Az idei kötcsei találkozón Orbán Viktor miniszterelnök arról beszélt, hogy Magyar Péter fellépése után már nem elég „a régi ellenzékre” mutogatni, a Fidesznek szakpolitikai vitákat kell nyernie, ha sikeresen akar szerepelni a 2026-os választásokon. Ebből kaphattunk ízelítőt a Republikon Intézet keddi, Magyarország a hátsó padban – lehet még innen nyerni? című, gazdaságpolitikai témájú panelbeszélgetésén.
Bár az elmúlt tizennégy évben nem igazán volt erre példa, ezúttal a meghívott kormánypárti politikusok is elmentek a vitára, így ott a DK-t és a Mi Hazánkot leszámítva jószerivel a magyar politikai élet teljes spektruma képviseltette magát: a volt LMP-s, most már független Csárdi Antal, az MSZP-s Vajda Zoltán, a párbeszédes Mellár Tamás, a jobbikos Z. Kárpát Dániel és a momentumos Bedő Dávid mellett megjelent a Tisza EP-képviselője, Kollár Kinga, a KDNP-s Hargitai János és a fideszes Bánki Erik is.
A vitát persze mindenki a szakpolitikai viták dicséretével kezdte, de azért volt abba némi álszentség, amikor Bánki Erik azt fejtegette, milyen rossz, hogy kikopott az érdemi vita a parlamentből, mert a kormány sincs a bölcsek köve birtokában, szokott hibázni, de azért a jó szándék vezeti – mire a többiek nem is hagyták ki azt a megjegyzést, hogy eddig is a fideszesek voltak azok, akik hiányoztak az ehhez hasonló vitákról.
Bánki és Hargitai ugyanakkor ha nem is a kormánypárti sajtótájékoztatók megszokott stílusában, de összességében mégiscsak felmondta a szokásos kormánypárti narratívát: hogy a 2010-es években egy „gazdasági aranykor” volt állandó GDP- és reálbér-növekedéssel, 0 körüli inflációval, beruházásokkal, amelynek aztán előbb a koronavírus-járvány, majd az ukrajnai háború vetett véget, elszabadultak az energiaárak és jött a háborús infláció, de majd Trump győzelmével és az utána beadott 2025-ös költségvetéssel végre ismét elindul a felemelkedés.
Hargitai János ugyan elismerte, hogy a Covid óta nem sikerült teljesíteni jószerivel semmilyen előre várt számot, ám szerinte a 2025-re tervezett költségvetés végre teljesíthető lesz. Ezzel együtt nem hiányozhattak a kormánypárti képviselőktől a szokásos panelek és világmagyarázatok sem, például hogy az Európai Bizottság a magyar kormánynak a genderkérdésben, a migrációval és a háborúval kapcsolatban képviselt álláspontja miatt tart vissza uniós forrásokat, ami politikai nyomásgyakorlás; a gazdasági semlegesség és az új gazdasági akcióterv pedig a felemelkedés záloga lesz.
Ennek ellenére több témában is kialakult némi adok-kapok a jelenlévő politikusok között a gazdaság helyzetének értékelésével és a kormány politikájával kapcsolatban. Bár Bánki és Hargitai aranykorként írták le a 2010-es éveket, Mellár Tamás arra hívta fel a figyelmet, hogy a GDP valóban növekedett, ezzel párhuzamosan a foglalkoztatás is, ami azt jelentette, hogy a termelékenység viszont alig, a növekedés tehát extenzív volt intenzív helyett. Mint mondta, intenzív növekedésre nem sikerül átállnia a magyar gazdaságnak, hiába próbálják ezt kínai hitelekkel és az akkugyártással beindítani, mert szerinte nincs elég humán tőke és innováció sem az intenzív növekedéshez, és
a kormánynak nem is áll érdekében versenyképes vállalkozásokat felépíteni, mert azok függetlenek tudnának lenni a kormánytól és a kormány által uralt elosztási rendszertől.
