Szombatról vasárnapra virradó éjjel bebizonyosodott az, amitől tartani lehetett: az LMP, amelyik az összes gyermekbetegségével és belső feszültségeivel együtt is számtalanszor (ha nem is mindig) kiállt jó ügyekért (oktatás- és szociálpolitikában például), most hátat fordít minden lehetőségnek. És egyben a szavazóiknak és az országnak is. Egyedül az együttműködés-párti szavazók és a pártvezetés Bajnait támogató triója, Karácsony Gergely, Jávor Benedek és Szabó Tímea mutatott némi politikai potenciált, felelősségvállalást és agyműködést, ironikus módon pont azzal, hogy lemondott tisztségeiről; reméljük, lesz még hozzájuk szerencsénk. Szemben Schifferrel, aki remekül aknázta alá az egyetértés lehetőségét is. Hogy ezután még úgy gondolja, ő nem akar frakcióvezető lenni, az valami olyan gőgről árulkodik, hogy nincs is róla mit mondani.
A Schiffer András erőltette kongresszusi döntés, amelyet a 160 érvényesen szavazóból 84-en szavaztak meg, miszerint az ökopárt nem csatlakozik az Együtt 2014 Mozgalomhoz (a csatlakozáspártiak 77-en voltak), az LMP totális szerepzavaráról tanúskodik: úgy tűnik, valami általunk ismeretlen oknál fogva azt hiszik, hogy nekik: a) van stabil szavazóbázisuk; b) e szavazóbázis megharagudna rájuk, ha betársulnának Bajnaiékhoz; c) függetlenségük deklarálásával (vagy bárminek is tartják zseniális döntésüket) most jól bebetonozták magukat a magyar politikai életbe.
Először is, a párttagok közeli hozzátartozóin és haverjain kívül ember nem volt, aki jó szívvel, meggyőződésből szavazott volna rájuk 2010-ben: már csak azért sem, mert nem volt mire. Nem tudtunk róluk az égvilágon semmit, leszámítva, hogy aranyosak, és szeretik a zöldet. Furcsa, hogy számukra nem nyilvánvaló, ami mindenki más számára az: hogy egész egyszerűen az SZDSZ megszűnésével egy 5–8 százalékos szavazói rétegnek nem volt más, akire voksolhatott volna. Másodszor, a’ zemberek (nem csak azok, akik kínjukban az LMP-re szavaztak, de ők biztosan) ma egyetlenegy dologban értenek egyet, de abban nagyon: hogy a Fideszen kívüli politikai erők küldjék el a rákba Orbán Viktort. Márpedig jelen állás szerint nagyon úgy tűnik, ahhoz, hogy a választási törvénytől kezdve az alkotmányon át a nyugdíjakig mindennel gátlás nélkül játszadozó Orbán és pajtásai eltűnjenek, a teljes demokratikus ellenzék összehangolt, közös, széthúzástól és idiotizmustól mentes munkájára lenne szükség az előttünk álló másfél évben. Ennek mutatott most fityiszt az LMP. Morfondírozhatnánk azon, hogy vajh’ mi motiválhatta a tények mélységes és totális elutasításából eredő, szavazóik számára felháborító és kijózanító, az ország számára szomorú, saját maguknak pedig végzetes döntést, de minek? Halottról jót vagy semmit.
