Film

Zsaruk

  • 2020. szeptember 6.

Mikrofilm

Fiatal kommandós élete első bevetésén megmenti parancsnoka és példaképe életét, célzott lövéssel terítve le egy késes támadót. A rátermettségét frappánsan bizonyító hős az élet királya, a „bécsi TEK” új sztárja, csupa izom és határozottság, kedvesét az ágyban diadalmasan kényeztető alfahím.

Másként: Fiatal kommandós élete első bevetésén lelő egy szükségtelenül túltolt intézkedéssel pánikrohamba hajszolt, szerencsétlen skizofrént, akitől a bizonyítási kényszertől elvakult, óvatlan parancsnok hagyta megsebesíteni magát. A fegyverhasználat oktalan voltáról a hivatalból vizsgálódó ügyész nem nagyon akar tudomást venni, a valójában már régóta pszichés problémákkal küzdő parancsnokot csendben leváltják, a fiatal kommandósban viszont lassan dolgozni kezd a lelkiismeret. És nincs mit tenni ellene, a munka újabb és újabb adrenalinlöketei csak az agresszivitást fokozzák: a közvetlen társak (már a kedvessel sem megy semmilyen együttlét), a világ, de főleg saját maga ellen.

A magyar nevű osztrák rendező, Stefan Lukacs (a főcím szerint egyszerűen Istvan) első, ám máris díjak sokaságát elnyerő játékfilmje dinamikus, feszült, állásfoglalásra késztető – és sokkal több holmi zsarus thrillernél. Benne a csoportdinamika működésének hátborzongatóan pontos bemutatása korántsem csak a fegyveres testületek korlátolt maszkulinitása mögötti beteges kompenzációt képezi le, de a jószerével minden hivatásközösséget (vagy magát hivatásközösségként definiáló csoportozatot) átható, a közösségen kívüliekkel szemben meghatározott „mi” tudat személyiségtorzító tendenciáit is.

Elérhető az HBO-n

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.