Hazudott egy nagyot a Fidesz, lebuktak, de van egy jó ötletük

  • narancsblog
  • 2016. július 28.

Narancsblog

Köszönjük a sánta kutya eddigi fáradozásait, de változtak a szabályok, mehet isten hírivel.

A történet már önmagában is gyönyörű: még 2014 őszén a Fidesz kiadott egy közleményt, mely szerint Juhász Péter, az Együtt belvárosi polgármesterjelöltje „a biztonsági kamerák felvételei szerint dülöngélve, nyilvánvalóan alkoholos vagy drogos állapotban” plakátokat szaggatott. A közlemény arról is tájékoztat, hogy ezért a belvárosi Fidesz feljelentést tett a garázdán billegő jelölt ellen.

Juhász meg annak rendje és módja szerint beperelte a Fideszt, és félmillás sérelemdíjat követelt tőlük a dehonesztáló állítás miatt, a közleményt ugyanis átvette az MTI és így a magyar sajtó jókora része is. A pörben aztán a Fidesz ügyvédje azt mondta, nincs is ilyen közlemény, mert ők nem találják a nyilvántartásukban. Ez még semmi, hisz arról is beszélt, hogy sűrűn előfordul az olyasmi, hogy visszaélnek a különböző szervezetek nevével, logójával. De ha mégis a Fidesztől származna a közlemény, akkor az csak véleménynyilvánítás. Itt már konkrétan ifjú Strauss szerző A denevér című, méltán halhatatlan operettjében járunk, személy szerint Latabár Kálmánnal: lehet, hogy tán ivott, lehet, hogy tán torgott Juhász.

A dolog így folydogált, mígnem jött tegnap a Népszabadság, hogy ők bizony vették a fáradságot, s rámentek a fidesz.hu-ra, ahol ott röhögött teljes valójában a letagadott közlemény, tessék, meg lehet nézni, lehet benne gyönyörködni.

Kár, hogy a Fideszben nem találták, pedig tűvé tettek érte mindent.

Mármost ez a szép történet simán hatályon kívül helyez mindent, amit eddig a hazugságról tudtunk. Mert igaz ugyan, hogy a hazug embert most is hamarabb utolérték, mint a sánta kutyát, de mivégre? Hisz a hazugságot eleve úgy csomagolták, hogy tudjuk ám, hogy ez hazugság, de egyfelől miért ne hazudnánk, másfelől, ha hazudtunk, s kiderül, akkor csak a véleményünket nyilvánítottuk ki, s láttunk mi már másokat is hazudni, akkor pedig mit kell kiakadni ezen annyira.

A végére még egy kis tejszínhabot csavartak a tortára, amikor az ügyvédbojtár azt mondta: „amennyiben az alperestől származik a közlés, nyilvánvaló, hogy a közlés megtételére megfelelő alappal rendelkezett”. Magyarul, ha tényleg a Fidesz hazudott, akkor az a hazugság a kiderüléstől fogva igazságnak számít. Nem kell bizonyítani, nem kell semmit, hiszen „nyilvánvaló”.

Hogy mi következik mindebből? Az, hogy feltalálták a Fideszben a perpetuum mobilét, az örökmozgót. Most, hogy Népszabadság az orrukra húzta a hazugságot, már választási lehetőségük is van, vagy hazudnak még egy minden eddiginél is nagyobbat, vagy kiadnak egy közleményt, hogy a hazugság az igazság – s így tovább bármelyik irányba, a végtelenségig.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.