Film

Támadás a Fehér Ház ellen 3: A védangyal bukása

  • - kg -
  • 2019. szeptember 29.

Mikrofilm

Az a vicc megvan, hogy Nick Nolte és Gerard Butler összefutnak egy bulgáriai erdőben? Szép jelenet, egy pillanatra nehéz is eldönteni, ki az elgyötörtebb. A Télapó-szakállas, a bokrok mélyéről felfegyverzett erdőlakóként előkászálódó Nolte, akit kiállíthatnának a Hadtörténeti Múzeumban, mint olyan katonát, akivel senki sem közölte, hogy a háború, mindegy is melyik, véget ért? Vagy a Támadás a Fehér Ház ellen 1 és a Támadás a Fehér Ház ellen 2 után a Támadás a Fehér Ház ellen 3-ban még leharcoltabbnak tűnő Butler, aki a fiát alakítja? Míg ezek ketten a bulgáriai erdőben (manapság ott terem a legtöbb olcsó hollywoodi akciófilm) azt játsszák, hogy ki tud ízesebben dörmögni, nem feledkezhetünk el Morgan Freemanről, aki nem először játszik amerikai elnököt, igaz, volt ő már Isten is, és onnan ez kétségtelenül visszalépés. De Freeman megnyugtató orgánumát csak elvétve élvezhetjük, mert elnökként már az elején lemerénylik, és csak akkor tér magához, amikor a szerződése előírja. Mire ez megtörténik, az elnök leghűségesebb secret service embere (Butler) is tisztázza magát a tömeggyilkosság és elnökmerénylet habkönnyű vádpontjai alól, mert ha nem így lenne, a Támadás a Fehér Ház ellen 4-ben ki dörmögne skót akcentussal? Meg hát, ahogy a mondás tartja, ha erdő mélyén Nick Nolte-ra bukkansz, a gondviselés is rád mosolyog. Azt, hogy a gondviselés és a forgatókönyvírók Danny Hustonra jó vagy rossz fiús sapkát adtak, el nem árulhatjuk, de akárcsak
Nicket, Dannyt is örömmel látjuk minden kedves olcsóságban.

Forgalmazza a Freeman Film

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.