Sacha Baron Cohen és Chadwick Boseman a díjszezon sztárjai

Mikrofilm

Borat a Golden Globe-on, a Fekete párduc tavaly elhunyt sztárja a Színészek Céhénél döntött rekordot a jelölésekkel. Kellemes és fájó meglepetések az idei filmes díjszezont megnyitó két elismerés jelöltjeinél.

A múlt héten kihirdették az idei Golden Globe jelöltjeit, és ahogy azt a díjszezonban megszokhattuk, a hírek nagy része a valódi jelölések helyett inkább arról szólt, ki az, akit nem jelöltek. A díjat odaítélő Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók szervezetét (Hollywood Foreign Press Association – HFPA), ebben a cikkünkben mutattuk be az egyik előre sejthető balhéval együtt, ami be is következett: sajátos szabályrendszerük miatt az idei díjszezon egyik kedvencét, a Minarit kizárták a legjobb dráma kategóriából, és kizárólag az idegennyelvű filmek között jelölték.

Ahogy azt korábbi cikkünkben mi is kiemeltük, a Golden Globe nem épp szakmai díj, és gyakorlatilag semmiféle kapcsolatban nem áll az Oscarral sem. A most felpörgő díjszórás kezdetén viszont kiváló lakmuszpapírként működik: megmutatja, mely filmeknek sikerült az idei, rendhagyó helyzetben is felhívni magukra a figyelmet streamingekkel és online kerekasztalokkal, és mely PR-stáboknak kell még belehúzniuk a következő hetekben.

A legnagyobb vesztesek közé tartozik Spike Lee Az 5 bajtárs című filmje,

melyet minden jelentősebb kategóriában a befutók közé vártak, a legnagyobb esélyekkel pedig főszereplője, Delroy Lindo indult – a Golden Globe-on azonban egyetlen jelölést sem szerzett a film. Lee mellőzése a bulvársajtó szerint – márpedig a HFPA nagy része ebben utazik – azért különösen pikáns, mert a rendező gyermekei, Satchel és Jackson Lee lesznek az idei ceremónia nagykövetei. Az idei szezon Az 5 bajtárs mellett is tele volt a feketék főszereplésével készülő, a problémáikra reagáló filmekkel, azonban a One Night in Miami, a Ma Rainey: a blues nagyasszonya és a Judas and the Black Messiah sem fért be a legjobb drámák közé. A Globe mindig inkább a flancolásról szólt, így nem meglepő, hogy az esélyesnek kikiáltott függetlenfilmek nagyrésze elvérzett a jelölésnél: nincs ott a listán a Never Rarely Sometimes Always; de a Netflixre nemrég megérkező, Zendayaval és John David Washingtonnal operáló kamaradráma, a Malcolm & Marie sem.

Tévés fronton a legnagyobb felháborodást a múlt év egyik kritikuskedvencének, a Tönkretehetleknek a teljes mellőzése okozta.

Az esetet legjobban talán ez a cikk jellemzi, melyben egy másik, két jelölést benyújtó show, az Emily Párizsban írója állt ki Michaela Coel sorozata mellett. A Globe általában vevő a könnyedebb, nagysikerű filmekre és sorozatokra, ezért kaphatott jelölést az Emily Párizsban – viszont ugyanezen logika mentén teljesen érthetetlen, hogyan maradhatott ki a szórásból a Bridgerton, mely nemcsak egy fokkal színvonalasabb Lily Collins limonádéjánál, de a platform legnézettebb sorozatává is vált.

Nincs azonban oka szomorkodni Sacha Baron Cohennek, aki Jamie Foxx és Helen Mirren mellé felsorakozva beállította az egy évben összeszedett legtöbb jelölés rekordját: nemcsak Borat-alakítását ismerték el a kazah riporter kalandjainak folytatásában, de magát a filmet is, melynek ő a producere; ráadásul ott van a legjobb mellékszereplők között is A chicagói 7-ek tárgyalásáért.

Ami a meglepetéseket illeti, idén ezekben sem volt túl sok köszönet. Sia Music című musicalje a jelek szerint nagyjából annyira izgalmas és kreatív, ahogy a címe sejteti – ráadásul a film nemcsak a kritikusok szerint rossz, de azért is váltott ki felháborodást, mert autista főhősét egy, a betegségben nem szenvedő színésznő, Maddie Ziegler alakítja. A HFPA-t ez nem zavarta, hiszen két kategóriában, köztük a legjobb musical/vígjátékok között is jelölték. Ugyancsak nem aratott nagy siker a The Prom – A végzős bál című zenés esztrád – többek között mi sem szerettük –, de ez nem akadályozta meg abban, hogy két jelölést is begyűjtsön. Ha már a könnyedebb műfajnál tartunk: a Hamilton című, valóban zseniális és óriási sikert arató Broadway-adaptáció befért a legjobb filmek közé, ám színészei közül egyedül az alkotó/főszereplő Lin-Manuel Miranda ért oda. Meglepetésre ott van a mellékszereplő jelöltek között Jared Leto is, akinek neve eddig nem nagyon pörgött, ám a Globe a tapasztalatok szerint minden szupersztárt örömmel jelöl, ha van miért – filmje, az Ördög a részletekben nem szólt nagyot, ám az Oscar-díjas Leto így is mély benyomást tett az újságírókra.

