Köcsögi beszéd: Orbán Viktor és a homoszexualitás

  • narancsblog
  • 2015. május 20.

Narancsblog

A magyar buzi – jó buzi! Mert nem ugrál, nem provokál. Legalábbis Orbán Viktor szerint.

A magyar politikailag inkorrekt nemzet, és ha valakinek gondjai lennének ennek a kijelentésnek az értelmezésével, már azon túl, hogy valakik már megint nem magyarok, most lett egy konkrét magyarunk is, aki a minap jó példával járt elöl, és megmutatta, mit is értsünk az egészséges, európai értelemben vett magyar politikai inkorrektségen.

Igen, maga a kormányfő az, akit kénytelenek vagyunk méltatni. Orbán Viktor ugyanis – újságírói érdeklődésre – leszögezte, hogy a homoszexuálisokkal szemben toleránsak vagyunk mi!

false

 

Fotó: MTI

Az Index durván provokatív kérdése ugyan nem erre vonatkozott, hanem arra, hogy a kormány – más kormányokkal ellentétben – eddig nem nyikkant meg a homofóbia és transzfóbia elleni világnap alkalmából a homofóbiáról, és hogy most itt lenne az alkalom. De sebaj, mert a kormányfő feltalálta magát, és a homofóbiát ugyan nem bélyegezte meg, de nem is méltatta, már csak azért sem, mert a homofóbiáról rögtön a „homoszexuálisok” jutottak az eszébe, akiket viszont szintén nem bélyegzett meg – nem a bélyegzős lábával kelt fel hétfőn, ez most már biztos! A némi vakarózás és hebegés után flottul előadott nemzeti álláspont lényege ez volt: más országokban a buzik ugrálnak, de nálunk nem ugrálnak, és ez azért van, mert mi toleránsak vagyunk velük, és mert a magyar buzi – jó buzi! Nem ugrál, nem provokál, nem mutogatja magát, mint a sok külföldi buzi, és addig, míg ezt nem teszi, számíthat minden toleranciánkra! Mi jól látjuk, hogy ők nem olyanok, mint mi vagyunk, ezt alaptörvényünk is jól látja, de toleranciásan eltoleráljuk ezt, és harmonikusan elharmonikázzuk az együttélést! Amíg tehetjük, persze, és a „homoszexuális közösség” izgágaságával, „azonos szabályozást” követelő esetleges „kihívó” viselkedésével fel nem rúgja türelmünket. Akkor nyilván lenne nemulass, még talán nemzeti konzultáció is.

Ez máris a híres magyar inkorrektség – és ugye, hogy nem is olyan borzasztó ez, s nem is ördöngösség! Érzéketlenség, gonoszság, s a más emberek elidegeníthetetlen jogai iránti megvetés – ennyi kell csak hozzá. Nem üldöz a magyar senkit, amíg valaki rá nem kényszeríti a magyart, hogy toleránsan, szívében irgalommal üldözze őt!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.