Szakpolitikai vita, ahogy Orbán képzeli

Publicisztika

A héten a parlamentben mutathatta meg a miniszterelnök, hogy képzeli a meggyőzést: úgy, hogy Romániába küldi azt, aki szerint probléma a recesszió.

Orbán Viktor állítólag Kötcsén fejtette ki azoknak, akiknek ki kell, hogy most aztán eljött a szakpolitikai viták megvívásának az ideje. Azóta már azt is tudjuk, hogy ez alatt nem teljesen azt érti a miniszterelnök, amit bárki más. Természetesen szó sincs különféle adatokkal való dobálózásról és hasonló hülyeségekről; ebben az univerzumban parlamenti pofozkodásról van ugyanis szó, amiről aztán Orbán Facebookjára le lehet gyártani a magyar politikai nyilvánosság csúcstartalmát: az Orbánba beleszálló ellenzékieket, akiket aztán Orbán kioszt. Megvoltak a pofonok, csihipuhi, purparlé, tüttyölt ratyli, mindenki mehet haza, megint Orbán csicskította be a libsiket és nem fordítva, ott van az eredmény is feketén-fehéren. Ezt látva úgy tűnik, a szakpolitikai vita része volt, amikor a jobbikos Brenner Koloman kritikájára a jelentősen erősebb román gazdasági adatokkal kapcsolatban ki is adta az ukázt:

„Aki azt gondolja, hogy a románok elhúznak mellettünk, annak azt javaslom, költözzön oda, aztán ha visszajött, akkor beszéljük meg, hogy mit tapasztalt!”

Orbán stábja annyira büszke volt a frappáns visszavágásra, hogy még ki is emelte ezt a gondolatot közösségi oldalán. 

Minden jel szerint nagyjából ez az ajánlat, a Fidesz-KDNP így 14 évnyi kormányzás után elérte a zenitet, képességei csúcsát, a nemzeti kormányzás maximumát: ha ez nem tetszik, és valaki felhozza politikusként, hogy a magyar közgondolkodás által valamiért a mai napig lenézett Románia elkezdett jobb gazdaságot, tehát értelemszerűen gyorsabb fejlődést produkálni, akkor az a javaslat, hogy költözzünk inkább Romániába. Akár mondanánk is, hogy Orbán követte Gyurcsány Ferenc 2006-os „el lehet innen menni” kijelentését, de az MSZP akkori miniszterelnökének legendás mondatai egész másról szóltak valójában. Gyurcsány úgy általában véve az adófizetés miatt hisztiző cégeknek vetette fel ezt a lehetőséget, ami azért egész más alapállás, mint az, hogy ha szerinted Romániának épp jobban megy a szekere, akkor költözz oda. Tegyük a szívünkre a kezünket: bennünk is felmerült már hasonló kérdés, amikor a hanyatló nyugatról és a világot irányító keletről okoskodó fideszeseket hallgattunk, hogy aztán közben Orbán Ráhel és sikeres üzeletember férje valamiért mégis Spanyolországba költözzön pár hónapra Rosztov helyett, szóval valójában nem olyan gyenge érv ez.

A gyenge az, hogy Orbán ezt abból az alapállásból mondja, ami miatt lassan az egész térségben röhögni szokás a magyarokon: hogy itt Közép-Európában mi fingjuk a passzátszelet, a szomszédaink – főleg a románok és a szlovákok természetesen – pedig fejletlenenk, akikkel lehet jó viszonyunk, már ha elfogadják, hogy a magyar azért mégiscsak magyar, ebből fakadóan előrébb tart. Sovén gondolat ez, de hát ezen már fenn sem akad politikakövető ember. Azon viszont annál inkább, hogy 2024-ben már bőven nem csak erkölcsi szinten vállalhatatlan, hanem azért is, mert egyszerűen nem fedi a valóságot. Orbán Viktor ugyanis úgy beszél valamiféle előrébb tartásról, hogy közben a határmenti településekről már tömegesen járnak át dolgozni magyarok ingázva Szlovákiába és Romániába, értelemszerűen főleg Borsodból, Békésből és Hajdú-Biharból. Ők nem elégedetlenkedő libsik, hanem egyszerűen rájöttek, hogy Kassán például euróban kapják a fizetésüket, de már rég vége azoknak az időknek is, amikor a román lej nevetség tárgya volt. Utóbbit már csak azért is érdemes kiemelni, mert Hajdú-Biharban van a Fidesz bezzegvárosa, a Lázár János által már második Hamburgnak álmodott Debrecen. Valamiért mégis úgy vannak vele ezrek, hogy Nagyváradon várja őket a vonzóbb állásajánlat. Talán az sem valamiféle elhajlott gondolat, hogy Kolozsvár jelenleg több és izgalmasabb kultúrális programot kínál, mint bármelyik Budapesten kívüli város, és ez finoman szólva sem azért van, mert Trianon előtt magyar város volt, és az sem tűnik véletlen kisülésnek, hogy Békés megyéből magyarok járnak át a határ romániai oldalára vásárolni, mert olcsóbb nekik, miközben határon túli magyarok tömegei adják már inkább román iskolába a gyerekeiket, mert egyszerűen több perspektívát kínál az a háttér.

De ne ragadjunk le az olcsó románozásnál, hiszen nem elegáns: mások is szavaztak ugyanis a lábukkal, és bár nem Romániában telepedtek le, azért mégis fontos megjegyezni, hogy Magyarország miniszterelnöke akkor javasol koccot mindenkinek, akinek nem tetszik ez a NER-nek hívott lázálom, amikor épp tavaly döntött rekordot a kivándorlók száma: 2023-ban ugyanis minden addiginál többen, 33 700-an gondolták úgy, hogy inkább külföldön próbálnak szerencsét. Ez nemcsak azt jelenti, hogy 19 felcsútnyi ember távozott, köztük a saját megélhetését biztosítani képtelen északra vándorolt munkás, a saját üldözését megelégelt homoszexuális programozó, vagy az inkább ételfutárnak állt pedagógus, hanem azt is, hogy 2010 óta már valamivel több, mint 324 ezer ember menekült el innen. Ők azok, akiknek ezek szerint mégsem tűnt fel se a párját ritkító magyar fejlődés, se az, hogy itt legalább a magunk magyar módján élve főzhetjük a pálinkát a pincében adómentesen. 

Ezt fel lehet erősíteni azzal, hogy mindenki húzzon el, akinek nem tetszik, csak akkor felmerül a veszélye, hogy Orbán Viktor lesz Eric Cartman a saját vidámparkjában: mint az ismert a megfelelő popkulturális műveltséggel rendelkezők körében, a South Park elviselhetetlen szereplője a birtokába jut egy saját vidámparknak, ahonnan aztán mindenkit kitilt, hogy csak az övé legyen az egész. Talán mondani sem kell, az általában öncélúan szemétkedő Orbán, akarom mondani Cartman egy idő után rájön, hogy nem akkora buli állandóan egyedül hullámvasutazni még akkor sem, ha nem kedveljük annyira a többieket.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.