Film

Állatok

Viktor Koszakovszkij: Gunda

Mikrofilm

Az ember viszonya az állatokhoz kétségkívül különös, hiszen egyes fajokat azért tartunk (életben) és becsülünk, mert állatok, másoknak viszont azért kell elpusztulniuk, mert álla­tok.

Hogy melyik kategóriába kerülnek, az teljességgel önkényes, emberközpontú szempontok alapján dől el: egyesek puhák és aranyosak, ezért házikedvencként tartjuk őket, mások undorítóak és megdézsmálják a termést, ezért irtjuk őket, megint másoknak pedig ízletes a húsuk, ezért tenyésztjük, majd leöljük őket. Ennek a kategorizálásnak megfelelően nem tudunk naivan, közvetlenül rájuk nézni: vizuális ábrázolásuk általában valamilyen mögöttes jelentéssel telített. Szimbolikus, antropomorfizált, horrorisztikus, vagy szolgálhatja csupán a miliőfestést. Ám a maguk álla­ti­ságában sosem szemléljük őket. A nagyüzemi gazdálkodásban tartott állatok esete még különösebb, hiszen rájuk tulajdonképpen még állatként sem nézünk – nem kedvencek, nem vadállatok, inkább csak feldolgozásra váró nyersanyagok.

Viktor Koszakovszkij szokatlan dokumentumfilmje/természetfilmje ezt a vakfoltot állítja a középpontba. Célja megtévesztően egyszerű: egy lírai, alig narratív természetfilm olyan állatokról, amelyek nem szoktak természetfilmek főszereplői lenni. A haszonállatok élete számunkra érdektelennek tetszik, mert tömegesen, uniformizált körülmények között tartjuk őket profitszerzés és élelmiszergyártás céljából. Ugyanúgy néznek ki, és rövid életük is teljesen kiszámítható módon csordogál az elkerülhetetlen vég felé. Koszakovszkij eltökélte, hogy arcot és egyéniséget ad ezeknek a látszólag egyforma lényeknek, az antropomorfizálás szándéka nélkül. A film szereplői ugyan hasonlítanak az emberekre bizonyos viselkedésformáikat tekintve, de mégis állatok, és ebben a minőségükben érdekesek a kamera számára.

A film főhőse, Gunda, a szép szemű koca, aki épp a film elején ad életet tucatnyi kismalacának. Koszakovszkij lazán és szabadon követi a famíliát, nem kíván narratívát erőltetni a banálisnak tetsző sertéstevékenységek láncolatára (emellett a kamerákat is úgy helyezte el, hogy a lehető legkevésbé zavarják meg alanyait). Gunda és malacai lustán ejtőznek a szalmán, dagonyáznak a sárban és bóklásznak a mezőn – és ennyivel mi is elégedettek leszünk. Mellékszereplőkként csupán tyúkok és tehenek tűnnek fel, az emberek teljesen hiányoznak a filmből. Csak a nyitó- és zárójelenet drámai feszültsége töri meg az epizodikus szerkezetet: a malacok születése és elszakításuk anyjuktól. Ekkor értjük meg, hogy egy végtelen születés-halál ciklus egyetlen részletét néztük végig – Gunda és a világ összes farmon tartott kocájának élete ilyenformán zajlik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.