„Hajrá, Vizsla!” – mondotta anno Orbán Viktor, s cinkosan körbehordozta hamiskás mosolyát az egybegyűlteken. Buzdító szavai annak a – szerfelett obskúrus anyagi hátterű, de már akkor is nagyon civil – kiadványnak szóltak, amelyik kérlelhetetlenül feltárta, s 2,7 millió ingyenes példányban azonmód nyilvánosságra is hozta, hogy aszongya Gyurcsány Ferencnek 230 ezer forintos szemüvege, másfél milliós órája van, és lift visz a médanszéjához, vagy medence a liftjéhez. Mindez a 2006-os választási kampányban történt, s mi lett belőle? Semmi. Hiába a mosolyoffenzíva, hiába a negatív kampány, hiába Gyurcsány órája, a választásokon Orbán alig tudta megszorítani.
Ilyenformán nyilvánvaló: a Fidesz és személy szerint Rogán Antal aligha ebbe a – mélységesen jellemző – Louis Vuitton-hátizsák-ügybe fog belebukni. Ezt nem gondolja maga Rogán sem – bár mindenféle szánalmas óvintézkedéseket azért tett, de az csak valami reflex lehet nála. Még akkor sem fog belebukni, ha az ő (Gang Bang vagy milyen márkájú) órája kétszer-háromszor olyan drága, mint a Gyurcsányé. A hátizsákja árából meg vehetne a kobra egy raklap szemüveget. Az ilyesmibe ma már nem lehet belebukni, hisz ma már nem is férfi az, akinek harmincas éveire nincs luxuskocsija, s a szegények meg is érdemlik, hogy azok. Szóval semmi ok az aggodalomra.
Fotó: Kovács Bence/nol.hu
De ha mégis lenne, Rogán Antal már annak is elébe ment, amikor a táskáját – igen nemes felindulásból – árverésre bocsátotta, hogy egy kerületében lakbérfizetési nehézségekkel küszködő anyukán segítsen. Elárverezték azt a cifra hátizsákot, s az anyuka – nyilván egy kis fényképezkedés, diszkrét médiajelenlét után – becsenget akár egy félévnyi lakbért (1,1 milláért ment el végül a cucc), így egy kis levegőhöz jut. Ugye, milyen humánus cselekedet ez! A többi, adósságába éppen beledögleni készülő páciens persze várjon, legyen szíves, egy kicsit a sorára, a polgármester úr még nem akarózik megválni ötmilliós karórájától, s alighanem az idei szezonra is tervez egy szép nyaralást élete párjával (akiről a becenevét tudjuk, s azt, hogy snassz neki a Louis Vuitton-holmi).
De akkor mi kell ahhoz, hogy ezt a szerencsétlen felkapaszkodott majmot, akit gyerekkorában nyilván az asztal körül kergettek, ha nem tudta helyesen kiejteni Louis Vuitton nevét, elzavarják végre? Nem kéne ahhoz pedig olyan sok. Talán csak nem szem elől téveszteni, hogy mit gondolhatott Rogán, amikor megvette azt a hátizsákot háromhavi átlagfizetésért. Azt ugyanis elég könnyű kitalálni: azt gondolta, amit Sarka Kata vagy Bódi Sylvi is gondol, amikor egy ilyen holmit megvásárol.
Mármost a kérdés így az, tisztelt választópolgár, akarja-e ön Sarka Katát vagy Bódi Sylvit az alkotmányozó kormányerő parlamenti vezetőjének vagy a belváros polgármesterének? Netán lecserélné őket egy valamivel rátermettebbnek tűnő jelöltre (már ha akad olyan)? Félreértés ne essék, minden tiszteletünk a két művésznőé, a munkásságuk és egyebek mellett még azt is szerfelett respektáljuk bennük, hogy ők például nem akarnak kormánypárti frakcióvezetők vagy fővárosi polgármesterek lenni – talán azért, mert nincsenek önértékelési problémáik, vagy egy másik csibész nem gondolja róluk, hogy e posztokon csinálják majd a legkevesebb bajt.
Ne legyen senkinek sem illúziója, Rogán Antal máskor, más élethelyzetekben is ugyanúgy fog gondolkodni, mint akkor, amikor megvette a hülye hátizsákját meg a flancos óráját: hogy az neki jár (szép lenne, ha ennyi pénzért még meg is állna). S ez a gondolkodásmód pontosan ahhoz elegendő, hogy megkínáljunk egy kilakoltatás ellen pedálozó nyomorultat pár havi törlesztésre elegendő lével, amit nagy médiafelhajtás közepette odalökött valami önkormányzati vagy törvényhozói működésemmel lekötelezett pénzeszsák. S Rogán nyilván úgy gondolja, hogy ezzel meg is cselekedte, amit megkövetelt a haza, de az egy percig nem jut eszébe, hogy neki nem egy nehéz sorsú anyuka dolgát kell rendbe tennie, hanem az összesét, s kurvára nem a rohadt hátizsákjával, hanem a tisztességesen és értőn elvégzett munkájával. S azért nem gondol erre, mert hiába is gondolna, hisz tudja jól, hogy arra képtelen lenne.
Persze Rogán Antal nem véletlenül és nem is genetikusan ilyen, valszeg nem is otthonról hozta ezt a menthetetlenül pitlák, parvenü tempót. Ez ugyanis az Orbán-éra egyik legfőbb ismérve. Mert Orbán Viktor azt szűrte le első miniszterelnöksége kudarcából, hogy a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor azt mondta: „Ne mi kapjuk a legtöbbet.” Nos, úgy tűnik, hogy ezt a hibát sem ő, sem a rogánjai nem akarják elkövetni még egyszer.
