Ám, ha egy férfi és egy nő 1 óra 46 percen át ízléses fekete-fehér képeken (operatőr: Rév Marcell) veszekszik, közben Coltrane szól, a párkapcsolati perpatvarban pedig olyasmiket érintünk, mint filmrendező és filmkritika viszonya, a fekete film, a politikus film, netán a fekete politikus film mibenléte, továbbá más egyetemi kurzusokért kiáltó kérdések, ott egy Balázs Bélába oltott Ingmar Bergmannak is nehéz dolga lenne, hát még az Eufória című sorozat alkotójának, Sam Levinson író-rendezőnek. Az sem kizárt, hogy ha a férfi filmrendező, a nő pedig az épp bemutatott filmjének ihletője, akkor a premierről hazaesve Spike Lee-t, William Wylert és a fentieket boncolgatva esnek egymásnak, de a filmelmélet és a kapcsolati krízis efféle keveréke (hol Wylert emlegetik, hol meg azt, hogy ki kivel dugott) inkább úgy fest, mint azok a mindannyiunk életéből ismert, késő este jelentkező zseniális ötletek, amelyek reggelre oly kínosnak tűnnek. Ennyiben valami nagyon is emberit mutat fel a film, bár akaratlanul. Az életszerűség Levinsonnál úgy fest, hogy hol a nő (Zendaya), hol a férfi (John David Washington) megy ki két érzelmi bokszmeccs között pisilni, sőt egyszer fogat is mosnak. Ez cool. Abban tényleg egyedülálló a mű, hogy ilyen sokat még egyetlen filmen sem szapulták az LA Times filmkritikusát. Ha valakit 1 óra 46 percen át emlegetnek, az a legnagyobb elismerés, ami kritikusnak, még ha fiktívnek is, megadathat.
Elérhető a Netflixen
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
