Vannak, akiknek elég egyszer megmutatni

  • B. Papp Máté
  • 2019. január 4.

Mikrofilm

Csak kevesek kiváltsága az, hogy őrülten vonzódhatnak egy tárgyhoz, tevékenységhez, mi több, egy ideához. Ezeket a személyeket általában zseninek szoktunk hívni. A Kezedben a sorsod című film egy ilyen fiatal zseni, valamint a mentora történetét dolgozza fel.

Nem indulunk egyenlő feltételekkel, mindegy ki mennyire tehetséges – talán így lehetne leírni az alkotás egyik legfontosabb üzenetét, amit már korábban sokan megfogalmaztak. Ugyanakkor a Kezedben a sorsod kerüli a túlzott drámaiságot, egyes jeleneteiben kíméletlenül racionális, földhözragadt.

A film főszereplőjéről, Mathieu Malinskiről (Jules Benchetrit) nem tudni, hogy a nélkülözés, a silány társaság vagy a rossz természete miatt, de bűnözésre adja a fejét, miközben jókora tehetséggel áldotta meg az ég. Erre lesz figyelmes a konzervatórium igazgatója, Pierre Geithner (Lambert Wilson), aki pár alkalommal meghallgatja a párizsi pályaudvarra kitett nyilvános zongorán játszani a különleges képességekkel bíró fiatalembert.

Jules Benchetrit Mathieu Malinski szerepében

Jules Benchetrit Mathieu Malinski szerepében

Fotó: Cirko Film

Kezdetben Mathieu ódzkodik attól, hogy együtt dolgozzon az igazgatóval, viszont miután elfogja a rendőrség, a segítségét kéri, ezért a későbbiekben a konzervatóriumban végez közmunkát. Pierre kapva-kap az alkalmon és a szárnyai alá veszi – pontosabban erőlteti, már-már zsarolja – őt és arra kötelezi, hogy vegyen zongoraórákat az intézmény és az ország legjobb tanárától, akit nemes egyszerűséggel csak grófnőnek hívnak (La Comtesse, Kristin Scott Thomas).

A jelenetek gyorsan váltakoznak, éppen ezért a szálak, kapcsolódási pontok nincsenek túlmagyarázva, ami egyesekben hiányérzetet kelthet, viszont a történet megértését nem nehezítik.

Annyit megtudunk, hogy Mathieure gyerekkorában nagy hatással volt a szomszédja, egy idős zongoratanár, akinek kilétéről túl sok információ nem derül ki, valamint arról sem, hogyan tanította meg őt zenélni. A színészeknek a gyors váltakozás miatt nincs lehetőségük kibontakozni, ettől függetlenül Lambert Wilson és Kristin Scott Thomas korrektül hozza a figurát, a főhősünkből viszont káromkodásain, dünnyögésein, hébe-hóba elejtett kedves mosolyain és a csillogó szemein, valamint a búslakodó fejtartásán kívül túl sokat nem látunk.

Lambert Wilson és Kristin Scott Thomas

Lambert Wilson és Kristin Scott Thomas

Fotó: Cirko Film

A filmet tulajdonképpen végigkíséri a történetben gyűrűző konfliktus, méghozzá az, hogy a tehetség miképpen tudja magáról lehántani a szegénységből fakadó nehézségeket, gátlásokat, félelmeket. A feszültség időről időre felüti a fejét, de fel nem robban, tulajdonképpen egészen a film végéig várni kell egy igazán megrázó jelenetre, addig be kell érnünk a finoman csepegtetett nyomorúsággal, igazságtalansággal. Megjelenik egy közepesen érdekes szerelmi szál is (Anna, Karijda Touré), ami nem ad túl sokat hozzá a történethez, maximum a korábban pedzegetett indulási feltételek közti méltánytalan különbségekre hívja fel a figyelmet.

Mathieu és Anna

Mathieu és Anna

Fotó: Cirko Film

A nézőt végig izgathatja a kérdés, hogy vajon miért áldoz ennyi energiát – sőt, mint kiderül voltaképp a karrierjét – egy jött-ment gyerekre az igazgató, akinek amúgy lenne mivel foglalkoznia, hiszen egyre kevesebben érdeklődnek a klasszikus zene iránt, amit az intézmény is megérez. Elsőre azt hihetnénk, voltaképpen egy apa-fiú kapcsolat alakul ki a szemünk láttára, aminek hátterében az életüket végig kísérő tragédiák állnak, viszont egy meghatározó ponton kiderül, hogy nem erről, hanem egy sokkal magasztosabb dologról beszélhetünk: vannak, akiket egyszerűen a zene tart életben.

A Kezedben a sorsod egy modern fairy tale, amit annak ellenére, hogy itt-ott képes elgondolkodtatni a figyelőjét, nem az érzelmekre gyakorolt hatása miatt érdemes megnézni. A film bemutat olyan irigylésre méltó embereket, akiknek különleges kapcsolatuk van a komolyzenével: ők képesek elveszni és megtalálni magukat benne.

A filmet január 3-án mutatták be a hazai mozikban.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.