Film

Mefisztó blues

Brian Oakes: Újrahangszerelve: Ördögi dallamok

  • - legát -
  • 2021. február 10.

Mikrofilm

Kevés zenész izgatja annyira az amerikai kutatók fantáziáját, mint Robert Johnson.

A mindössze 27 évet élt dalszerző-gitárosról csak két fénykép ismert, viszont rögzítették 29 dalát (ebből tizenvalahányat kétszer is), így nemcsak bemondás alapján tudható, hogy ügyes zenész volt. Az sem véletlen, hogy az 1938-ban elhunyt Johnsont 1986-ban az elsők közt iktatták be a Rock and Roll Hírességek Csarnokába: nemcsak a zenéje, rövid élete is a rock and roll megtestesülése volt, még ha e szókapcsolat későbbről is való.

Az elmúlt 80 évben könyvtárnyi irodalom született Robert Johnsonról. Megírták az éle­tét, a halálát, a hatását, a legendáját, dalait feldolgozta a Rolling Stonestól a Led Zeppelinig, a Blues Brotherstől a Red Hot Chili Peppersig boldog-boldogtalan, Eric Clapton egy teljes albumot adott ki Me and Mr. Johnson címmel, 2004-ben. Ennél kevesebb is elég lett volna, hogy a Netflix Újrahangszerelve (ReMastered) című dokumentumfilm-sorozatában – amelynek epizódjaiban például Johnny Cash és Nixon „barátsága”, a Sam Cooke-gyilkosság, a Bob Marley elleni sikertelen merénylet vagy a chilei mártír, Victor Jara tragédiája elevenedik meg – bérelt helye legyen Robert Johnson legendájának is. Még úgy is, hogy e legendából szinte lehetetlen a megfellebbezhetetlen igazságot kihámozni, hiszen a gitárossal kapcsolatos kutatási eredmények is gyakran ellentmondanak egymásnak. Persze a Johnson-mítosz legismertebb eleme, mely szerint az addigi fakezű gitáros egy éjszaka, a Mississippi állambeli Clarksdale-ben, a 61-es és a 49-es út kereszteződésében eladta a lelkét az ördögnek a hangszeres tudásért cserébe, az Ördögi dallamok esetében is vezérmotívum (az eredeti Devil at Crossroads cím utal is rá), bár ez ugyanúgy megcáfoltatik, mint az összes komolyan vehető munkában. De Brian Oakes dokumentumfilmje is ezek közé tartozik?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.