Ez a pillanat a 90-es években jött el és 200 epizódon át tartott. A Walker, a texasi kopó volt Chuck Norris mennybemenetele: Steve McQueen edzője, Bruce Lee epizodista ellenfele, a szegény ember Stallonéja és egy Commodore 64-es számítógépjáték névadója ebben a sorozatban végre kijött a fényre, és elfoglalta helyét a polgári nappalikban, hogy az egész család megelégedésére egy kicsit jobb hellyé tegye Texast. Ebben legendás rúgótechnikája és jó lelke éppúgy segítségére voltak, mint a Texas Rangerek seriffcsillagot formázó jelvénye. A viccek csak később jöttek, volt közöttük sok igazságtalan is, ha valaki, hát akkor Norris simán elszámol végtelenig, ha kell, kétszer is. De ez most nem vicc: a texasi kopó remake-et kapott.
Egy komoly, méltóságteljes, mindenféle kikacsintást mellőző, politikailag korrekt feldolgozást, amelyben a texasi égboltról egy az eredetinél 15 centivel magasabb seriffcsillagos alakra ragyognak le a csillagok. Hogy a csillagok állása, a termet vagy az idők szava teszi, nem világos, mindenesetre az új Walker (Jared Padalecki korábban 327 részt nyomott le az Odaátban) kiábrándítóan keveset dolgozik a lábával, inkább arccal játszik, borostájába mély gyász vegyül. Felesége halálával indul a sorozat, és ki tudja, hol áll meg, 200 részen át mégsem húzható a családi dráma, egyelőre azonban nem eldöntött, totális tévedés vagy bátor, posztmodern húzás ennyi fájdalmas nézéssel megterhelni egy Chuck Norristól örökölt sorozatot.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
