tévésmaci

Szerepel a fecskemadár

  • tévésmaci
  • 2021. május 5.

Mikrofilm

Amikor Sztupa és Troché filmet forgattak Petőfi Sándorról.

Régi kedvencükkel, a gatyába táncolós jelenettel volt a legtöbb bajuk, még úgy is, hogy mindketten szilárd meggyőződéssel vallották, hogy az a fundamentuma mindennek. Még azelőtt kell megoldani, mielőtt belevágnánk az egészbe, mondta ki Sztupa. Ez dönti el, hogy ki játssza Júliát, tódította Troché. És Rómeót, tette hozzá Sztupa, pedig ő nem volt az a humorizálós fajta. Most sem viccelt, a szemében Sándor tényleg afféle Rómeó volt, fülig szerelmes ifjú, akinek nem adatik sok idő a szerelme megélésére, abba kell beleadnia s beleéreznie apait-anyait, amennyi jut neki. Az apai-anyai itt éppenséggel félrevezetőnek tűnhet, hisz’ épphogy nagyon egyéni, nagyon új, nagyon előzmény nélküli módon kell megélnie a szerelmét, s az alkotóknak (ezek vagyunk mi) is ugyanígy kell ezt megmutatniuk. S erre a gatyában táncolva moziba menésnél jobbat ki sem lehet találni. Akkorát kell ennek szólnia, Troché, mint amikor Gene Kelly az Ének az esőbent tolta, érted, essen le az álla mindenkinek, hadarta Sztupa. Álljanak ott tényleg gatyában, bugyiban, aztán: tánc! Borítson el mindent a tánc, egész úton a moziig. Gondolj bele, mennyire odavolt Sándor a vasútért, mint csodálni való ipari újdonságért, találmányért, a megtestesült jövőért. A történelem úgy tartja, hogy az első nap háromszor tette meg az első személyvonat az utat Pest és Vác között, s ő ott ült mind a hármon, oda-vissza. Ne bassz, mondta Troché. Gondolj bele, hogy akkor a mozitól mennyire bezsonghatott, hisz azt még fel sem találták. Maga volt a sci-fi. Abból nem százat és ezeret akart, abból százezeret és miljomot, hogy a fenébe ne táncolt volna gatyában nagy megindultságában. Pláne ugye Júliával, vele mindenki táncolna gatyába’ a mozi, vagyis a fényes jövő ígérete nélkül is! Akkor is, ha tudod, hogy ez csak egy tánc és csupán a moziig tart, és se a táncnak, se a mozinak nem lesz folytatása, akkor is. Ebből vezethető le a forradalom, de még az is, hogy elment szerencsétlen a Bem apó után ledöfetni magát egy isten háta mögötti kukoricásba. Úgy kell táncolni vagy még jobban, mint Henry Fonda a Clementina, kedvesemben, s közben úgy kell változnia az évszakoknak, mint az Üldözőkben. Táncolniuk kell gatyában és bugyiban télen és nyáron, tavasszal és ősszel, hóban, esőben, mert az a tánc ilyen. Ilyen. Érted már, Troché?! Aha.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.