Film

Mefisztó blues

Brian Oakes: Újrahangszerelve: Ördögi dallamok

  • - legát -
  • 2021. február 10.

Mikrofilm

Kevés zenész izgatja annyira az amerikai kutatók fantáziáját, mint Robert Johnson.

A mindössze 27 évet élt dalszerző-gitárosról csak két fénykép ismert, viszont rögzítették 29 dalát (ebből tizenvalahányat kétszer is), így nemcsak bemondás alapján tudható, hogy ügyes zenész volt. Az sem véletlen, hogy az 1938-ban elhunyt Johnsont 1986-ban az elsők közt iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába: nemcsak a zenéje, rövid élete is a rock and roll megtestesülése volt, még ha e szókapcsolat későbbről is való.

Az elmúlt 80 évben könyvtárnyi irodalom született Robert Johnsonról. Megírták az éle­tét, a halálát, a hatását, a legendáját, dalait feldolgozta a Rolling Stonestól a Led Zeppelinig, a Blues Brotherstől a Red Hot Chili Peppersig boldog-boldogtalan, Eric Clapton egy teljes albumot adott ki Me and Mr. Johnson címmel, 2004-ben. Ennél kevesebb is elég lett volna, hogy a Netflix Újrahangszerelve (ReMastered) című dokumentumfilm-sorozatában – amelynek epizódjaiban például Johnny Cash és Nixon „barátsága”, a Sam Cooke-gyilkosság, a Bob Marley elleni sikertelen merénylet vagy a chilei mártír, Victor Jara tragédiája elevenedik meg – bérelt helye legyen Robert Johnson legendájának is. Még úgy is, hogy e legendából szinte lehetetlen a megfellebbezhetetlen igazságot kihámozni, hiszen a gitárossal kapcsolatos kutatási eredmények is gyakran ellentmondanak egymásnak. Persze a Johnson-mítosz legismertebb eleme, mely szerint az addigi fakezű gitáros egy éjszaka, a Mississippi állambeli Clarksdale-ben, a 61-es és a 49-es út kereszteződésében eladta a lelkét az ördögnek a hangszeres tudásért cserébe, az Ördögi dallamok esetében is vezérmotívum (az eredeti Devil at Crossroads cím utal is rá), bár ez ugyanúgy megcáfoltatik, mint az összes komolyan vehető munkában. De Brian Oakes dokumentumfilmje is ezek közé tartozik?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."