Minden bizonnyal az idei nyár egyik legabszurdabb eseménye volt, hogy augusztus 8-án fél Budapestet elviselhetetlen bűz, miszerint penetráns „szarszag” lengte körül.
Ennél már csak az volt abszurdabb, ahogy az illetékesek próbálták elmagyarázni a jelenség okát,
bár ezzel csak az egymásra mutogatásban és a felelősség áthárításában alkottak maradandót. Budaörs polgármestere azt írta facebook oldalán, hogy „Zsámbékon állítólag hígtrágyáznak és a nagy szél viszi szét. Ellenőrizzük, mert ez borzasztó”. A zsámbéki polgármester cáfolt, szerinte egy gyermelyi gyár lehetett a forrás, ahol minden évben kiszórják a tyúktrágyát. A gyermelyi gyár is cáfolt (még szép, ők ilyenkor dehogy szoktak trágyázni), közben a Fővárosi Csatornázási Művek megállapította, hogy nekik aztán semmi közük a bűzhöz, a rendőrök szerint pedig „a kérdés megválaszolása nem rendőrségi kompetencia”. Bekapcsolódott a katasztrófavédelem, kiderült, hogy „veszélyes anyag nem került a levegőbe”, tényleg, épp csak azt nem mondták, hogy a szarszag egészséges. Végül bejelentették, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal a bűz miatt „vizsgálatokat folytat”, de mivel a szag amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is illant, mindenki napirendre tért a dolog fölött.
De volt még akkor egy apróság, amire ugyan rárepült a sajtó, majd miután kiderült, hogy kacsa, a cikkeket a legtöbb helyről törölték. (De innen például nem.) Ezekben arra a közleményre hivatkoznak, amit egy Csongrádi Eszter nevű személy adott ki az Óbarok Kerti Vasút Kft. nevében, s kért elnézést a „kellemetlenségért”. „A szag forrása az Óbarok-Újbarok-Bodomér közötti földeknél található. Ezen a vonalon
kerül kialakításra Magyarország és Európa leghosszabb közforgalmú kerti vasút hálózata,
mellyel párhuzamosan tangazdaságok, új parkerdő és tanösvények létesülnek” – állt a közleményben, amelyben egy „speciális orosz kompozit trágyát” említettek, a további „trágyázásokért” pedig előre is elnézést kértek. De nem kellett sok, hogy kiderüljön: Csongrádi Eszter nem létező személy, az Óbarok Kerti Vasút Kft. pedig egy nem létező cég.
Minden bizonnyal rég elfelejtettük volna ezt a médiahekket, ha Bangóné Borbély Ildikó (MSZP) – képviselői minőségében – nem kérdez rá Gulyás Gergelynél arra, hogy mi volt az oka a Budapestet elárasztó bűznek. Bangóné kérdésére a Miniszterelnökség államtitkára, Orbán Balázs válaszolt, talán mondanunk sem kell, hogy megszokott sikerpropagandás modorban, tehát a totális hülyeség jegyében.
Merthogy azon csak röhögni lehet, hogy Orbán szerint „a Pest Megyei Kormányhivatal bevonta a vizsgálatba a Fejér Megyei Kormányhivatal illetékes munkatársait is, így a két kormányhivatal szakemberei közösen léptek fel a trágyaszag terjedésének megállítása érdekében”, sőt azt is hozzáteszi:
„röviddel a bejelentéseket és a hatósági vizsgálat megkezdését követően az érintettek a kifogásolt szaghatást megszüntették”,
amit maximum úgy tudunk elképzelni, hogy több tonna WC-illatosítót állítottak csatasorba.
De az idézett két mondat nemcsak abszurditása miatt érdekes. Azt is mutatja, hogy Orbán vagy azt sem tudja, mit beszél, vagy gátlástalanul hazudik. Ráadásul a hős kormányhivatali szakemberek fellépésével nincs vége a válasznak, Orbán megnevezi a felelőst. „A rendelkezésére álló információk alapján a bejelentésekben kifogásolt szaghatás az Óbaroki Kerti Vasút Kft. által Óbarok-Újbarok-Bodomér közötti földeken végzett trágyázási tevékenységéből származott” – írja a válaszában, szinte szó szerint idézve az augusztusi kacsát. Mi sem bizonyítja jobban ez, mint hogy Bodmér település nevét „Csongárdi Eszter” is „Bodomérnak” írta, vagyis nyilvánvaló, hogy az államtitkár síkhülyének tételezi nemcsak a kérdést benyújtó országgyűlési képviselőt, de a teljes lakosságot is.
Csakhogy a turpisság hamar kiderült, úgyhogy Orbán próbálna kihátrálni gyáván és sunyi módon másra kenve a felelősséget. Azzal jön, hogy „amennyiben bebizonyosodik, hogy a Kormányhivatal hibás tájékoztatást adott a Miniszterelnökség felé, annak azonnali személyügyi következményei lesznek”, s ez minden bizonnyal azt jelenti, hogy hamarosan találnak majd egy bűnbakot. Pedig az államtitkár, ha már „személyügyi következményeket említ”, csak akkor tudna tisztességes maradni, ha lemondana, majd utána, szépen sorban tennék ugyanezt a beosztottjai, talpasai és tanácsadói, no meg a sajtósa. A mostani eset ugyanis leginkább azt bizonyította, hogy sem a Miniszterelnökségen, sem a Kormányhivataloknál dolgozók nem veszik komolyan munkájukat, illetve alkalmatlanok bármiféle felelős poszt betöltésére.
Persze most már azt is jó lenne tudni, hogy mi okozta a szarszagot.
Az esetről alapos összefoglalót az Átlátszón olvashatnak.
