És a rendőrtől ki véd meg?

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 16.

Narancsblog

Erős hetet zárt a magyar rendőrség. Parádés bemutatót tartottak megfélemlítésből és taplóságból. Ha ez így megy tovább, az a társadalom működésének alapjait veszélyeztetheti.

A mögöttünk álló napokban a rendőrségnek két különösen visszataszító esettel és egy finoman szólva is aggályos intézkedéssorozattal sikerült bekerülnie a hírekbe.

Mint arról a magyar sajtó részletesen beszámolt, múlt vasárnap ún. fokozott ellenőrzést tartottak kilenc budapesti kerületben. A Helsinki Bizottság az ombudsmanhoz írt beadványában meggyőzően érvelt amellett, hogy a fokozott ellenőrzés intézménye önmagában alkotmányos jogokat korlátoz. Az általános problémákon túl viszont az is ijesztő, hogy az intézkedés szükségességére semmilyen értékelhető magyarázatot nem adott a rendőri vezetés, tehát az mindenki számára úgy csapódhat le, hogy a rendőrök akkor és úgy vegzálhatnak bárkit, amikor és ahogy akarnak.

Tegnap pedig két erős hír is napvilágot látott. A Blikk egy közeli ismerősére hivatkozva megírta, hogy az izsáki rendőrök halálos kényszervallatásának ügyében zajló per tanúját két rendőrtiszt fenyegetéssel próbálta rávenni, hogy visszavonja vallomását.

Pár órával később egy nyíltan meleg férfi beszámolója került fel a Facebookra.

Ebből nemcsak az derül ki, hogy a kiérkező rendőrök több ponton is szakszerűtlenül jártak el, hanem az is, hogy maguk biztatták feljelentésre a buzizó és baseballütővel hadonászó boltost, mert szerintük két férfi csókja az utcán közszeméremsértés.

Mindhárom esetben épp elég baj az is, hogy egyáltalán megtörténhettek. Ugyanakkor egymás mellé állítva egy újabb hátborzongató tendenciát vázolnak fel: a védelmükre bízott, a segítségükre szoruló állampolgárokat megfélemlítő rendőrség rémképét. És ha a lakosság egyre nagyobb része előtt ez a kép lebeg, ha tovább csökken a bizalom, az odavezethet, hogy egyre kevesebben hívják ki a rendőröket, egyre kevesebben jelentik a törvénysértéseket. Mert egyre többen félnek majd, hogy ők járnak rosszul, ha megteszik. S ha rendőrök jönnek szembe az utcán, inkább átmennek a másik oldalra.

Érthetetlen, bűnös mulasztás, hogy ezekben a helyzetekben a rendőrség nem tesz egyértelmű gesztusokat, hogy nem kommunikálja megfelelő szinten – egy szóvivő vagy akár a főkapitány kiállásával – mélységes felháborodását és egyértelmű elutasítását. Az ügyek kivizsgálását ez nem helyettesítheti, de erre az üzenetre a lakosságnak ugyanúgy szüksége volna, mint az állománynak. Hogy mindenki érezze: mi az, ami nem fér bele, és a jövőben sem fog.

Különben a megfenyegetett melegek ügyében eljáró rendőrnek lesz igaza, mert tényleg azt kell éreznünk, hogy igen, ez a gyalázat, „ez itt Magyarország”.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.