Ne legyünk naivak: az, hogy a két, korábban a közmédiában dolgozó újságíró először éhségsztrájkkal tüntetett az MTVA hírszerkesztőségében folyó hírhamisítás ellen (lásd: Lomnici-, illetve Cohn-Bendit-ügy), majd jelenlétükkel hívták fel a figyelmet a szakmai alapú médiában elfogadhatatlan skandalumokra, semmi kézzelfogható hatással nem bír a közmédiára. Nagy Navarro Balázs és Szávuly Aranka lassanként úgy simult bele a napjainkba, mint fájós derék a paplanba. Megszoktuk. Ha balhé volt, elolvastuk a hírt. Szörnyülködtünk, ahogy most a hónap elején az MTVA a biztonsági őreivel elbánt velük, aztán kattintottunk a következő cikkre – legfeljebb örültünk közben, hogy folyamatos jelenlétükkel mementót állítanak a pártatlan tájékoztatás hűlt helyének.
Hanem hétfőn felkerült pár videó a millamedia.hu-ra. Ezeken Nagy Navarro Balázs egy kézikamerával kapja el néhány szóra a dohos szagú fogalmazást történészi-múzeumvezetői szerepkörben sem megvető Schmidt Mária és Betlen „Bársonyos Állvány Vagyok Én” János párosát, akik – ha jól vesszük ki – éppen közös taxival kívánják elhagyni a környéket.
De mindenekelőtt el vannak képedve.
„Ez elképesztő, ne haragudjál. (…) Mi ez a konténer az utcán? Ti miért az utcán vagytok?” – indít Betlen, és elmondja magáról, hogy ő annyira, de annyira jó fej, mert képzeljük, ő, igen ő próbált meg közvetíteni a nagyfőnökök és Nagy Navarróék között, hogy ne legyen már ekkora balhé, csak hát, szar a világ, nem lett belőle semmi. Amikor aztán Jánost gyorsan felvilágosítják, hogy nemrég még be akarták a tiltakozókat keríteni kordonokkal, Betlen szeme elkerekedik.
BJ: Elétek tettek volna valamit?
NNB: És lett volna egy egyméteres bejárat, ahol be tudtunk volna menni a ketrecbe. Mindezt erőszakkal, bűncselekmények útján.
Hat perce beszélgetnek, amikor Betlen újra kivágja: jó, de ő ezt akkor sem érti! Nem bírja felfogni! Mármint a konténereket. De azt sem, hogy mit kell itt pattogni holmi apróságokért. Például ez a Papp Dániel, hát ez nem is olyan rossz fiú – ismeri őt, beszélt vele, és igen, hát hibázott. Ki nem? „Én voltam az egyetlen, aki elment hozzá, és megkérdeztem, hogy mi történt. Senki, egyetlen kolléga nem akadt, aki megkérdezte volna tőle. Ugyanis én azt nem akartam elhinni, hogy ő szándékosan hamisított, hiszen ezzel csak lebukni lehet. Ő a fordítást olvasta, amiben nem volt benne az a csípős válasz, és akkor ő azt gondolta, hogy nem válaszolt. Nem volt jó tudósítás, én nem erről beszélek.” És Betlennek az empátiája is széles sávú: „csak mellesleg mondom, hogy ezt a fiatal srácot nagyon kinyírták.” Nos, Papp Dániel még mindig szerkeszt, és közpénzből kapja a fizetését. De továbbra sem ez a lényeg, hanem a konténerek. Hogy kerülnek oda? A köztévé politikai beszélgetéseket vezető riportere ennyit ért meg a körülötte folyó eseményekből.
Schmidt Mária hozzá képest szimpla nyárspolgár, akit csak az érdekel, hogy kényelmesen bejusson a stúdióba. „El vagyok képedve. Ilyet még sose láttam életemben. Mi ez itten? (…) Lezárni a forgalmat? Idejön az ember, és gyalogoljon? Milyen dolog ez?” – hüledezik. Nagy Navarro próbálja másra terelni a szót, de nem lehet. A Terror Háza igazgató asszonya leakadt. Sápítozik. Tüntetni? Itt? Sőt amikor Betlennel együtt távozik, még akkor is azt kérdi, hogy „ez azt jelenti, hogy bármikor lezárhatják az utat?” Az elképesztő lenne. János, ugye nem?
Ennek a két embernek a kicsinyességét önmagában nem kell túlbecsülni. Sokan reagáltak volna ugyanígy: a tényekkel való szembenézés és a másik fél méltányolásának hiánya nagyon is magyar fenomén.
Ez a pár videó azonban: nyom. És miközben nyomot hagynak arról az elnéző mentalitásról, amivel nem is olyan kevesen kelnek-fekszenek a közmédiában (vagy épp kormánypárti szimpatizánsként), dokumentumot állítanak azoknak a reflexeiről, akik a magyar közszolgálati média gyarmatosításának haszonélvezői. Ha valaki egyszer dokumentumfilmet forgatna az MTV megszállásának történetéről, munkáját ezekkel a kockákkal is indíthatná.