Szintén inkább a star power, nevesen Sophia Loren lehet az oka annak, hogy az Előttem az élet befért a külföldi filmek közé

– ahogy a Vox szerzője megjegyzi, a filmet még a Netflix sem promotálta, ám a díva vonzereje önmagában helyettesített ezer sajtólevelet és PR-hirdetést. Szintén furcsa a The United States vs.Billie Holiday jelölése, ugyanis csak február végén debütál a Hulun. Ettől függetlenül a HFPA tagjai korábban már láthatták, de még valószínűbb, hogy e nélkül érdemelte ki a jelölését. A Golden Globe-nak mindezektől függetlenül akad széles körben elismert döntése is: ilyen a legjobb rendező kategória, melynek öt jelöltjéből idén hárman is nők. Csak hogy legyen mihez viszonyítanunk: a díj 78 éves történetében eddig összesen öt női rendezőt jelöltek; Kathryn Bigelow-t és Barbra Streisandot kétszer is, ám egyedül utóbbi tudott nyerni, mégpedig 1983-ban a Yentlért.

A Golden Globe-bal ellentétben a Színészek Céhének (Screen Actors Guild – SAG) díja már komolyabban vehető szakmai elismerés, melyet a Hollywoodban dolgozó színészek ítélnek oda. Több mint 100 ezer tagjuk van, melyből évente egy véletlenszerűen kiválasztott, 2500-2500 tagból álló filmes és tévés csoport szavaz a díjra. A SAG-ot azért is szokás komolyan venni, mert az elismerést kiosztók nagy része az Oscaron is szavaz. Sőt, a színészek alkotják a legfőbb filmes díjat odaítélő Akadémia tagságának döntő többségét.

Ehhez mérten a SAG a Globes több hibáját is helyrehozta:

a Minarit nemcsak a legfőbb díjra (ami itt a legjobb színészgárdát jelenti), de a legjobb színész (Steven Yeun) és színésznő (Youn Yuh-Jung) díjára is jelölték; ugyancsak három elismerését versenyez a Ma Rainey és Az 5 bajtárs is. Ami Sacha Baron Cohennek a Golden Globe, az Chadwick Bosemannek a SAG: a Fekete párduc tavaly elhunyt sztárját egy évben négy kategóriában is jelölték, ami rekordot jelent: versenyben van a férfi főszereplők (Ma Rainey) és mellékszereplők (Az 5 bajtárs) mellett a legfőbb díjért is, ugyanis mindkét film színészgárdájának tagjaként is jelölést szerzett.

Meglepetésre a Színészek Céhe több, Oscarra is érdemesre tartott alakítást sem válogatott be: ilyen Amanda Seyfried a Mankből; Delroy Lindo Az 5 bajtárs-ból, vagy épp a Nomadland szereplőgárdájának jelölése – utóbbi az első pofon az eddigi díjszezonban egyeduralkodó filmnek. A Vidéki ballada az amerikai álomról című drámát egyértelműen a díjszezonra szánták, ám a gyenge kritikák hamar nagyot rontottak az esélyein. Azzal azonban, hogy a film két szereplőjét (Amy Adams, Glenn Close) is jelölte a SAG, talán visszatérhet a díjkörforgásba. A Globe mellett a Színészek Céhénél is befért a szórásba Jared Leto, aki ezzel hivatalosan is Oscar-esélyessé lépett elő.

Ami a SAG-csalódásokat illeti, ezeket elsősorban a tévés fronton kell keresni: az elmúlt évad legjobb sorozatai közül olyanok maradtak jelölés nélkül, mint a Hétköznapi vámpírok, a Normális emberek vagy a Perry Mason. Michael Coel, a Tönkretehetlek sztárja itt viszont jelölést szerzett, ahogy az is kiderült, hogy A korona, a Ted Lasso és a Schitt’s Creek egyértelműen a kedvencek közé tartoznak, hiszen a HFPA mellett a SAG is megszórta ezeket jelölésekkel.

A Golden Globe ceremóniára február 28-án kerül sor, a jelöltek listája itt böngészhető. A SAG elismeréseit április 4-én ítélik oda, az összes jelölt itt olvasható.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.