Torrentmozi

Hamilton

  • SzSz
  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Nagyszabású projektet indított tavaly a The New York Times 1619 néven, amelyben a rabszolgaság, s vele az Egyesült Államok történetét dolgozták fel. A vállalkozás egyik mondanivalója – leegyszerűsítve – az volt, hogy a szabadság és a lehetőségek földje rasszizmusra és egy népcsoport elnyomására épült. A témára rá­érezve a Disney is épp most állt elő az elmúlt évtizedek legnagyobb Broadway-sikerének, a 2015-ös Hamiltonnak a filmmé vágott színházi közvetítésével.

Lin-Manuel Miranda színházi szenzációja egyszerre alternatív történelemlecke és posztmodern történelmi igazságszolgáltatás: születése után, de még a nemzetállami megszilárdulása előtt mutatja be az országot, a szereplőket pedig szinte kizárólag színes bőrűek alakítják. Thomas Jefferson afrofrizurás piperkőc; George Wa­shington apáskodó fekete; a címszereplő pedig Miranda, vagyis maga az alkotó: latin származású progresszív idealista, „alávaló, árva, egy szajha és egy skót fia”, hangzik el többször is.

A Hamiltonban épp az a lenyűgöző, hogy történetében lényegében semmi érdekes nincs: a címszereplő ugyan ott van a tízdolláros bankjegyen és az Alapító Atyák között emlegetik, de legendák nem övezik – a musicalben azonban ő testesíti meg a szemléletet, amely naggyá tette Amerikát; „a bevándorlók ugyanis elvégzik a munkát” – dalolja. A darab egyetlen percre sem áll meg, a zenék az r&b-től a hiphopon át a soulig minden mai stílust felölelnek, a szöveget pedig mintha Kendrick Lamar egy albumáról koppintották volna – mindez nemcsak a színpadon, de a tévéképernyőn is lenyűgöző.

Magyar felirat: Szegedi Tamás, WiseGinger

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”