Némi világhálós turbulencia után – melynek üzenete nagyjából annyi volt, hogy Eszenyi Enikő a Vígszínház megtartásának halovány reményéért cserébe leveszi a repertoárról a beígért nemzetis menekültdarabot, az Alföldi rendezte Mephistót – e pillanatban ott tartunk, hogy a novemberi program, melyben az eredeti tervek szerint is szerepelt volna a Mephisto, még nem nyilvános. Eddig a normális színházi menetrend.
Októberben eldől, ki viszi tovább a Vígszínházat. Magunk e pillanatban egy százalék esélyt sem adunk Balázs Péterrel szemben a jelenlegi igazgatónak, Eszenyi Enikőnek – arra a fapados, de a jelenlegi kinevezési gyakorlatot tekintve minimum kétharmados gyakorlatra alapozva, hogy BP szolnoki direktor a névjegyét sem küldte volna be a pályázatra, ha nem ígérték volna neki tutira a győzelmet.
Eszenyinek tehát nincs veszítenivalója – mert a Vígszínház nem veszítenivaló. Ha átvette a Mephistót, akár játszhatja is mindennap, ettől nem ront és nem javít a – nem létező – esélyein.
Az országos színházi évadnyitón – amelyen Halász, a kultúrpápa azt találta mondani, hogy a magyar színház biztonságban van, amitől az ember rögvest a zsebéhez kap, megvan-e még a pénztárcája – jelen volt a legtöbb, immár lenyúlt színház igazgatója: ott sündörögtek Szolnokon a hatalmasok, Vidnyánszky és politikussleppje (Halász, Fekete stb.) mögött, és nézték a bevezető lírai filmet, amelyen Balázs Péter tétován nézi az örvénylő Tiszát (beleugorjon-e, nem-e), válogat a jelmezek közt, hitvall és üzen, de leginkább játssza a lakájt, mint annyiszor életében, színpadon és azon kívül. (Máté Gábornak, a Katona igazgatójának és Mácsai Pálnak, az Örkény igazgatójának egyéb fontos dolga akadt aznap.) Megbízható forrás jelenti, hogy Halász röpke megbeszélést folytatott Eszenyivel, ennyit a kombinációról. Hogy Eszenyi a színház stábjából vagy azon kívül kikkel tanácskozik még, azt nem tudni – a kapkodó honlap-machinációkból úgy látszik, senkivel; ez egyébként erősíti azt a nem friss képzetet a Víg irányításáról, hogy egyszemélyes, és kissé hektikus üzem.
A Víg honlapjáról szombaton ugyanis kétségkívül eltűnt a Mephisto. A bérlet előadásai közül is; igaz, ez érthető, ha a nagyszámú egyeztetési kötelezettséget tekintjük, biztonságosabb a játszás a bérleten kívül. Aztán vasárnap felbukkant megint (a bérletben nem, csak a repertoárban), aztán eltűnt újra… – és lehet, hogy ismét ott lesz, aztán eltűnik majd megint.
Csütörtökön hallgatják meg az igazgatójelölteket – hogy addig nem fogunk biztosat tudni a Mephisto novemberi előadásairól, az tuti. Utána – és a várható gyors döntés után – rögvest megtudjuk majd, hogy igenis, lesz Mephisto a Vígben: vagy ezért, vagy azért.
Elhisszük, ha akarjuk – és egyelőre akarjuk –, hogy ezzel puszta véletlenségből esett egybe, hogy eltűnt (aztán újra felbukkant! – tényleg, mint egy rossz viccben) a Víg társulati névsorából Stohl András és Hevér Gábor. Azért, mert róluk még nem készült megfelelő, a dizájnhoz illeszkedő társulati fotó – mondják azok, akik tudják a tutit.
Szóval, lesz Mephisto – ráadásul kedden indul a Danton halála olvasópróbája Alföldi rendezésében –, vagyis a komoly alku helyett csak kis lebegtetés van – bár persze ez sem szép. Lebegtetni, ezeknek?
