És a rendőrtől ki véd meg?

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 16.

Narancsblog

Erős hetet zárt a magyar rendőrség. Parádés bemutatót tartottak megfélemlítésből és taplóságból. Ha ez így megy tovább, az a társadalom működésének alapjait veszélyeztetheti.

A mögöttünk álló napokban a rendőrségnek két különösen visszataszító esettel és egy finoman szólva is aggályos intézkedéssorozattal sikerült bekerülnie a hírekbe.

Mint arról a magyar sajtó részletesen beszámolt, múlt vasárnap ún. fokozott ellenőrzést tartottak kilenc budapesti kerületben. A Helsinki Bizottság az ombudsmanhoz írt beadványában meggyőzően érvelt amellett, hogy a fokozott ellenőrzés intézménye önmagában alkotmányos jogokat korlátoz. Az általános problémákon túl viszont az is ijesztő, hogy az intézkedés szükségességére semmilyen értékelhető magyarázatot nem adott a rendőri vezetés, tehát az mindenki számára úgy csapódhat le, hogy a rendőrök akkor és úgy vegzálhatnak bárkit, amikor és ahogy akarnak.

Tegnap pedig két erős hír is napvilágot látott. A Blikk egy közeli ismerősére hivatkozva megírta, hogy az izsáki rendőrök halálos kényszervallatásának ügyében zajló per tanúját két rendőrtiszt fenyegetéssel próbálta rávenni, hogy visszavonja vallomását.

Pár órával később egy nyíltan meleg férfi beszámolója került fel a Facebookra.

Ebből nemcsak az derül ki, hogy a kiérkező rendőrök több ponton is szakszerűtlenül jártak el, hanem az is, hogy maguk biztatták feljelentésre a buzizó és baseballütővel hadonászó boltost, mert szerintük két férfi csókja az utcán közszeméremsértés.

Mindhárom esetben épp elég baj az is, hogy egyáltalán megtörténhettek. Ugyanakkor egymás mellé állítva egy újabb hátborzongató tendenciát vázolnak fel: a védelmükre bízott, a segítségükre szoruló állampolgárokat megfélemlítő rendőrség rémképét. És ha a lakosság egyre nagyobb része előtt ez a kép lebeg, ha tovább csökken a bizalom, az odavezethet, hogy egyre kevesebben hívják ki a rendőröket, egyre kevesebben jelentik a törvénysértéseket. Mert egyre többen félnek majd, hogy ők járnak rosszul, ha megteszik. S ha rendőrök jönnek szembe az utcán, inkább átmennek a másik oldalra.

Érthetetlen, bűnös mulasztás, hogy ezekben a helyzetekben a rendőrség nem tesz egyértelmű gesztusokat, hogy nem kommunikálja megfelelő szinten – egy szóvivő vagy akár a főkapitány kiállásával – mélységes felháborodását és egyértelmű elutasítását. Az ügyek kivizsgálását ez nem helyettesítheti, de erre az üzenetre a lakosságnak ugyanúgy szüksége volna, mint az állománynak. Hogy mindenki érezze: mi az, ami nem fér bele, és a jövőben sem fog.

Különben a megfenyegetett melegek ügyében eljáró rendőrnek lesz igaza, mert tényleg azt kell éreznünk, hogy igen, ez a gyalázat, „ez itt Magyarország”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.