Lehet nem politizálni

  • narancsblog
  • 2012. november 18.

Narancsblog

Morfondírozhatnánk azon, hogy vajh’ mi motiválhatta a tények mélységes és totális elutasításából eredő, szavazóik számára felháborító és kijózanító, az ország számára szomorú, saját maguknak pedig végzetes döntést, de minek? Halottról jót vagy semmit.

Szombatról vasárnapra virradó éjjel bebizonyosodott az, amitől tartani lehetett: az LMP, amelyik az összes gyermekbetegségével és belső feszültségeivel együtt is számtalanszor (ha nem is mindig) kiállt jó ügyekért (oktatás- és szociálpolitikában például), most hátat fordít minden lehetőségnek. És egyben a szavazóiknak és az országnak is. Egyedül az együttműködés-párti szavazók és a pártvezetés Bajnait támogató triója, Karácsony Gergely, Jávor Benedek és Szabó Tímea mutatott némi politikai potenciált, felelősségvállalást és agyműködést, ironikus módon pont azzal, hogy lemondott tisztségeiről; reméljük, lesz még hozzájuk szerencsénk. Szemben Schifferrel, aki remekül aknázta alá az egyetértés lehetőségét is. Hogy ezután még úgy gondolja, ő nem akar frakcióvezető lenni, az valami olyan gőgről árulkodik, hogy nincs is róla mit mondani.

A Schiffer András erőltette kongresszusi döntés, amelyet a 160 érvényesen szavazóból 84-en szavaztak meg, miszerint az ökopárt nem csatlakozik az Együtt 2014 Mozgalomhoz (a csatlakozáspártiak 77-en voltak), az LMP totális szerepzavaráról tanúskodik: úgy tűnik, valami általunk ismeretlen oknál fogva azt hiszik, hogy nekik: a) van stabil szavazóbázisuk; b) e szavazóbázis megharagudna rájuk, ha betársulnának Bajnaiékhoz; c) függetlenségük deklarálásával (vagy bárminek is tartják zseniális döntésüket) most jól bebetonozták magukat a magyar politikai életbe.

Először is, a párttagok közeli hozzátartozóin és haverjain kívül ember nem volt, aki jó szívvel, meggyőződésből szavazott volna rájuk 2010-ben: már csak azért sem, mert nem volt mire. Nem tudtunk róluk az égvilágon semmit, leszámítva, hogy aranyosak, és szeretik a zöldet. Furcsa, hogy számukra nem nyilvánvaló, ami mindenki más számára az: hogy egész egyszerűen az SZDSZ megszűnésével egy 5–8 százalékos szavazói rétegnek nem volt más, akire voksolhatott volna. Másodszor, a’ zemberek (nem csak azok, akik kínjukban az LMP-re szavaztak, de ők biztosan) ma egyetlenegy dologban értenek egyet, de abban nagyon: hogy a Fideszen kívüli politikai erők küldjék el a rákba Orbán Viktort. Márpedig jelen állás szerint nagyon úgy tűnik, ahhoz, hogy a választási törvénytől kezdve az alkotmányon át a nyugdíjakig mindennel gátlás nélkül játszadozó Orbán és pajtásai eltűnjenek, a teljes demokratikus ellenzék összehangolt, közös, széthúzástól és idiotizmustól mentes munkájára lenne szükség az előttünk álló másfél évben. Ennek mutatott most fityiszt az LMP. Morfondírozhatnánk azon, hogy vajh’ mi motiválhatta a tények mélységes és totális elutasításából eredő, szavazóik számára felháborító és kijózanító, az ország számára szomorú, saját maguknak pedig végzetes döntést, de minek? Halottról jót vagy semmit.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.