Ez utóbbi állításán Hargitai annyira felhúzta magát, hogy azt mondta Mellárnak, hogy ezzel kihunyt benne a közgazdász és csak a politikai aktivista maradt, Bánki Erik pedig azzal próbálta megcáfolni, hogy 930 ezer vállalkozás működik az országban, és a kétharmaduknak semmi köze a kormányhoz, nem is tudnák őket uralni. Mellár azzal vágott vissza, hogy a Magyarországon működő és exportra termelő vállalkozások 80 százaléka külföldi tulajdonú, 20 százalék magyar, de ezek is a hagyományos szektorokból kerülnek ki, nem az innovatív high-tech szektorból. Kollár Kinga később erre a csörtére reflektálva azt fejtegette, hogy szerinte nem arról van szó, hogy a kormányak nem érdeke a versenyképes vállalkozások kiépítése, hanem nemzeti tőkét akartak, ami jól is hangzik, de mesterségesen hozták létre és nem versenyképes egyik ilyen vállalkozás sem, monopol piacok jöttek létre, az exporttámogatásokat is állami pénzből osztogatják, és összességében nem piaci logika alapján működik a magyar gazdaság.
Z. Kárpát Dániel is azt mondta, a korábbi „gazdasági aranykort” bizonyító hazai GDP-adat a multicégek teljesítményéről szól, ugyanis bár a kkv-k adják a munkahelyek kétharmadát, a helyzetük nem javult a helytelen kormányzati beavatkozások miatt. Bedő Dávid szintén azt rótta fel a kormánypárti képviselőknek, hogy az általuk emlegetett „gazdasági aranykor” idején is hibás volt a gazdasági modell, mert annak köszönhetően nagyon kitett lett a gazdaság. Csárdi Antal később azt hozta fel, hogy a GDP 55 százalékát nagyvállalatok adják, amiket sok pénzért hív be az országba a kormány és előre kifizetik nekik évekre a működésüket is, ezzel pedig a kkv-k versenyképességén nem segítenek.
Vajda Zoltán a kormánypárti képviselők által dicsért költségvetésről fejtette ki, hogy az csak papírra vetett számok és betűk halmaza, és semmi köze a valósághoz, mert úgyis még számtalanszor át fogják írni,
csak az biztos, hogy a hiány tipikusan kétszer annyi, mint amit beleírtak, a növekedés pedig feleannyi, de néha még az előjel sem stimmel.
Vajda azt is szóba hozta, hogy az államadósság kamataiért minden magyar állampolgár naponta körülbelül ezer forintot fizet, ez a GDP 4,7 százaléka, és több, mint amit az oktatásra költ a kormány. Hargitai János erről azt mondta, az államadósság mértéke átlagos Európában, de a közép-európai versenytársak valóban jobb helyzetben vannak – de ha a 2025-ös költségvetés makroszámai bejönnek, akkor 3,6 százalékra csökken majd. Mellár Tamás pedig azt mondta, hogy az államadósság valóban nem Magyarországon a legmagasabb Európában, de máshol a fizetendő kamatlábnál magasabb a GDP növekedése, ezért az stabilizálja a helyzetet. Kollár Kinga megjegyezte, a kamatfizetés alapvetően azért magas, mert a magyar gazdaság nem teljesít jól.
Többször szóba került a vita során a kormány új szlogenje, a „gazdasági semlegesség”. Ezt Hargitai János úgy magyarázta el: azt jelenti, a kormány ideológiai befolyástól mentesen, a gazdaság belső törvényszerűségei alapján dönti el, hogy kivel akar kereskedni. Megjegyezte, hogy ugyan Trump megválasztásával egyelőre kérdés, hogy mennyire újul majd ki az Egyesült Államok konfliktusa Kínával, de Magyarország akkor is ideológiamentesen akar kereskedni bárkivel.
A gazdasági semlegességgel kapcsolatban Mellár azt hangsúlyozta, hogy EU-tagként ez alaptalan és káros, mert ezzel Magyarország kockára teszi a hatalmas előnyt jelentő 500 milliós uniós piacot is. Csárdi Antal szerint Magyarország valójában megbízhatatlan szövetséges a NATO-ban és az EU-ban, ezért kényszerül arra, hogy Kínától vegyen fel hiteleket. Bedő Dávid és Vajda Zoltán azt képviselték, hogy a gazdasági semlegesség csak egy kreatív ügynökségnél kitalált jól csengő kommunikációs panel, amit lehet ismételgetni és lehet rá hivatkozni. Kollár Kinga légvárnak nevezte, mondván jól hangzik ugyan, de az adott geopolitikai helyzetben értelmezhetetlen. Z. Kárpát pedig azt mondta, jó és követhető idea lenne, de nincs köze a valósághoz, mert a magyar gazdaságnak eddig német autóipari függősége volt, az akkuipar miatt már van keleti függőség is, ennyi történt csak.
