Balog Zoltán azért nem fogadna menekülteket, mert épp elég bajunk van a cigányokkal is

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 23.

Narancsblog

A papi emberminiszter nem éri be az illiberális állammal, ő intoleránsat akar. Minek még egy púp a hátunkra a menedékkérőkből, mikor a nagy rakás cigány már úgyis itt rontja a levegőt?

Balog Zoltán, az emberi erőforrások magyar minisztere arról beszélt egy bayreuthi politikai fórumon, hogy szerfelett nagy veszélybe sodorjuk magunkat, ha pusztán toleranciából befogadunk idegen kultúrákat, vallásokat, életmódokat. Világos beszéd: nem az életüket mentő menekülőkkel kell kezdenie valamit pillanatnyilag Európának, hanem kulturális agresszióval, vallási imperializmussal, illetve tömeges életmódexporttal. Ilyenformán mindenféle tolerancia elvetendő, mert európai identitásunk amúgy is le van gatyásodva Balog szerint, aminek csak jól betenne a sok menekült, bocsánat, „más kultúra”.

Balog Zoltán játszóteret avat Ózdon

Balog Zoltán játszóteret avat Ózdon

Fotó: Vajda János/MTI


Az európai identitást éppenséggel nem a nyitottság, hanem az erős nemzeti öntudat erősíti – éppenséggel aki nagyon akar, már Balog ezen kijelentésével is vitatkozhat, mondjuk, ha azon már túltette magát, hogy épp egy olyan figura aggódik itt nagyban az európai identitásért, akinek a közvetlen főnöke minden gyanús egzisztenciájú közép-ázsiai diktátorocskának hálás képpel képes elrebegni, hogy mennyire otthon érzi magát az országában – feltéve, hogy az illető valamicske pénzmagot belenget neki. De szerencsére Balog miniszter tényleg minden lehetőségre figyelmező szereplésének ez csak a felütése volt, ezért nem kell leragadnunk ott, hogy a magyar állam európai identitását eleddig legfeljebb a Brüsszelből érkező rendszeres pénzküldemények zavartalansága feletti aggodalom jelentette. Hiszen Balog arra is kitért, hogy mit kéne csinálnia Európának a bevándorlók pátyolgatása helyett.
Hát, felemelni a cigányokat. Tényleg, csapunk a homlokunkra, van nekünk már egy púp a hátunkon, farigcsáljuk előbb azt le, aztán majd jöhet a többi gond – például addig szólhatnánk is a menedékkérőknek, hogy kopogtassanak legyenek szívesek máshol, mi nem érünk rá éppen, mert cigányokat fehérítünk. Vagy egyáltalán, az lenne a legjobb, ha otthon maradnának, s nem kopogtatnának sehol, nyugton ülve maradnának a hátsójukon, megvárván csendben, míg náluk kopogtat az Iszlám Állam, vagy valaki más jóakarójuk.
Persze ezen a ponton megint nem tudunk eléggé elvonatkoztatni az emberminiszter erőforrás-miniszteri mivoltától, aki ugyebár azt mondta e közlésével, hogy kedves unió, tessen már egy nagyobbacska összeget nekünk cigányfelzárkóztatásra is folyósítani, mert ugyan eddig csak vazallusaink (x szavazatmennyiséget felajánló üzleti partnereink) szükségszerű javadalmazását végeztük a „romák felzárkóztatása” címszó alatt, de ha lenne még egy kis pénz, akkor a többi része is menne simán. Hihetően hangzik, nemde?
Régi becsípődése ez a magyar kormánynak, igaz, májusban Trócsányi László még egyértelműbben fogalmazott, amikor azt mondta, hogy Magyarország azért nem tud gazdasági menekülteket befogadni, mert 800 ezer cigányról kell gondoskodnia. Hiába egyértelműbb (végtére is az igazságminiszter mondta), ha ugyanúgy hamis (végtére is az igazságminiszter mondta), ha ugyanúgy összekeveri a fogalmakat.
Hiszen a magyar államnak természetesen nem gondoskodnia kellene 800 ezer magatehetetlen polgáráról, pláne ennyi cigányról, hanem a szegénység gyártása helyett megfelelő lehetőségek biztosításán kellene törnie magát. Ám ezt tehetség, rátermettség, de legfőképpen az erre irányuló szándékok teljes és tudatos hiányában nem teszi, hanem mutogat a cigányokra, a menekültekre, és tartja a markát Európánál. Hiszen neki oly európai az identitása. Fenéket, Magyarország kormányának egy identitása van: szerezni. Hogy ez nem identitás? Na és.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.