Mindent vitt a hallássérültek gyerekéről szóló film a Sundance Filmfesztiválon

  • Gábor Áron
  • 2021.02.04 18:08

Mikrofilm

Rekordáron kelt el és a díjak tekintetében is rekordot döntött a CODA.

Az egyik legegyedibb filmes ceremónia, a Gotham Award keretében a függetlenek nemrég díjazták a múlt év legjobb filmes teljesítményeit, és máris itt vannak a jövő legígéretesebb indie gyöngyszemei. A függetlenfilmek ünnepének és legnagyobb eseményének számító Sundance évtizedek óta különleges helyet foglal el a díjak között: miközben év elején még mindenki az előző évet lezáró olyan elismerésekre koncentrál, mint a Golden Globe vagy az Oscar, a Robert Redford által alapított Sundance-en már azokat a mozikat, színészeket és alkotókat ünneplik, akikről a következő év versenyfutása szólni fog.

A seregszemlén egyszerre vannak jelen a semmiből érkező tehetségek, ígéretes bemutatkozások és bejáratott rendezők, valamint nagy neveket is felvonultató mozik –

legtöbbjük pedig azzal a reménnyel érkezik, hogy sikerül nemcsak felhajtást generálniuk maguk körül, de forgalmazóra is találnak.

Olyan mozik indultak innen a közelmúltban kritikusokat és nézőket hódító útjukra, mint a Nyolcadik osztály, A búcsú, az Örökség, vagy a Never Rarely Sometimes Always. Más, nagy ígéreteknek tűnő filmek azonban befürödtek, vagy épp eltűntek a süllyesztőben: így járt Mila Kunis és Glenn Close Four Good Days című drámája; az Anne Hathaway és Ben Affleck ellenére is csapnivaló Az utolsó akarat; a Julianne Moore-ral és Michelle Williamsszel felálló Esküvő után, vagy épp a Jon Hammel és Rosamund Pike-kal támadó Beirut.

A koronavírus-járvány miatt az idei fesztiválra online került sor – mindössze néhány helyen vetítettek filmeket, azok nagy részét is inkább csak autós mozikban –, és az általában tömött bemutatónaptár is alaposan lesoványodott: a tavalyi 118 után mindössze 62 premierre került sor. Érdekesnek ígérkező filmekből azért így nem volt hiány. Az Ideglelés, vagy a Babadook hagyományait folytatva a Midnight szekció ezúttal is tartogatott egy hátborzongató horrort: a Censorban egy angol filmcenzor megpróbáltatásait követhetjük nyomon, aki egy titokzatos rendező alkotásában saját gyerekkori traumáit véli felfedezni. Az On the Count of Three-ben egy férfi úgy érzi, problémáira csak az öngyilkosság jelenthet megoldást – úgy gondolja azonban, hogy még ebben is kudarcot vallana, ezért megkéri a témában tapasztaltabb, de egyszer már szintén sikertelenül próbálkozó barátját, hogy vessenek véget együtt életüknek. A rendező-főszereplő Jerrod Carmichael ott van az utóbbi idők egyik legeredetibb komédiájának, a Ramynek az alkotói között, 2015-17 között pedig The Carmichael Show címmel saját műsora is volt. Az ezekben megszokott ironikus hang és keserédes humor köszön vissza új filmjében is. A Judas and the Black Messiah az idei, kitolt nevezési idejű Oscar-szezon egyik legkéseibb nevezője: a járvány által megbolygatott filmes szezon visszásságait mutatja, hogy a National Board of Review a mozit a múlt év legjobbjai közé sorolta. Shaka King történelmi drámájában a Tűnj el!-ért Oscarra jelölt Daniel Kaluuya Fred Hamptont, a Fekete Párducok egyik vezetőjét játssza, akit a LaKeith Stanfield alakította William O’Neal a FBI informátorává válva árult el.

A fesztivál legnagyobb sztárja azonban a CODA című film volt.

