Romkomot csak jó forgatókönyvből volna szabad csinálni. A zsánerben annyi a klisé, a kiüresedett fordulat, az ezerszer látott karakter, hogy a dögunalomtól csak mindezek átértékelése, kifordítása, új energiákkal való feltöltése mentheti meg. Itt a repülőn pánikba eső ifjú marketinges lány a mellette ülő utastársra zúdítja élete minden titkát és ki nem beszélt traumáját, majd erről a véletlenül igen jóképű utastársról kiderül, hogy véletlenül éppen azt a vállalatot irányítja, amelynél az őszinteségi rohamot elszenvedett munkaerő dolgozik (véletlenül). A főnök-beosztott románc már a némafilm hőskorában sem volt új, jelen dolgozat szerzőinek pedig eszük ágában sincs legalább idézőjelbe tenni a százéves dramaturgia szerint felépített szüzsét. Hiába káromkodnak folyton vagy társalognak a szexuális kielégítés helyes metódusáról, az obligát egymásra találás menete a régi kerékvágásból ki nem döccen, csak arra ügyelnek az alkotók, hogy kipipálják az összes romantikus közhelyet.
Romkomot csak jó színészekkel volna szabad csinálni. Itt a főszerepben Alexandra Daddario, egy szappanopera-szereplőből némi meztelenkedés segítségével mozis karrierre váltott címlaplány pillogtatja valószínűtlenül kék szemét, s próbál hivatali szürke egérkének látszani. Nehéz lehetett hozzá castingolni egy még nála is súlytalanabb partnert, de megoldották. Minden mondat fájdalmasan hamis, minden gesztus külsőséges, a legcsekélyebb meglepetéstől is mentes történet sivatagi unalmát nem oldják értékelhető poénok sem.
Forgalmazza az ADS Service
