Fiatal kommandós élete első bevetésén megmenti parancsnoka és példaképe életét, célzott lövéssel terítve le egy késes támadót. A rátermettségét frappánsan bizonyító hős az élet királya, a „bécsi TEK” új sztárja, csupa izom és határozottság, kedvesét az ágyban diadalmasan kényeztető alfahím.
Másként: Fiatal kommandós élete első bevetésén lelő egy szükségtelenül túltolt intézkedéssel pánikrohamba hajszolt, szerencsétlen skizofrént, akitől a bizonyítási kényszertől elvakult, óvatlan parancsnok hagyta megsebesíteni magát. A fegyverhasználat oktalan voltáról a hivatalból vizsgálódó ügyész nem nagyon akar tudomást venni, a valójában már régóta pszichés problémákkal küzdő parancsnokot csendben leváltják, a fiatal kommandósban viszont lassan dolgozni kezd a lelkiismeret. És nincs mit tenni ellene, a munka újabb és újabb adrenalinlöketei csak az agresszivitást fokozzák: a közvetlen társak (már a kedvessel sem megy semmilyen együttlét), a világ, de főleg saját maga ellen.
A magyar nevű osztrák rendező, Stefan Lukacs (a főcím szerint egyszerűen Istvan) első, ám máris díjak sokaságát elnyerő játékfilmje dinamikus, feszült, állásfoglalásra késztető – és sokkal több holmi zsarus thrillernél. Benne a csoportdinamika működésének hátborzongatóan pontos bemutatása korántsem csak a fegyveres testületek korlátolt maszkulinitása mögötti beteges kompenzációt képezi le, de a jószerével minden hivatásközösséget (vagy magát hivatásközösségként definiáló csoportozatot) átható, a közösségen kívüliekkel szemben meghatározott „mi” tudat személyiségtorzító tendenciáit is.
Elérhető az HBO-n
