Indul a tanév – Orbán és Balog máris fenyegetik a szülőket

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 2.

Narancsblog

Megkezdődött a 2013–2014-es tanév, Hoffmann Rózsa produkciója dübörög olyan vendégfellépőkkel, mint Balog Zoltán és Orbán Viktor. A csatazaj minden józan hangot, kritikus megjegyzést elnyom, kérdezni tilos, soha ekkora káosz nem volt még szeptemberben az iskolákban; egyes szakemberek szerint a magyar közoktatás sorsa épp e napokban pecsételődik meg.

De megálljunk, mintha ugyanezt mondaná a miniszterelnök és a miniszter is!

Orbán Viktor azt üzeni Törökbálintról, hogy régen csak a pedagógusok lelkiismeretességén múlt, mennyi figyelmet fordítottak a gyermekek emberi minőségének (sic!) javítására, Balog Zoltán viszont arról beszélt Debrecenben, hogy az oktatás nem szolgáltatás, nem Patyolat. Akkor mi, szívesség? „A család nemcsak egyszerűen megrendelőként van jelen, és ha a szülők nem tanítják meg a gyermekeket bízni a köznevelésben, a tanárban, akkor bizony nem fog menni.”

Mi nem fog menni, te szerencsétlen?

Orbán és Balog ennél egyértelműbb módon nem is fejezhette volna ki a most bevezetett oktatási rendszer lényegét. Szájukból a „köznevelésbe vetett bizalom” alig leplezett fenyegetés: ha a gyerek nem úgy viselkedik, ahogy elvárjuk, azzal megátalkodott bizalmatlanságát juttatja kifejezésre, s természetesen megnézheti magát. Szülő is, tanár is.

Az ünnepi beszédekben rendre előkerült, hogy új időszámítás kezdődik – efelől valóban nem lehetnek kétségeink –, csakhogy ez az új ósdi, retrográd, szűk látókörű, de legfőképpen rosszindulatú, mert alattvalókat igyekszik kinevelni. Noha az elmúlt három évben a Fidesz-rendszer  jó néhány területen – elég csak a hajléktalanokkal kapcsolatos intézkedésekre gondolni – bizonyította, hogy távol áll tőle a humanizmus, mindez, ami mostantól az iskolákban állami gondoskodás címén kezdődik, messze a legantihumánusabb intézkedés, hiszen a gyerekeket veszi célba: az emberi minőségüket igazítaná Orbán Viktor kívánalmaihoz.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.