A király összes embere – Az ombudsmanjelöltről

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 9.

Narancsblog

Sajnos nem holmi paranoia azt gondolni, hogy kormányunk és pártunk a fékek és ellensúlyok rendszerének egyik utolsó elemét készül kiiktatni a közéleti térképről.

Óvatosan latolgatja a közvélemény: vajon az Áder János által csütörtökön megnevezett ombudsmanjelölt teljesen a kormány és a Fidesz zsebéből mászott-e elő, vagy csupán kétségbevonhatatlan szakmai kvalitásainak köszönheti, hogy a NER időszakában egy percre sem marad kormányzati megbízás nélkül. Alkalmasint felesleges találgatni, s mindezt nem csupán az mondatja velünk, hogy Székely László (aki egyébként polgári jogi területen elismert egyetemi tanár) e pillanatban is a „határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztos”, magyarul dunai kormánybiztos.

false

 

Fotó: MTI – Kovács Tamás

 

Persze, aligha véletlen, hogy éppen rá bízták az új polgári törvénykönyv (Ptk.) összeállítását: a nagy lélegzetű kollektív alkotói munkát ő felügyelte miniszteri biztosként. Annyit azért e munkája kapcsán meg szoktak jegyezni, hogy az új Ptk. számos helyen éppen alapjogi szempontból aggályos – s ez csupán részben tulajdonítható a törvényjavaslatot jó szokásuk szerint szétbarmoló kormánypárti képviselőknek. (Mellékesen jegyezzük meg: akadt olyan fejezete a Ptk.-nak, nevezetesen a gondnokságról szóló, amit éppen a mostani ombudsman küldött az Alkotmánybíróság elé.)

A gyanú sokkal inkább az Orbán-rendszer eddigi működéséből fakad: amikor azt látjuk, hogy néha még a jelentéktelennek tűnő pozíciókat és megbízásokat is csupán a végtelenül lojális párthívek és a bizalommal nem hiába kitüntetett laikusok kapnak – legyen bár szó nagy pénzekről (útépítés, pénztárgépügy) vagy nem lebecsülendő kisebbről (lásd: trafikengedélyek). A káderpolitika is a NER világa iránti, határt nem ismerő lojalitást díjazza olyan posztokon is, melyeknek amúgy a politikától függetlenül kéne működni – a legfelsőbb bírói vagy ügyészi pozícióktól az „egyszerű” színi direktori stallumokig.

És hát ne játsszuk a naivat, a mostani ombudsman, Szabó Máté az egyik utolsó tüske a hatalom oldalában: nemegyszer emelte fel a szavát a szép új világunkban mindennapinak számító, de ettől még erősen aggályos törvényalkotói ámokfutás miatt, például a negyedik alkotmánymódosítás, a közszolgák titkosszolgálati megfigyelése vagy éppen a közmunkaprogram magánszférát sértő kitételei ellen. (Aggályairól és megfontolásairól tavaly két ízben is beszélt lapunknak, lásd itt és itt.)

Sajnos nem holmi paranoia azt gondolni, hogy kormányunk és pártunk a fékek és ellensúlyok rendszerének egyik utolsó elemét készül kiiktatni a közéleti térképről – ebből a szempontból igenis üzenet egy folyamatosan kormányzati megbízásokat betöltő, a mostani hatalom iránt jól sejthetően lojális személy jelölése, s a parlamenti kétharmad birtokában valószínűsíthető megválasztása.

Amúgy pedig a jelenleg regnáló hatalom és mindenható miniszterelnökünk kormányzati filozófiája egyértelmű és egyben ék egyszerűségű: a felülről érkező határozott akarat érvényesülését nem csupán felesleges és haszontalan, de egyben káros is oktalan gáncsoskodással, jogi ortályoskodással akadályozni. Tessék csak nyugodtan megbízni a kedves vezető és derék munkatársainak végtelen bölcsességében: a nemzeti lényegből lepárolt transzcendencia letéteményeseiként mindig jobban tudják nálunk, hogy mi jó nekünk (a NER nyelvén az „embereknek”, a „magyar embereknek”.)

A priori természetesen nincs okunk (vagy inkább alapunk) kétségbe vonni a leendő ombudsman szakmai és morális integritását avagy jó szándékát. Amint a hivatalába kerül, elődjéhez hasonlóan akár teljes mértékben érvényesítheti is a rá ruházott nem lebecsülendő hatalmat, s lehet belőle jogaink legállhatatosabb őrizője (végül is láttunk már efféle csodát, elszabadult hajóágyúként viselkedő alkotmánybíró személyében is – lásd itt).

Csak éppen attól félünk, Orbánék nem fognak még egyszer ekkorát hibázni.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.