Balog Zoltán azért nem fogadna menekülteket, mert épp elég bajunk van a cigányokkal is

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 23.

Narancsblog

A papi emberminiszter nem éri be az illiberális állammal, ő intoleránsat akar. Minek még egy púp a hátunkra a menedékkérőkből, mikor a nagy rakás cigány már úgyis itt rontja a levegőt?

Balog Zoltán, az emberi erőforrások magyar minisztere arról beszélt egy bayreuthi politikai fórumon, hogy szerfelett nagy veszélybe sodorjuk magunkat, ha pusztán toleranciából befogadunk idegen kultúrákat, vallásokat, életmódokat. Világos beszéd: nem az életüket mentő menekülőkkel kell kezdenie valamit pillanatnyilag Európának, hanem kulturális agresszióval, vallási imperializmussal, illetve tömeges életmódexporttal. Ilyenformán mindenféle tolerancia elvetendő, mert európai identitásunk amúgy is le van gatyásodva Balog szerint, aminek csak jól betenne a sok menekült, bocsánat, „más kultúra”.

Balog Zoltán játszóteret avat Ózdon

Balog Zoltán játszóteret avat Ózdon

Fotó: Vajda János/MTI


Az európai identitást éppenséggel nem a nyitottság, hanem az erős nemzeti öntudat erősíti – éppenséggel aki nagyon akar, már Balog ezen kijelentésével is vitatkozhat, mondjuk, ha azon már túltette magát, hogy épp egy olyan figura aggódik itt nagyban az európai identitásért, akinek a közvetlen főnöke minden gyanús egzisztenciájú közép-ázsiai diktátorocskának hálás képpel képes elrebegni, hogy mennyire otthon érzi magát az országában – feltéve, hogy az illető valamicske pénzmagot belenget neki. De szerencsére Balog miniszter tényleg minden lehetőségre figyelmező szereplésének ez csak a felütése volt, ezért nem kell leragadnunk ott, hogy a magyar állam európai identitását eleddig legfeljebb a Brüsszelből érkező rendszeres pénzküldemények zavartalansága feletti aggodalom jelentette. Hiszen Balog arra is kitért, hogy mit kéne csinálnia Európának a bevándorlók pátyolgatása helyett.
Hát, felemelni a cigányokat. Tényleg, csapunk a homlokunkra, van nekünk már egy púp a hátunkon, farigcsáljuk előbb azt le, aztán majd jöhet a többi gond – például addig szólhatnánk is a menedékkérőknek, hogy kopogtassanak legyenek szívesek máshol, mi nem érünk rá éppen, mert cigányokat fehérítünk. Vagy egyáltalán, az lenne a legjobb, ha otthon maradnának, s nem kopogtatnának sehol, nyugton ülve maradnának a hátsójukon, megvárván csendben, míg náluk kopogtat az Iszlám Állam, vagy valaki más jóakarójuk.
Persze ezen a ponton megint nem tudunk eléggé elvonatkoztatni az emberminiszter erőforrás-miniszteri mivoltától, aki ugyebár azt mondta e közlésével, hogy kedves unió, tessen már egy nagyobbacska összeget nekünk cigányfelzárkóztatásra is folyósítani, mert ugyan eddig csak vazallusaink (x szavazatmennyiséget felajánló üzleti partnereink) szükségszerű javadalmazását végeztük a „romák felzárkóztatása” címszó alatt, de ha lenne még egy kis pénz, akkor a többi része is menne simán. Hihetően hangzik, nemde?
Régi becsípődése ez a magyar kormánynak, igaz, májusban Trócsányi László még egyértelműbben fogalmazott, amikor azt mondta, hogy Magyarország azért nem tud gazdasági menekülteket befogadni, mert 800 ezer cigányról kell gondoskodnia. Hiába egyértelműbb (végtére is az igazságminiszter mondta), ha ugyanúgy hamis (végtére is az igazságminiszter mondta), ha ugyanúgy összekeveri a fogalmakat.
Hiszen a magyar államnak természetesen nem gondoskodnia kellene 800 ezer magatehetetlen polgáráról, pláne ennyi cigányról, hanem a szegénység gyártása helyett megfelelő lehetőségek biztosításán kellene törnie magát. Ám ezt tehetség, rátermettség, de legfőképpen az erre irányuló szándékok teljes és tudatos hiányában nem teszi, hanem mutogat a cigányokra, a menekültekre, és tartja a markát Európánál. Hiszen neki oly európai az identitása. Fenéket, Magyarország kormányának egy identitása van: szerezni. Hogy ez nem identitás? Na és.

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.