Film

A diótörő és a négy birodalom

Mikrofilm

Nincs karácsony Diótörő nélkül, és nincs Diótörő giccs nélkül, ki tudná ezt a Disney-nél jobban. A varázslatos látványvilágra és vattacukros történetre vágyó, hagyományos – de nem éneklős – Disney-mesék szerelmeseit szólítja meg ez a mozi. Aki az ilyesmitől eleve irtózik, itt meg is állhat, aki viszont elfogadja a klasszikus mesebalettek és a klasszikus Disney-mesék alkotta játékszabályokat, az kellemesen szórakozhat. Még akkor is, ha Hoffmann történetének főszereplője, a kis Clara, aki most épp az édesanyja halála utáni első karácsonyt próbálja átvészelni egy kalandos fantáziavilágban, melyben ő maga inkább Alice, a négy birodalom pedig egy szekrényből (pardon: padlásról) nyíló Narnia és Csodaország egyveleg élővé vált játékokkal, rémületes bohócokkal és egérszörnyekkel. (Akik tényleg rémületesek, úgyhogy érdemes figyelni a korhatárra.) S melléjük még megkapjuk Morgan Freemant és Helen Mirrent, akik mese ide, giccs oda, séróból oda tudják tenni a profizmust a kissé tébláboló, bár kedves arcú főszereplők (Clara szerepében Mackenzie Foy, a Diótörőében: Jayden Fowora-Knight) mellé. Keira Knightley sütibabára emlékeztető Cukortündére ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de hát mikor nem voltak egy vattacukor után vegyes érzelmeink?

Mi az mégis, amiben többet akar adni ez az egész, mint egy szép karácsonyi zenedoboz? Nos, a balettet és Csajkovszkijt próbálja közelebb vinni a gyerekekhez, és ha pont e balettbetéteken kívül semmi értékelhető nem lenne a mesében, már az is adna okot némi örömre.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.