suhan a buszok és autók között, időnként pedig megáll, hogy szemügyre vegye a lányok triviális, mégis hatalmasnak tűnő konfliktusait. Flörtölnek, a barátaik elárulják őket vagy épp kiállnak mellettük, néha pedig csak ellopott hátizsákjukat hajkurásszák az utcákon. Az amatőr deszkás-színészeket nem nagyon köti a forgatókönyv: szabadon alakítják szerepüket, a cselekmény pedig szinte észrevétlenül csordogál és szélesedik ki komédiából drámává. Moselle nem próbál felnőtt szavakat és gondolatokat rájuk erőltetni, nem mutatja őket fatálisan önpusztító kis szörnyetegeknek, mint sok filmes kortársukat, hisz ők csak jól akarják érezni magukat, ami már önmagában is nehéz feladat.
Elérhető az HBO GO-n
