„Két sajátságos, a Fidesz számára sikeres produkciója is volt. 2005-ben a Kempinski Hotel Budapest előtt, műanyag széken ülve, virslit és kenyeret evett, miközben a szállodában Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az üzleti elit tagjaival vacsorázott, 2006-ban a pedig balatonőszödi kormányüdülő előtt, a tóban állva, feltűrt farmernadrágban tartott sajtótájékoztatót”.
Az idézet 2014 szeptemberéből származik, a Borsban jelent meg abból az alkalomból, hogy Szijjártó Péter lett a külügyminiszter (pontosabban külgazdasági- és külügyminiszter). De hatalmas tévedésben vannak, akik azt gondolják, hogy nála alkalmatlanabb személyt keresve sem találhattak. Mivel Orbán Viktor bábszínházában a külpolitikát is cinkelt lapokkal játsszák, Szijjártó tökéletes választásnak bizonyult. Orbán pontosan tudta, hogy épp egy ilyen szolgalelkű, gátlástalan figura tudja a legjobban képviselni a nagyvilág előtt azt a szolgalelkűséget („keleti nyitás”) és a gátlástalanságot (EU=Szovjetunió), amit ő olykor „kormány politikájának”, olykor a „magyar emberek érdekeinek” nevez. Szijjártóban megtestesül az annyit emlegetett unortodoxia és illiberalizmus, a miniszter a diplomácia alapvetéseit figyelmen kívül hagyja, rezzenéstelen (vagy inkább kifejezéstelen) arccal képes más országok vezetőit vérig sérteni, máskor
kétes hírű állami vezetők kezét szorongatni, és persze mindent aláírni,
amit elé tesznek.
A diplomataútlevél-kérelmeket is. A Népszava írta meg, hogy jelenleg 7657 érvényes diplomata-útlevél van használatban, és a lap szerint „több száz, akár több ezer olyan ember lehet”, akiknek nem járna ez. Csakhogy a törvényben van egy kitétel, mely szerint az is diplomata-útlevelet kaphat, akinek ezt „az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára a külpolitikáért felelős miniszter engedélyezte”. Ugyan a törvényben azt is írják, hogy ez az út csak „rendkívül indokolt esetben” járható, de mivel ennek mibenlétét nem részletezik, így tulajdonképpen minden olyan eset annak tekinthető, amit az illetékesek annak tartanak.
Persze mindez nem lenne akkora szám, ha a külügy a lap közérdekű adatigénylésére nem csak diplomata-útlevelek mennyiségéről számolna be, de
azt is elárulná, hogy jelenleg mennyi „rendkívül indokolt esetes” útlevél van használatban, kik kapták és miért.
Nos, erről egy árva szót sem ejt Szijjártó minisztériuma – a Népszava szerint „jogszabályi tiltásra hivatkozva”, ami persze semmit nem jelent, mert ha esetleg nem lenne ilyen, akkor csinálnának egyet. Például azt, hogy aki a diplomata-útlevél szót ezentúl leírja, az államérdeket sért… Nagyon úgy tűnik, hogy minisztérium leginkább abban érdekelt, hogy még véletlenül se derüljön ki a kiváltságosok névsora. Már csak azért sem, mert abból is csak kellemetlenség származott, amikor a questoros Tarsoly Csabáról meg Kóka Jánosról – aki SZDSZ-elnökből lett Szijjártót méltató üzletember – derült ki, hogy diplomata-útlevelet kapott. Ennél pedig már csak az a kellemetlenebb, hogy idén újabb névvel bővült lista. Habony Árpádéval.
