A történet már önmagában is gyönyörű: még 2014 őszén a Fidesz kiadott egy közleményt, mely szerint Juhász Péter, az Együtt belvárosi polgármesterjelöltje „a biztonsági kamerák felvételei szerint dülöngélve, nyilvánvalóan alkoholos vagy drogos állapotban” plakátokat szaggatott. A közlemény arról is tájékoztat, hogy ezért a belvárosi Fidesz feljelentést tett a garázdán billegő jelölt ellen.
Juhász meg annak rendje és módja szerint beperelte a Fideszt, és félmillás sérelemdíjat követelt tőlük a dehonesztáló állítás miatt, a közleményt ugyanis átvette az MTI és így a magyar sajtó jókora része is. A pörben aztán a Fidesz ügyvédje azt mondta, nincs is ilyen közlemény, mert ők nem találják a nyilvántartásukban. Ez még semmi, hisz arról is beszélt, hogy sűrűn előfordul az olyasmi, hogy visszaélnek a különböző szervezetek nevével, logójával. De ha mégis a Fidesztől származna a közlemény, akkor az csak véleménynyilvánítás. Itt már konkrétan ifjú Strauss szerző A denevér című, méltán halhatatlan operettjében járunk, személy szerint Latabár Kálmánnal: lehet, hogy tán ivott, lehet, hogy tán torgott Juhász.
A dolog így folydogált, mígnem jött tegnap a Népszabadság, hogy ők bizony vették a fáradságot, s rámentek a fidesz.hu-ra, ahol ott röhögött teljes valójában a letagadott közlemény, tessék, meg lehet nézni, lehet benne gyönyörködni.
Kár, hogy a Fideszben nem találták, pedig tűvé tettek érte mindent.
Mármost ez a szép történet simán hatályon kívül helyez mindent, amit eddig a hazugságról tudtunk. Mert igaz ugyan, hogy a hazug embert most is hamarabb utolérték, mint a sánta kutyát, de mivégre? Hisz a hazugságot eleve úgy csomagolták, hogy tudjuk ám, hogy ez hazugság, de egyfelől miért ne hazudnánk, másfelől, ha hazudtunk, s kiderül, akkor csak a véleményünket nyilvánítottuk ki, s láttunk mi már másokat is hazudni, akkor pedig mit kell kiakadni ezen annyira.
A végére még egy kis tejszínhabot csavartak a tortára, amikor az ügyvédbojtár azt mondta: „amennyiben az alperestől származik a közlés, nyilvánvaló, hogy a közlés megtételére megfelelő alappal rendelkezett”. Magyarul, ha tényleg a Fidesz hazudott, akkor az a hazugság a kiderüléstől fogva igazságnak számít. Nem kell bizonyítani, nem kell semmit, hiszen „nyilvánvaló”.
Hogy mi következik mindebből? Az, hogy feltalálták a Fideszben a perpetuum mobilét, az örökmozgót. Most, hogy Népszabadság az orrukra húzta a hazugságot, már választási lehetőségük is van, vagy hazudnak még egy minden eddiginél is nagyobbat, vagy kiadnak egy közleményt, hogy a hazugság az igazság – s így tovább bármelyik irányba, a végtelenségig.
