Hajrá, Gyömrő!

  • narancsblog
  • 2013. január 3.

Narancsblog

„Gyömrő belügye, hogy van-e itt Horthy tér, vagy nincs” – állította Romsics professzor májusban azon az előadáson, amelyet a Horthy-korszakról tartott a város vezetőinek meghívására. Véleményét sokan osztják, országgyűlési képviselők is, és nem csak a jobb térfélen.

Mi azonban úgy vagyunk vele, hogy nem szeretnénk olyan országban élni, ahol Horthy emlékét hivatalosan ápolni lehet. A népirtásért felelős, politikai tetteit a fasiszta eszmékre építő vezér ünneplése nem más, mint a népirtás és a fasiszta eszmék ünneplése. Ez pedig nyilván nem Gyömrő – és Debrecen, Csókakő, Kereki – belügye.

Ezért a rendkívül fontos ügyért egyedül a gyömrői állampolgárok, pontosabban azok szép számú csoportja szállt síkra. Erős helyi ellenszélben elkezdtek kampányolni az egykori Szabadság tér átnevezése ellen, majd amikor ez nem járt sikerrel, népszavazási kezdeményezéssel éltek.

Gyömrő most vasárnap járulhat az urnákhoz.

A lakosok felének, 6800 embernek kell elmennie, hogy érvényes legyen a népszavazás. 3800-an írták alá a népszavazási kezdeményezést (ebből 2800-at fogadott el az önkormányzat), vagyis érvényesség esetén nyerni fognak. A népszavazás két esetben lehet érvényes. Az egyik az, ha elmegy 2200 olyan ember is, akit nem zavar az átnevezés. A Horthy-kultuszt támogatók viszont szerencsére nincsenek ennyien (a tér átnevezését a Jobbik kezdeményezte, amely egyetlen képviselőt ad a testületnek – ő 216 szavazattal jutott be), a közömbösök pedig nem fognak elsétálni szavazni – pláne, hogy a polgármester is az otthonmaradást javasolta nekik. Ezért csak akkor van esély a sikerre, ha a népszavazási kezdeményezéshez nevüket adók magukkal visznek még 2200 hasonlóan gondolkodó embert.

Gyömrő kisváros. A polgármester már az aláírási íveknél is hangsúlyozta, hogy látszanak a nevek és a címek. Vagyis kell némi civil kurázsi ahhoz, hogy ilyen közállapotok mellett elmenjen az ember szavazni. Szerencsére akadt már 3800, akik nélkül a most vasárnapi rendezvény nem jöhetett volna létre, s most a feladat egyszerűbb: csak ikszelni kell, szignózni nem.

Gyömrőiek! Köszönjük a bátorságotokat, a kitartásotokat, és arra kérünk benneteket, menjetek el vasárnap szavazni! Lélekben veletek leszünk. Hiszen ez nem gyömrői belügy. Ez a mi közös ügyünk, minden magyar állampolgáré, aki tiszteli az emberi méltóságot és a jogállamiságot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.