Mikrofilm

Álmos kisváros az Egyesült Államok szívében, ha kapcsoltunk már kertévére valamikor vasárnap délután, minden bizonyára magunk is jól ismerjük az ilyet.

Sokan azzal a megnyugtató tudattal nőttünk fel, hogy Bruce Lee a legerősebb, de volt egy hosszú pillanat a tévézés történetében, amikor Chuck Norris farmeringes vállát nyomta e teher.

Az ember viszonya az állatokhoz kétségkívül különös, hiszen egyes fajokat azért tartunk (életben) és becsülünk, mert állatok, másoknak viszont azért kell elpusztulniuk, mert álla­tok.

Kevés zenész izgatja annyira az amerikai kutatók fantáziáját, mint Robert Johnson.

Végéhez közeledik a szovjetek utolsó, legdicstelenebb háborúja, pucolni kéne Afganisztánból, ahol már csak a városokban van biztonságban a katonák testi épsége.

A város egykori sztárfutballistája, Palmer a börtönből szabadulva visszatér szülőhelyére, hogy új életet kezdjen.

Biztosan lehet élvezetes filmet csinálni abból, ha egy férfi és egy nő 1 óra 46 percen át a négy fal között veszekszik egymással.

Mit nézzünk a tévében?

A szűkített listára már nem került fel Horvát Lili filmje. 

Kilépett.

Rekordáron kelt el és a díjak tekintetében is rekordot döntött a CODA.

Ezt az Amazon és a BBC gyártásában készült ötrészes művet csak jobb híján, illetve a bemutatásának módja miatt lehet sorozatnak nevezni. A legrövidebb rész is hosszabb, mint egy óra, a nyitó epizód pedig a maga 128 perces játékidejével valóban mozifilmes terjedelemmel bír. Az összhatás mégis akkor jön ki a legjobban, ha szériaszerűen halad egyik részről a másikra a néző.