Az a vicc megvan, hogy Nick Nolte és Gerard Butler összefutnak egy bulgáriai erdőben? Szép jelenet, egy pillanatra nehéz is eldönteni, ki az elgyötörtebb. A Télapó-szakállas, a bokrok mélyéről felfegyverzett erdőlakóként előkászálódó Nolte, akit kiállíthatnának a Hadtörténeti Múzeumban, mint olyan katonát, akivel senki sem közölte, hogy a háború, mindegy is melyik, véget ért? Vagy a Támadás a Fehér Ház ellen 1 és a Támadás a Fehér Ház ellen 2 után a Támadás a Fehér Ház ellen 3-ban még leharcoltabbnak tűnő Butler, aki a fiát alakítja? Míg ezek ketten a bulgáriai erdőben (manapság ott terem a legtöbb olcsó hollywoodi akciófilm) azt játsszák, hogy ki tud ízesebben dörmögni, nem feledkezhetünk el Morgan Freemanről, aki nem először játszik amerikai elnököt, igaz, volt ő már Isten is, és onnan ez kétségtelenül visszalépés. De Freeman megnyugtató orgánumát csak elvétve élvezhetjük, mert elnökként már az elején lemerénylik, és csak akkor tér magához, amikor a szerződése előírja. Mire ez megtörténik, az elnök leghűségesebb secret service embere (Butler) is tisztázza magát a tömeggyilkosság és elnökmerénylet habkönnyű vádpontjai alól, mert ha nem így lenne, a Támadás a Fehér Ház ellen 4-ben ki dörmögne skót akcentussal? Meg hát, ahogy a mondás tartja, ha erdő mélyén Nick Nolte-ra bukkansz, a gondviselés is rád mosolyog. Azt, hogy a gondviselés és a forgatókönyvírók Danny Hustonra jó vagy rossz fiús sapkát adtak, el nem árulhatjuk, de akárcsak
Nicket, Dannyt is örömmel látjuk minden kedves olcsóságban.
Forgalmazza a Freeman Film
