Film

Állatok

Viktor Koszakovszkij: Gunda

Mikrofilm

Az ember viszonya az állatokhoz kétségkívül különös, hiszen egyes fajokat azért tartunk (életben) és becsülünk, mert állatok, másoknak viszont azért kell elpusztulniuk, mert álla­tok.

Hogy melyik kategóriába kerülnek, az teljességgel önkényes, emberközpontú szempontok alapján dől el: egyesek puhák és aranyosak, ezért házikedvencként tartjuk őket, mások undorítóak és megdézsmálják a termést, ezért irtjuk őket, megint másoknak pedig ízletes a húsuk, ezért tenyésztjük, majd leöljük őket. Ennek a kategorizálásnak megfelelően nem tudunk naivan, közvetlenül rájuk nézni: vizuális ábrázolásuk általában valamilyen mögöttes jelentéssel telített. Szimbolikus, antropomorfizált, horrorisztikus, vagy szolgálhatja csupán a miliőfestést. Ám a maguk álla­ti­ságában sosem szemléljük őket. A nagyüzemi gazdálkodásban tartott állatok esete még különösebb, hiszen rájuk tulajdonképpen még állatként sem nézünk – nem kedvencek, nem vadállatok, inkább csak feldolgozásra váró nyersanyagok.

Viktor Koszakovszkij szokatlan dokumentumfilmje/természetfilmje ezt a vakfoltot állítja a középpontba. Célja megtévesztően egyszerű: egy lírai, alig narratív természetfilm olyan állatokról, amelyek nem szoktak természetfilmek főszereplői lenni. A haszonállatok élete számunkra érdektelennek tetszik, mert tömegesen, uniformizált körülmények között tartjuk őket profitszerzés és élelmiszergyártás céljából. Ugyanúgy néznek ki, és rövid életük is teljesen kiszámítható módon csordogál az elkerülhetetlen vég felé. Koszakovszkij eltökélte, hogy arcot és egyéniséget ad ezeknek a látszólag egyforma lényeknek, az antropomorfizálás szándéka nélkül. A film szereplői ugyan hasonlítanak az emberekre bizonyos viselkedésformáikat tekintve, de mégis állatok, és ebben a minőségükben érdekesek a kamera számára.

A film főhőse, Gunda, a szép szemű koca, aki épp a film elején ad életet tucatnyi kismalacának. Koszakovszkij lazán és szabadon követi a famíliát, nem kíván narratívát erőltetni a banálisnak tetsző sertéstevékenységek láncolatára (emellett a kamerákat is úgy helyezte el, hogy a lehető legkevésbé zavarják meg alanyait). Gunda és malacai lustán ejtőznek a szalmán, dagonyáznak a sárban és bóklásznak a mezőn – és ennyivel mi is elégedettek leszünk. Mellékszereplőkként csupán tyúkok és tehenek tűnnek fel, az emberek teljesen hiányoznak a filmből. Csak a nyitó- és zárójelenet drámai feszültsége töri meg az epizodikus szerkezetet: a malacok születése és elszakításuk anyjuktól. Ekkor értjük meg, hogy egy végtelen születés-halál ciklus egyetlen részletét néztük végig – Gunda és a világ összes farmon tartott kocájának élete ilyenformán zajlik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."