Balog Zoltán azért nem fogadna menekülteket, mert épp elég bajunk van a cigányokkal is

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 23.

Narancsblog

A papi emberminiszter nem éri be az illiberális állammal, ő intoleránsat akar. Minek még egy púp a hátunkra a menedékkérőkből, mikor a nagy rakás cigány már úgyis itt rontja a levegőt?

Balog Zoltán, az emberi erőforrások magyar minisztere arról beszélt egy bayreuthi politikai fórumon, hogy szerfelett nagy veszélybe sodorjuk magunkat, ha pusztán toleranciából befogadunk idegen kultúrákat, vallásokat, életmódokat. Világos beszéd: nem az életüket mentő menekülőkkel kell kezdenie valamit pillanatnyilag Európának, hanem kulturális agresszióval, vallási imperializmussal, illetve tömeges életmódexporttal. Ilyenformán mindenféle tolerancia elvetendő, mert európai identitásunk amúgy is le van gatyásodva Balog szerint, aminek csak jól betenne a sok menekült, bocsánat, „más kultúra”.

Balog Zoltán játszóteret avat Ózdon

Balog Zoltán játszóteret avat Ózdon

Fotó: Vajda János/MTI


Az európai identitást éppenséggel nem a nyitottság, hanem az erős nemzeti öntudat erősíti – éppenséggel aki nagyon akar, már Balog ezen kijelentésével is vitatkozhat, mondjuk, ha azon már túltette magát, hogy épp egy olyan figura aggódik itt nagyban az európai identitásért, akinek a közvetlen főnöke minden gyanús egzisztenciájú közép-ázsiai diktátorocskának hálás képpel képes elrebegni, hogy mennyire otthon érzi magát az országában – feltéve, hogy az illető valamicske pénzmagot belenget neki. De szerencsére Balog miniszter tényleg minden lehetőségre figyelmező szereplésének ez csak a felütése volt, ezért nem kell leragadnunk ott, hogy a magyar állam európai identitását eleddig legfeljebb a Brüsszelből érkező rendszeres pénzküldemények zavartalansága feletti aggodalom jelentette. Hiszen Balog arra is kitért, hogy mit kéne csinálnia Európának a bevándorlók pátyolgatása helyett.
Hát, felemelni a cigányokat. Tényleg, csapunk a homlokunkra, van nekünk már egy púp a hátunkon, farigcsáljuk előbb azt le, aztán majd jöhet a többi gond – például addig szólhatnánk is a menedékkérőknek, hogy kopogtassanak legyenek szívesek máshol, mi nem érünk rá éppen, mert cigányokat fehérítünk. Vagy egyáltalán, az lenne a legjobb, ha otthon maradnának, s nem kopogtatnának sehol, nyugton ülve maradnának a hátsójukon, megvárván csendben, míg náluk kopogtat az Iszlám Állam, vagy valaki más jóakarójuk.
Persze ezen a ponton megint nem tudunk eléggé elvonatkoztatni az emberminiszter erőforrás-miniszteri mivoltától, aki ugyebár azt mondta e közlésével, hogy kedves unió, tessen már egy nagyobbacska összeget nekünk cigányfelzárkóztatásra is folyósítani, mert ugyan eddig csak vazallusaink (x szavazatmennyiséget felajánló üzleti partnereink) szükségszerű javadalmazását végeztük a „romák felzárkóztatása” címszó alatt, de ha lenne még egy kis pénz, akkor a többi része is menne simán. Hihetően hangzik, nemde?
Régi becsípődése ez a magyar kormánynak, igaz, májusban Trócsányi László még egyértelműbben fogalmazott, amikor azt mondta, hogy Magyarország azért nem tud gazdasági menekülteket befogadni, mert 800 ezer cigányról kell gondoskodnia. Hiába egyértelműbb (végtére is az igazságminiszter mondta), ha ugyanúgy hamis (végtére is az igazságminiszter mondta), ha ugyanúgy összekeveri a fogalmakat.
Hiszen a magyar államnak természetesen nem gondoskodnia kellene 800 ezer magatehetetlen polgáráról, pláne ennyi cigányról, hanem a szegénység gyártása helyett megfelelő lehetőségek biztosításán kellene törnie magát. Ám ezt tehetség, rátermettség, de legfőképpen az erre irányuló szándékok teljes és tudatos hiányában nem teszi, hanem mutogat a cigányokra, a menekültekre, és tartja a markát Európánál. Hiszen neki oly európai az identitása. Fenéket, Magyarország kormányának egy identitása van: szerezni. Hogy ez nem identitás? Na és.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.