Többször szóba kerültek a vita során az uniós források is. Hargitai János azt fejtegette, hogy bár lehet őket „jogállami kérdésekkel kínozni”, nem fogják az alapvető gondolkodásukat feladni, mert vannak olyan alapok, például a migrációval és a genderrel kapcsolatban, amiket még pénzért cserébe sem adnak fel, ezért máshonnan is lehet találni forrásokat. Bánki Erik azt mondta, nem igaz, hogy semmilyen uniós forrás nem érkezik Magyarországra, de „mondvacsinált indokokkal és politikai indíttatásból, hogy megbuktassák a nemzeti kormányt, azért nem adták meg” a többit. Erre Bedő Dávid megjegyezte, mindig ezzel jönnek, ez pedig nem szakpolitikai vita.
Bedő egyébként következetesen állampártnak hívta a Fideszt, amit Bánki és Hargitai is kikért magának, de a választási törvény új módosítása is szóba került, amiről Bánki Erik azt mondta, baromság, hogy azért írnák át a választási törvényt, hogy hatalmon maradjanak, egyszerűen csak a lakosságszám csökkenése miatt van rá szükség. Azt a kijelentését, hogy az új kormányról „demokratikus és tiszta választásokon az emberek fognak dönteni”, általános derültség követte.
A vita végén a résztvevők elmondták, szerintük mire kellene építenie a magyar gazdaságnak, mik lehetnek a kitörési pontok:
- Bánki Erik szerint a kormány 21 pontos gazdasági akcióterve jó kitörési pont a gazdasági számára.
- Hargitai János szerint az autóipar elektromos átállása és az energiatárolás a kulcs.
- Bedő Dávid szerint alapvetően kormányváltásra van szükség, inkább a szolgáltató szektorra kellene építeni; rövid távon pedig kevesebb állami beavatkozás kellene a piacon és több állam a közszolgáltatások terén.
- Vajda Zoltán szerint Trump győzelme rosszat jelent a gazdaságnak; ha nem nyert volna, akkor az ipar lehetett volna kitörési pont, így viszont csak a piac bizalmának a visszaszerzése.
- Z. Kárpát Dániel szerint a mesterséges intelligencia forradalmából nem kéne kimaradni, de ehhez erős nemzetállami szabályozás szükséges, emellett átfogó otthonteremtési és bérlakásépítési program, ingyenes átképzési programok a munkanélkülieknek és demográfiai fordulat.
- Mellár Tamás bár a fegyvergyártásban lát némi fantáziát, azt mondta, nincs semmilyen kitörési pont a magyar gazdaságban, stagnálás jön, és legfeljebb hitelből jöhet egy kis jóléti injekció, de nem várható felzárkózási pálya. Hozzátette, ebből még nem lesz politikai válság, mert az ideológia is fontos és a Fidesz meg tudja győzni az embereket, hogy jó ez így, ahogy van, az emberek elvannak, mint fogalmazott, ugyanez volt a Kádár-rendszer is, az emberek azt is megszavazták volna. Hozzátette, szerinte a fordulópontot az jelenti majd, ha a 80-as évekhez hasonlóan a nagyvállalkozói kör rájön, hogy már nincs pénz és nem számíthat támogatásra – szerinte a NER nagyvállalkozói köre ezt már kezdi érezni, Orbán ezért vesz fel hiteleket, hogy „etesse ezeket a fenevadakat”, de
ha a nagyvállalkozói kör beáll a Tisza mögé, mert például bennük látják a lehetőséget, akkor lesz változás.
- Kollár Kinga szerint az intézményesített korrupció kivezetése nagy tartalékot jelent, a felfüggesztett uniós pénzekkel pedig már összejöhetne a növekedés.
- Csárdi Antal szerint rövid távon nincs kitörési pont, de nagyságrendekkel nagyobb támogatást kellene adni a kkv-knak, és az oktatás és az egészségügy finanszírozása is versenyképességhez vezetne.
