Elkelt – Rogán és az ő Vuitton táskája

  • narancsblog
  • 2013. április 30.

Narancsblog

De akkor mi kell ahhoz, hogy ezt a szerencsétlen felkapaszkodott majmot, akit gyerekkorában nyilván az asztal körül kergettek, ha nem tudta helyesen kiejteni Louis Vuitton nevét, elzavarják végre?

„Hajrá, Vizsla!” – mondotta anno Orbán Viktor, s cinkosan körbehordozta hamiskás mosolyát az egybegyűlteken. Buzdító szavai annak a – szerfelett obskúrus anyagi hátterű, de már akkor is nagyon civil – kiadványnak szóltak, amelyik kérlelhetetlenül feltárta, s 2,7 millió ingyenes példányban azonmód nyilvánosságra is hozta, hogy aszongya Gyurcsány Ferencnek 230 ezer forintos szemüvege, másfél milliós órája van, és lift visz a médanszéjához, vagy medence a liftjéhez. Mindez a 2006-os választási kampányban történt, s mi lett belőle? Semmi. Hiába a mosolyoffenzíva, hiába a negatív kampány, hiába Gyurcsány órája, a választásokon Orbán alig tudta megszorítani.

Ilyenformán nyilvánvaló: a Fidesz és személy szerint Rogán Antal aligha ebbe a – mélységesen jellemző – Louis Vuitton-hátizsák-ügybe fog belebukni. Ezt nem gondolja maga Rogán sem – bár mindenféle szánalmas óvintézkedéseket azért tett, de az csak valami reflex lehet nála. Még akkor sem fog belebukni, ha az ő (Gang Bang vagy milyen márkájú) órája kétszer-háromszor olyan drága, mint a Gyurcsányé. A hátizsákja árából meg vehetne a kobra egy raklap szemüveget. Az ilyesmibe ma már nem lehet belebukni, hisz ma már nem is férfi az, akinek harmincas éveire nincs luxuskocsija, s a szegények meg is érdemlik, hogy azok. Szóval semmi ok az aggodalomra.

 


Fotó: Kovács Bence/nol.hu

De ha mégis lenne, Rogán Antal már annak is elébe ment, amikor a táskáját – igen nemes felindulásból – árverésre bocsátotta, hogy egy kerületében lakbérfizetési nehézségekkel küszködő anyukán segítsen. Elárverezték azt a cifra hátizsákot, s az anyuka – nyilván egy kis fényképezkedés, diszkrét médiajelenlét után – becsenget akár egy félévnyi lakbért (1,1 milláért ment el végül a cucc), így egy kis levegőhöz jut. Ugye, milyen humánus cselekedet ez! A többi, adósságába éppen beledögleni készülő páciens persze várjon, legyen szíves, egy kicsit a sorára, a polgármester úr még nem akarózik megválni ötmilliós karórájától, s alighanem az idei szezonra is tervez egy szép nyaralást élete párjával (akiről a becenevét tudjuk, s azt, hogy snassz neki a Louis Vuitton-holmi).

 

De akkor mi kell ahhoz, hogy ezt a szerencsétlen felkapaszkodott majmot, akit gyerekkorában nyilván az asztal körül kergettek, ha nem tudta helyesen kiejteni Louis Vuitton nevét, elzavarják végre? Nem kéne ahhoz pedig olyan sok. Talán csak nem szem elől téveszteni, hogy mit gondolhatott Rogán, amikor megvette azt a hátizsákot háromhavi átlagfizetésért. Azt ugyanis elég könnyű kitalálni: azt gondolta, amit Sarka Kata vagy Bódi Sylvi is gondol, amikor egy ilyen holmit megvásárol.

Mármost a kérdés így az, tisztelt választópolgár, akarja-e ön Sarka Katát vagy Bódi Sylvit az alkotmányozó kormányerő parlamenti vezetőjének vagy a belváros polgármesterének? Netán lecserélné őket egy valamivel rátermettebbnek tűnő jelöltre (már ha akad olyan)? Félreértés ne essék, minden tiszteletünk a két művésznőé, a munkásságuk és egyebek mellett még azt is szerfelett respektáljuk bennük, hogy ők például nem akarnak kormánypárti frakcióvezetők vagy fővárosi polgármesterek lenni – talán azért, mert nincsenek önértékelési problémáik, vagy egy másik csibész nem gondolja róluk, hogy e posztokon csinálják majd a legkevesebb bajt.

Ne legyen senkinek sem illúziója, Rogán Antal máskor, más élethelyzetekben is ugyanúgy fog gondolkodni, mint akkor, amikor megvette a hülye hátizsákját meg a flancos óráját: hogy az neki jár (szép lenne, ha ennyi pénzért még meg is állna). S ez a gondolkodásmód pontosan ahhoz elegendő, hogy megkínáljunk egy kilakoltatás ellen pedálozó nyomorultat pár havi törlesztésre elegendő lével, amit nagy médiafelhajtás közepette odalökött valami önkormányzati vagy törvényhozói működésemmel lekötelezett pénzeszsák. S Rogán nyilván úgy gondolja, hogy ezzel meg is cselekedte, amit megkövetelt a haza, de az egy percig nem jut eszébe, hogy neki nem egy nehéz sorsú anyuka dolgát kell rendbe tennie, hanem az összesét, s kurvára nem a rohadt hátizsákjával, hanem a tisztességesen és értőn elvégzett munkájával. S azért nem gondol erre, mert hiába is gondolna, hisz tudja jól, hogy arra képtelen lenne.

Persze Rogán Antal nem véletlenül és nem is genetikusan ilyen, valszeg nem is otthonról hozta ezt a menthetetlenül pitlák, parvenü tempót. Ez ugyanis az Orbán-éra egyik legfőbb ismérve. Mert Orbán Viktor azt szűrte le első miniszterelnöksége kudarcából, hogy a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor azt mondta: „Ne mi kapjuk a legtöbbet.” Nos, úgy tűnik, hogy ezt a hibát sem ő, sem a rogánjai nem akarják elkövetni még egyszer.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.