Film

Egy herceg és egy fél

  • 2019. szeptember 29.

Mikrofilm

Attól még nem lesz jó egy vers, hogy valaki esetleg meghalt érte – mondja a film egy fontos pontján az egyik szereplő (az egzotikus Laci, aki vadember és költő, sőt még magyar is). És azon túl, hogy végre valami értékelhető gondolat is elhangzik a filmben, mintegy véletlenül, egyet is érthetünk a megállapítással. Ott van rá példának mindjárt jelen dolgozat, a román poszt-újhullámos Ana Lungu munkája.

A szerelmét fiatalon elvesztő főhősnő gyászmunkája köré épülő, laza szerkezetű darabon – történetnek csak fenntartásokkal lehet nevezni – látható a személyes érintettség. Szereplői saját nevükkel vesznek részt a már a forgatókönyv létrehozásától közös munkában. Ekképp, ha maga az alaphelyzet fikció is, a film nyíltan használja a játszók tudatosan privátra hangolt, élethelyzetükre is reflektáló jelenlétét. A román újhullám másról sem szól, mint hogy mennyire izzó dráma tud kibontakozni hétköznapi történésekből, mennyire katartikus az, amikor már nem észlelhető határ szerep és játékos között. Még közelebbi példa Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál c. munkája. Csak az a banalitásban mutatja meg a mélységet, míg Ana Lungu mélynek próbálja láttatni a banalitást. Párbeszédei annyira sekélyesek, az egyes, a szereplők hátterét, világlátását, sérüléseit, gondolkodásmódját megvilágítani hivatott, olykor redundáns közlések annyira szétcsúsznak, dramaturgiai értelemben annyira elvész a relevanciája voltaképpen mindennek, hogy a hősök életének a fináléban visszazáruló köre semmilyen felismerést nem tartogat.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.