És a rendőrtől ki véd meg?

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 16.

Narancsblog

Erős hetet zárt a magyar rendőrség. Parádés bemutatót tartottak megfélemlítésből és taplóságból. Ha ez így megy tovább, az a társadalom működésének alapjait veszélyeztetheti.

A mögöttünk álló napokban a rendőrségnek két különösen visszataszító esettel és egy finoman szólva is aggályos intézkedéssorozattal sikerült bekerülnie a hírekbe.

Mint arról a magyar sajtó részletesen beszámolt, múlt vasárnap ún. fokozott ellenőrzést tartottak kilenc budapesti kerületben. A Helsinki Bizottság az ombudsmanhoz írt beadványában meggyőzően érvelt amellett, hogy a fokozott ellenőrzés intézménye önmagában alkotmányos jogokat korlátoz. Az általános problémákon túl viszont az is ijesztő, hogy az intézkedés szükségességére semmilyen értékelhető magyarázatot nem adott a rendőri vezetés, tehát az mindenki számára úgy csapódhat le, hogy a rendőrök akkor és úgy vegzálhatnak bárkit, amikor és ahogy akarnak.

Tegnap pedig két erős hír is napvilágot látott. A Blikk egy közeli ismerősére hivatkozva megírta, hogy az izsáki rendőrök halálos kényszervallatásának ügyében zajló per tanúját két rendőrtiszt fenyegetéssel próbálta rávenni, hogy visszavonja vallomását.

Pár órával később egy nyíltan meleg férfi beszámolója került fel a Facebookra.

Ebből nemcsak az derül ki, hogy a kiérkező rendőrök több ponton is szakszerűtlenül jártak el, hanem az is, hogy maguk biztatták feljelentésre a buzizó és baseballütővel hadonászó boltost, mert szerintük két férfi csókja az utcán közszeméremsértés.

Mindhárom esetben épp elég baj az is, hogy egyáltalán megtörténhettek. Ugyanakkor egymás mellé állítva egy újabb hátborzongató tendenciát vázolnak fel: a védelmükre bízott, a segítségükre szoruló állampolgárokat megfélemlítő rendőrség rémképét. És ha a lakosság egyre nagyobb része előtt ez a kép lebeg, ha tovább csökken a bizalom, az odavezethet, hogy egyre kevesebben hívják ki a rendőröket, egyre kevesebben jelentik a törvénysértéseket. Mert egyre többen félnek majd, hogy ők járnak rosszul, ha megteszik. S ha rendőrök jönnek szembe az utcán, inkább átmennek a másik oldalra.

Érthetetlen, bűnös mulasztás, hogy ezekben a helyzetekben a rendőrség nem tesz egyértelmű gesztusokat, hogy nem kommunikálja megfelelő szinten – egy szóvivő vagy akár a főkapitány kiállásával – mélységes felháborodását és egyértelmű elutasítását. Az ügyek kivizsgálását ez nem helyettesítheti, de erre az üzenetre a lakosságnak ugyanúgy szüksége volna, mint az állománynak. Hogy mindenki érezze: mi az, ami nem fér bele, és a jövőben sem fog.

Különben a megfenyegetett melegek ügyében eljáró rendőrnek lesz igaza, mert tényleg azt kell éreznünk, hogy igen, ez a gyalázat, „ez itt Magyarország”.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.