Rendezője, Sian Heder korábban főleg tévésorozatok egy-egy epizódját és rövidfilmeket jegyzett, bemutatkozó mozija a Tallulah című 2016-os alkotás volt. A film volt az idei fesztivál legelső vetítése, és akkora sikert aratott, hogy szinte azonnal licitháború kezdődött érte. Az elmúlt években sorban dőltek meg a filmeladási rekordok a seregszemlén, a folyamatosan új tartalmak után áhítozó streamingplatformoknak ugyanis ezek a független mozik még mindig csak aprópénzt jelentenek, amelyek egy-egy sikeres díjkampány után mégis rengeteg nézőt vonzhatnak. A járvány alatt a streaming a korábbinál is jobban megerősödött, így várható volt, hogy ez a tendencia folytatódni fog. Így is lett: a tavalyi rekorder Palm Springs 18 milliós eredményét jócskán megdöntve az Apple 25 millió dollárt adott a CODA-ért. A hírek szerint ennyit még a Netflix is sajnált áldozni rá, az olyan hagyományos terjesztőknek, mint a Focus Features vagy a Searchlight pedig esélyük sem volt. A körülbelül 10 millió dollárból készülő drámában nincsenek nagy nevek, a legismertebb arc a spanyol nyelvterületen sztárnak számító Eugenio Derbez, aki egy mellékszerepben tűnik fel;

az egyik főszerepet viszont az a Marlee Matlin alakítja, aki a mai napig az egyetlen, Oscar-díjas hallássérültnek számít.

A díjat az Egy kisebb isten gyermekeiért nyerte el 1987-ben.

A CODA (Child of Deaf Adults, azaz Siket Szülők Gyermeke) egy tinédszerről, Rubyról szól, aki egy hallássérült család egyedüli, hallással rendelkező tagja. Mikor szülei halászati vállalkozása veszélybe került, a lány válaszút elég került: hobbiját, a zenélést kövesse, vagy tartson ki siket szülei mellett. A film nemcsak a fesztivál pénzügyi rekordjait döntötte meg: a Sundance történetében először nyerte el az amerikai drámai kategória mindhárom fődíját: a zsűri nagydíját, a közönségdíjat, valamint a legjobb rendezés díját. Emellett pedig még speciális elismerésben is részesült a színészi teljesítményekért.

A dokumentumfilmek között a fődíjat a Roots frontemberének, Questlove-nak a Summer Of Soul (…Or When The Revolution Could Not Be Televised) című, az 1969-es Harlem Cultural Festivalt bemutató filmje nyerte el. A nemzetközi filmek (itt World Cinemanak nevezett) kategóriájában szintén rekord született: a Hive a CODA-hoz hasonlóan mindhárom fődíjat elhozta. Blerta Basholli drámája egy egyedülálló anyáról szól, aki férje eltűnése után igyekszik boldogulni a háború dúlta Koszovóban.

Neked ajánljuk

Öt és feles  

  • Sajó László

Ameddig lehetett (amikor már nem lehetett volna, akkor is), mehettek szurkolók a meccsekre, Magyarországon, hol is másutt.

Az otthonosság érzése

  • Bojtár B. Endre
A következőkben érdekes kordokumentumot teszünk közzé, mely a baráti Lengyelország politikai mindennapjainak színes, fordulatos világába enged betekintést.

„Nincs menekülési útvonal”

  • Sirbik Attila

Az absztrakt festészet kereteit folyamatosan új anyagok, technikák és formák alkalmazásával igyekszik tágítani. A legújabb kiállításán két sorozatát mutatja be, amelyek bár két külön világot jelenítenek meg, a forrásuk mégis közös.

V. Sziszifusz

Ha éppen nem a Bánk bánról vagy a Borisz Godunovról van szó, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az operák már rég készen vannak, s hogy ilyesformán egy adott mű színre állításakor már csupán a hogyan lehet a kérdés, és nem a mit.

Három piros ajtó

  • Sándor Panka

A Brenner József néven született Csáth Géza rendkívül szerteágazó tehetsége már egészen fiatal korában megmutatkozott, az írás mellett festett, hegedült és zenét is szerzett.

Az Úr hangja

Az Úr hangja az Sinkovits Imre vagy Bessenyei Ferenc, gondoljuk, s emlékeink nyomán már hallani is véljük a dörgedelmes orgánumot, amely persze még véletlenül sem emelkedik kontratenori magasságokba.

Mint nyaktiló

  • Toroczkay András

Ha gondolunk egyet, és beírjuk a keresőbe az idő szót, alig pár perc múlva már okos emberekhez, ún. tudósokhoz jutunk, akik azt állítják, hogy idő mint olyan, egyszerűen nem létezik. Soha nem is volt. Se múlt idő, se jelen (s hogy jövő nincs, azt meg legkésőbb a Sex Pistols óta tudjuk), az idő csak félreértés, érzéki csalódás.