Film

A diótörő és a négy birodalom

Mikrofilm

Nincs karácsony Diótörő nélkül, és nincs Diótörő giccs nélkül, ki tudná ezt a Disney-nél jobban. A varázslatos látványvilágra és vattacukros történetre vágyó, hagyományos – de nem éneklős – Disney-mesék szerelmeseit szólítja meg ez a mozi. Aki az ilyesmitől eleve irtózik, itt meg is állhat, aki viszont elfogadja a klasszikus mesebalettek és a klasszikus Disney-mesék alkotta játékszabályokat, az kellemesen szórakozhat. Még akkor is, ha Hoffmann történetének főszereplője, a kis Clara, aki most épp az édesanyja halála utáni első karácsonyt próbálja átvészelni egy kalandos fantáziavilágban, melyben ő maga inkább Alice, a négy birodalom pedig egy szekrényből (pardon: padlásról) nyíló Narnia és Csodaország egyveleg élővé vált játékokkal, rémületes bohócokkal és egérszörnyekkel. (Akik tényleg rémületesek, úgyhogy érdemes figyelni a korhatárra.) S melléjük még megkapjuk Morgan Freemant és Helen Mirrent, akik mese ide, giccs oda, séróból oda tudják tenni a profizmust a kissé tébláboló, bár kedves arcú főszereplők (Clara szerepében Mackenzie Foy, a Diótörőében: Jayden Fowora-Knight) mellé. Keira Knightley sütibabára emlékeztető Cukortündére ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de hát mikor nem voltak egy vattacukor után vegyes érzelmeink?

Mi az mégis, amiben többet akar adni ez az egész, mint egy szép karácsonyi zenedoboz? Nos, a balettet és Csajkovszkijt próbálja közelebb vinni a gyerekekhez, és ha pont e balettbetéteken kívül semmi értékelhető nem lenne a mesében, már az is adna okot némi örömre.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.