A bélyeg rajtunk – Orbán és az azeri diktátor

A Magyar Posta, tehát a magyar állam, azaz Magyarország, a mi hazánk – mint azt a 444.hu az azeri hírügynökség után hírül adta – emlékbélyeggel kedveskedik Azerbajdzsán volt diktátora, a pár éve elhalt Hejdar Alijev születésének 90. évfordulója alkalmából.

Nevezett Alijev, Hejdar nem csupán párttitkár, KGB-vezető volt a kommunizmusban, hanem dinasztiaalapító is: az ország jelenlegi diktátora épp a fia, Ilham Alijev. Ők a mi barátaink.

Barátaink, úgy ötven százalékig: mi nagyon szeretnénk, ha a barátaink lennének. E csodálatos barátságért pedig elengedjük nekik a baltás gyilkost, megünnepeljük Brezsnyev egyik kedvenc párttitkárának, későbbi hivatásos bajkeverőnek a születésnapját, mint tudjuk, némi – kölcsönbe várt – pénzmag fejében. S ezt a nyitás politikájának nevezi Orbán Viktor adminisztrációja: betérdelni bármelyik szembejövő piszkos kis diktatúrának, hátha idelök valamit, ha elég készségesnek találja igyekezetünket. S ha tényleg leesne valami (eleddig még nem esett), abból majd megint lehet azt hazudni ideig-óráig, hogy tartjuk a hiánycélt, dübörög a gazdaság, mélyponton az infláció és nem szorulunk az IMF-re, szóval minden olyasmit, amit eddig hazudtak az elzabrált nyugdíjpénzek, a mindenféle különadók s a végre megszerzett Nemzeti Bank fedezékéből. Ha leesik valami, abból ideig-óráig megint el lehet hitetni a szükséges számú kiszolgáltatott, híreket maximum meghallgatni, de nem megfejteni, még kevésbé ellenőrizni kívánó magyar polgárral, hogy az ország azért valahogy csak elműködik, nem hiába hoz érte ő személyesen is annyi áldozatot.

A Narancs szerény bélyegblokkjavaslata

 

Ha valamelyik Alijevnek megtetszik az egyik ajándék, akár a következő választásokat is túl lehet élni e szerint a logika szerint. Mert Orbán Viktor azon kívül, hogy felhozza faluja focicsapatát az első osztályba, mással nem is igen törődik, csak azzal, hogy mivel vagy miből tartsa fenn a hatalmát. S míg e hatalom biztos, addig sem őt, sem üzletfeleit nem érdekli, hogy a leghalványabb víziója sincsen arra nézvést, hogyan is kellene egy országot működtetni. Hogy hogyan is néz ki, mit akar és hova tart, milyen eszközökkel egy európai uniós tagállam a 21. század elején. Addig, amíg hatalom van, nyomjuk a bélyegeket, ha kell, valamelyik Alijevről, ha kell, az ördög öreganyjáról.

Mi pedig mondjuk magunkat szerencsésnek, hogy Hejdar Alijev nem tíz évvel korábban született, mert ha most a 100. évfordulóját ünnepelnénk, nyilván lovas szobrot kapna a Hősök terén.

S e (szégyen)bélyeg kétségkívül nemcsak Orbán Viktoron tapad meg, hanem az egész országon és minden egyes polgárán külön-külön is. Gyakorlatilag ugyanaznapi hír, hogy a cselgáncs Európa-bajnokságon aranyérmet szerző, olimpiai bronzérmes Csernoviczki Évának mesés, 100 millió dolláros ajánlatot tett – micsoda meglepetés – az azerbajdzsáni judószövetség: gyere hozzánk, győzzél, hitesd el a világgal, hogy mi rendes hely vagyunk, mert valamiért – ugyan mi lehet az – nem nagyon akarják elhinni rólunk, s mi cserébe megküldünk egy tonna dollárral. Csernoviczki Éva az ajánlatra nemet mondott.

De ne áltassuk magunkat azzal, hogy lám ez a különbség egy igazi olimpikon és egy megyei alsóbb osztályú focista horizontja között. Hiszen ez a különbség valójában országnyi. Mert Magyarország pillanatnyilag nem a Csernoviczki Évák országa, hanem Orbán Viktoré. Miénk csak a szégyen és a gyalázat, ami vele jár: a bélyeg.

A valódi bélyegek megcsodálhatóak itt és itt.