Amikor Sztupa és Troché nekiereszkedtek a hajnalnak, jólesett a vizelés. Sztupa egy szép sárga W-t rajzolt a hóba (valójában egész csáléra sikerült, de neki tetszett, merész dizájn – gondolta magában), Troché pedig egy Mercedes-embléma és a CND (Campaign for Nuclear Disarmament) logó között ingadozott, különben is, szolidan ingadozva a legjobb vizelni a szabad ég alatt, a pusztai ködhomályban. Végül egyik sem lett belőle, ami nem is volt nagy baj, ugyanis ahol Troché megállt, ott nem volt egy szem hó sem, csak az eső áztatta, lassan már sarasodó, mert korábban szikárra fagyott talaj, legelőnek kopár, rétnek talán még elmegy. De így volt ez végig, egész a vasútállomásig, kinn a pusztán és benn a házak között is, Sztupa talpa alatt ropogott, feje fölöt szállingózott a hó, Troché pedig azt latogatta – miközben fejben a kutyaugatásokat számolta –, hogy ez most eső vagy csak a ködpára, amit az arcán érez. Amikor Sztupa megcsúszott egy hóval finoman betakart jégfolton, tegnap gyerekek csúszkálták ki, akkor Troché pocsolyába lépett, amíg Troché a kutyaugatásokat, Sztupa akár a hóembereket is számolgathatta volna, nem tette ugyan, ám egy-két furcsább figurán azért megakadt a szeme. De mi volt ez a kutyaugatás-számolgatás?
Hát, kinn a pusztában a nyívó csikaszok, amikor a nyomukba szegődtek, a házak közt (a „faluban”) meg az udvarokról kihallatszó vakarcsok lajstromba vétele. Troché még azt is próbálta kitalálni, hogy miféle kutyák lehetnek, nehéz dolga volt, mert nem azon kellett gondolkoznia, hogy kuvasz vagy komondor az illető, ahogy illett volna e helyt, esetleg puli, hanem azon, hogy milyenféle korcs, mind ilyen hamis falusi keverék kutya volt ez, még véletlenül sem fecsérelnénk rájuk az eb kifejezést, tehát Troché azt találgatta, hogy ez most fekete vagy foltos, vagy olyan semmilyen, piszkos színű, és milyen hosszú láncra van kötve, kimászik-e a kerítés foghíján, hogy rájuk rontson, vagy mindegyik próbálkozása végén durván visszarántja a lánc. Nem jutott sokra, lehetett így is, lehetett úgy is, ennél a hajnali sűrű, ködös szürkeségnél még a sötét is sokkal jobb volt, sokkal átláthatóbb, mondhatni világosabb.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
