Szerencsére miniszterelnökünk a nemzet olvasókönyvébe kínálkozó törökbálinti beszédében rávilágított a nagy összefüggésre, mely szerint az erkölcsi nevelés teremti meg az alapját annak, hogy a fiatalok tájékozódni tudjanak a világban. Mondjuk, ha helyette nyelveket tanulnának a nebulók, akkor esetleg megkérdezhetnék valamelyik helybélit, veti fel a bennünk élő agnosztikus – igen ám, de félő, hogy az meg nem járt hittanra, így nyilván nem is tudja a helyes választ. Mert hát a hittanoktatás lényege e miniszterelnöki interpretációban nem más, mint hogy az emberek meg tudják különböztetni a jót meg a rosszat. Az utóbbi körébe (történelmi egyházaink ez irányú kinyilatkoztatásait látva) mindenképpen beletartozik az istentelenség, az ateizmus, internacionalizmus/kozmopolitizmus, a baloldaliság obskúrus formái (tehát valamennyi), s általában a nonkonform viselkedés (úgy köznapi, mind művészi értelemben). No és persze a szexualitás nem szabatos, előírt formái (gyakorlatilag minden, ami nem a gyermekáldás érdekében történik) – különös tekintettel a homoszexualitás bűne számít megbocsáthatatlannak, pláne egy laikustól!
| ||
Tessék már megmondani azt is, mi lenne a jobb, illetve a kevésbé rossz: ha a hittanórán megvitatják e társadalmi problémákat, már majdnem tarlósi értelemben vett ószövetségi szigorral és újszövetségi kérlelhetetlenséggel, vagy ha maradnak a katolikus/protestáns hittételek és dogmák sulykolásánál?
*
Itt hívnánk fel a figyelmet arra, hogy hazánk megint csak Európa élén jár – habár mi megint a ló fara felé ülünk. Mert igaz, hogy az e tekintetben bezzegországként emlegetett Lengyelországban a katolikus egyházi vezetés máig nem mondott le arról, hogy az immár nem is kötelező hittan (illetve etika!) legyen választható érettségi tárgy – de e nemes törekvésük mellett csak Orbán hű szövetségesei, az őt példaképüknek tekintő Kaczynskiék állnak ki. Spanyolországban a szekuláris társadalom és az egyház és állam szétválasztásának hívei már évtizedek óta küzdenek azért, hogy végre kivezethessék a tantervből az ott is csak fakultatív (ráadásul állampolgári ismeretekkel is kiváltható) vallásoktatást. (Ezzel szemben a mostani jobboldali Rajoy-kormány éppen azt szeretné, ha a hittanjegy beszámítana a tanulmányi átlagba – az állampolgári ismeretek tárgyat meg igyekeznek tartalmi szempontból kiherélni.)
Az efféle, leginkább csak az ideológiai indoktrinációt szolgáló tantárgyakról csupán két dolgot lehet megállapítani – igen sokba kerülnek (s most nemcsak az adott évre számítható, magában tetemes bekerülési költségekre, hanem a távlatos következményekre is gondolunk…), ráadásul más, hasznosabb elfoglaltságoktól veszik el az időt (már ez is indokolttá teszi, miért is kell bezárni a kölköket du. 4-ig…).
*
Mondanánk, hogy a jó és rossz metafizikai problémáinak mérlegelésére talán még mindig a kérdéses hatékonyságú, de még talán a korábbi tantervekben is szereplő filozófiaoktatás volna megfelelő. Igen ám, de az meg – legalábbis ha jól csinálják – folytonos kételkedésre tanít, ráadásul a gyerekek egyre csak kérdeznének, abban meg mi is volna jó? (Azt, hogy társadalmi, politikai, gazdasági kérdéseket is oktassanak egy közismereti tárgy keretében, már fel se merjük vetni. Még a végén kevesebben bonyolódnának va banque jellegű pénzügyi befektetésekbe/hitelfelvételekbe, sőt, talán kevesebben szavaznának notórius hülyékre és gazemberekre is…)
*
A miniszterelnök ismét csak szerencsénkre teljes körűen, minden részletre kiterjedően, holisztikus értelemben foglalkozik az oktatás problémáival – érezhető, hogy akkor is fejében járnak eme kérdések, amikor nem szegeződik rá a közvélemény kíméletlen tekintete. Felvetései rendre ülnek: tényleg, mit is keresnek a gyerekek az utcán iskolaidőben? Tesszük hozzá: mit keres ott bárki más (leszámítva azt, aki éppen másfél millió rajongója előtt beszél)? Ezzel szemben sajnos csupán a legmocskosabb fantáziánk segítségével tudtunk jelentést adni ama megállapításának, hogy a nevelés nem csak a lelki, de a testi növelést is jelenti – habár a magunk, még a megátalkodott ateista időkben bekövetkezett iskoláztatása idejéből emlékszünk a mondásra: „gazda szeme hizlalja a jószágot”. A saját fizikumuk iránti igényesség felkeltése nem kevésbé fontos kormányzati feladat, teszi még hozzá kormányfőnk, aki persze nem a fél napjukat tükör előtt, karizmaik és gyarapodó zsírpárnáik méregetésével töltőkre gondol. Sokkal inkább azokra, akik majd gyűjtögetik hazánknak az aranyakat/ezüstöket/színesfémeket! No, meg kedvenceire, a nemzetközi szinten is értelmezhető eredmények hajszolását - a mértékletesség és önmegtartóztatás erényével (lásd még: hit- és erkölcstan) élve - maguktól elvető labdarúgóinkra. Mert tényleg: s legyen szó focistáról vagy sikeresen az életre indoktrinált mezei nebulóról - ezentúl nem a győzelem a fontos, hanem hogy időben behúzzuk a tippmixen (bizonyítványban) a kettest!
