Tizenhét évvel bemutatója után ért csúcsra a halloween-i film
hocus-pocus_top_story_lead.jpg

Tizenhét évvel bemutatója után ért csúcsra a halloween-i film

Mikrofilm

Tévesen családinak bélyegzett rémmese, vagy az idei évhez méltó groteszk halloween-i szórakozás? Akárhogy is, a Hókusz-pókusz több mint másfél évtizeddel bemutatója után a haldokló mozik csúcsán!

Másolt és tévéből felvett műsorokkal teli VHS-kazettákban fuldokló gyerekkorom egyik ikonikus filmje volt a Hókusz-pókusz. Ebben egy fiatal srác és kishúga kénytelenek három boszorkány elől menekülni, miután véletlenül életre keltették őket - a futásban segítségükre van egy beszélő macska és a srác plátói szerelme is. Mindez talán bohókásan hangzik, és valóban akadnak benne ilyen hangulatú jelenetek; például amikor a legfiatalabb boszi a buszsofőrt elcsábítva átveszi a helyét a vezető ülésben, vagy amikor a több száz éves boszorkányok nem tudják értelmezni, miért öltöznek az emberek rendőrnek, vagy ördögnek – Halloween van, ami számukra persze semmit nem jelent.

De ezek az epizódok ne tévesszenek meg senkit, ahogy a cím se: a Hókusz-pókusz hátborzongató horror – legalábbis gyerekként így véltem. Az átvezető jelenetek elég könnyedek és szórakoztatóak voltak ahhoz, hogy minden alkalommal a képernyő előtt maradjak, de valójában rettegtem. Hiszen három boszorkány üldöz benne gyerekeket, hogy megfőzzék-megegyék őket; felbukkan egy élőhalott; az egyébként is groteszk, beszélő macskát pedig egy ponton látványos módon elgázolják. Félelmeimet csak tovább táplálták az olyan, oda nem illő részek, mint a musicalbetétek, vagy az a fajta fura, ironikus humor, amiből a világon semmit nem értettem.

Az egész mozi hihetetlenül furának hatott, ami csak még rémisztőbbé tette.

Egyéntől függ, honnantól számítja magát felnőttnek valaki: a szüzessége elvesztése, az iskola befejezése, az első fizetés, esetleg az első hitel. Nálam a választóvonal valahol ott húzódik, amikor rájöttem, a Hókusz-pókusz valójában egy egyszerű vígjáték. "Misztikus családi vígjáték", hogy a Wikipediát idézzem. Aztán szép lassan érkezett a többi meglepetés is: boszorkányokat három, akkoriban jól ismert színésznő alakította. Kathy Najimyt mára talán elfeledtük, de az Apáca show révén a 90-es évek elejének egyik ismert arca volt; Bette Midler már akkor intézménynek számított; Sarah Jessica Parkert pedig nem sokkal később a Szex és New York-kal ismerte meg a világ. A rendezőnek, Kenny Orteganak a rég elfeledett Rikkancsok után ez volt a második játékfilmje, karrierje pedig évekkel később a High School Musical-sorozattal ért a csúcsra.

Annak idején nem tűnt fel az ellentmondás, pedig beszédesnek kellett volna lennie, hogy a filmet a Walt Disney forgalmazta. Alapját David Kirschner producer ötlete adta, aki kislányával figyelt meg egy háza előtt ténykedő fekete kóbor macskát, majd a látottakat gyorsan továbbköltötték: így született meg a kandúrrá változott fiú ötlete, akit boszorkányok átkoztak meg. A forgatókönyvet végül Mick Garris írta meg, aki eredetileg egy még sötétebb tónusú mozit álmodott meg, ám a Disney alaposan felhigította vízióját. Persze gyerekkori emlékeim alapján így sem eléggé.

A Hókusz-pókuszt végül 1993-ban mutatták be a mozikban, ám alaposan elhasalt a kasszáknál. Korának másik ikonikus filmjével, a Szabadítsátok ki Willy-t!-tel kellett versenyeznie a nézőkért, és végül csak a nézettségi lista 4. helyén debütált.

Nem segített az se, hogy a halloween-i tematikájú filmet valamiért jó ötletnek tartották júliusban bemutatni.

Kenny Ortega "vígjátéka" azonban az elmúlt években szép lassan kultfilmmé változott: a halloween-i szezon egyik legtöbbet vetített darabjává vált, igazi camp klasszikussá, ami egyszerre groteszk, vicces és félelmetes, ráadásul általában ott hozza ezeket az értelmeket, ahol nem is ez a célja.

Mi sem természetesebb, mint hogy a mozi pont egy olyan őrült évben ér fel a csúcsra, mint az idei: 2020-at hasonlították már egy Black Mirror-évadhoz, de találó felirat rá az "írta: Quentin Tarantino, rendezte: David Lynch" is. A mozik a kihalás szélére sodródtak, a forgalmazók pedig új filmek híján pedig régi bemutatókkal töltik meg a filmszínházakat: a Disney például 2750 vásznon küldte újra ringbe a Hókusz-pókuszt, ami nagy meglepetésre egy hétvége alatt össze is kalapozott majdnem 2 millió dollárt. Ezzel a 17 éves film olyan, frissebb produkciókat utasított maga mögé, mint az elátkozott képregényfilm, az Új mutánsok, vagy Russel Crowe őrjöngése, a Téboly. Az október 2-i, pénteki box office-t konkrétan megnyerte a boszorkány-film, a helyzet azonban pár napon belül normalizálódott, és az így sem túl acélos Tenet 2,7 millió dollárral felült a hétvégi eredmények csúcsára. Azt viszont senki nem veheti el a Hókusz-pókusztól, hogy több mint másfél évtizeddel a premierje után ha rövid időre is, de az amerikai mozik csúcsára ült. A Halloween közeledtével eredményét még fokozhatja is. Csak maradjanak mozik, ahol vetíteni tudják a filmet...

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.