Nyárspolgárok és konténerek

  • narancsblog
  • 2012. november 27.

Narancsblog

Ne legyünk naivak: az, hogy a két, korábban a közmédiában dolgozó újságíró először éhségsztrájkkal tüntetett az MTVA hírszerkesztőségében folyó hírhamisítás ellen (lásd: Lomnici-, illetve Cohn-Bendit-ügy), majd jelenlétükkel hívták fel a figyelmet a szakmai alapú médiában elfogadhatatlan skandalumokra, semmi kézzelfogható hatással nem bír a közmédiára. Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka lassanként úgy simult bele a napjainkba, mint fájós derék a paplanba. Megszoktuk. Ha balhé volt, elolvastuk a hírt. Szörnyülködtünk, ahogy most a hónap elején az MTVA a biztonsági őreivel elbánt velük, aztán kattintottunk a következő cikkre – legfeljebb örültünk közben, hogy folyamatos jelenlétükkel mementót állítanak a pártatlan tájékoztatás hűlt helyének.

Hanem hétfőn felkerült pár videó a millamedia.hu-ra. Ezeken Nagy Navarro Balázs egy kézikamerával kapja el néhány szóra a dohos szagú fogalmazást történészi-múzeumvezetői szerepkörben sem megvető Schmidt Mária és Betlen „Bársonyos Állvány Vagyok Én” János párosát, akik – ha jól vesszük ki – éppen közös taxival kívánják elhagyni a környéket.

De mindenekelőtt el vannak képedve.

„Ez elképesztő, ne haragudjál. (…) Mi ez a konténer az utcán? Ti miért az utcán vagytok?” – indít Betlen, és elmondja magáról, hogy ő annyira, de annyira jó fej, mert képzeljük, ő, igen ő próbált meg közvetíteni a nagyfőnökök és Nagy Navarróék között, hogy ne legyen már ekkora balhé, csak hát, szar a világ, nem lett belőle semmi. Amikor aztán Jánost gyorsan felvilágosítják, hogy nemrég még be akarták a tiltakozókat keríteni kordonokkal, Betlen szeme elkerekedik.

BJ: Elétek tettek volna valamit?

NNB: És lett volna egy egyméteres bejárat, ahol be tudtunk volna menni a ketrecbe. Mindezt erőszakkal, bűncselekmények útján.

Hat perce beszélgetnek, amikor Betlen újra kivágja: jó, de ő ezt akkor sem érti! Nem bírja felfogni! Mármint a konténereket. De azt sem, hogy mit kell itt pattogni holmi apróságokért. Például ez a Papp Dániel, hát ez nem is olyan rossz fiú – ismeri őt, beszélt vele, és igen, hát hibázott. Ki nem? „Én voltam az egyetlen, aki elment hozzá, és megkérdeztem, hogy mi történt. Senki, egyetlen kolléga nem akadt, aki megkérdezte volna tőle. Ugyanis én azt nem akartam elhinni, hogy ő szándékosan hamisított, hiszen ezzel csak lebukni lehet. Ő a fordítást olvasta, amiben nem volt benne az a csípős válasz, és akkor ő azt gondolta, hogy nem válaszolt. Nem volt jó tudósítás, én nem erről beszélek.” És Betlennek az empátiája is széles sávú: „csak mellesleg mondom, hogy ezt a fiatal srácot nagyon kinyírták.” Nos, Papp Dániel még mindig szerkeszt, és közpénzből kapja a fizetését. De továbbra sem ez a lényeg, hanem a konténerek. Hogy kerülnek oda? A köztévé politikai beszélgetéseket vezető riportere ennyit ért meg a körülötte folyó eseményekből.

Schmidt Mária hozzá képest szimpla nyárspolgár, akit csak az érdekel, hogy kényelmesen bejusson a stúdióba. „El vagyok képedve. Ilyet még sose láttam életemben. Mi ez itten? (…) Lezárni a forgalmat? Idejön az ember, és gyalogoljon? Milyen dolog ez?” – hüledezik. Nagy Navarro próbálja másra terelni a szót, de nem lehet. A Terror Háza igazgató asszonya leakadt. Sápítozik. Tüntetni? Itt? Sőt amikor Betlennel együtt távozik, még akkor is azt kérdi, hogy „ez azt jelenti, hogy bármikor lezárhatják az utat?” Az elképesztő lenne. János, ugye nem?

Ennek a két embernek a kicsinyességét önmagában nem kell túlbecsülni. Sokan reagáltak volna ugyanígy: a tényekkel való szembenézés és a másik fél méltányolásának hiánya nagyon is magyar fenomén.

Ez a pár videó azonban: nyom. És miközben nyomot hagynak arról az elnéző mentalitásról, amivel nem is olyan kevesen kelnek-fekszenek a közmédiában (vagy épp kormánypárti szimpatizánsként), dokumentumot állítanak azoknak a reflexeiről, akik a magyar közszolgálati média gyarmatosításának haszonélvezői. Ha valaki egyszer dokumentumfilmet forgatna az MTV megszállásának történetéről, munkáját ezekkel a kockákkal is indíthatná.

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.