Hamarosan bilincset kapnak a közterület-felügyelők – jaj, nem úgy, nem őket verik bilincsbe, a felszerelésük része lesz e precíziós műszer (s rohadtul nem az autókerekek rögzítését célzó, hanem az emberre szabott). Ha tehát helytelenkedel, magyar, jön a közterület-felügyelő, és jól megbilincsel. De nyugi, csak azután, miután megruházott, hiszen augusztus óta már a gumibot is a fővárosi közterület-felügyelők alapfelszerelése. Tényleg, már csak a szolgálati fegyver hiányzik, és tisztára olyanok lesznek, mint a rendőrök.
Külsőre már most teljesen olyanok. Sötétkék gyakorlóruha, partizánsapó, láthatósági mellény; egy ilyen outfit – gumibot és bilincs nélkül is – maga a megtestesült pszichológiai hadviselés. Aki kitalálta, bizonyosan arra gondolt, hogy ha meglát egy ilyet a bliccelő, az illegális paprikaárus, a hajléktalanról nem is beszélve, akkor eszébe nem jut visszapofázni, hanem fülét-farkát behúzva lapít, és örül, ha kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül megússza.
De úgy látszik, megfélemlítésből nem volt elég ennyi. Gumibot kell és bilincs. Egy újabb erőszakszervezet. Pedig az elmúlt években – országos szinten – alakult már egy-kettő a rendőrség mellé, de most Tarlós István is megcsinálta a magáét.
A hivatalos indoklás szerint a közteresek kizárólag önvédelemre használhatják a gumibotot. Még szép. Hogy a legények – akiket azzal szoktak froclizni, hogy még rendőrnek se voltak jók – valójában mit tartanak jogos önvédelemnek, az már egy másik, súlyosabb kérdés, lenne is rögtön egy-két tippünk rá. Hogy mást ne mondjunk, sokkal könnyebb és gyorsabb egy hajléktalan embert elzavarni néhány „simogatással”, mint élőszóval, és a hepciáskodó bliccelő is csendesebbé válik, ha ilyen „önvédelmi eszközt” alkalmaznak vele szemben. Vagy csak megmutatják neki.
És milyen csendes lesz azután, hogy a bilincs is csattan – persze csakis a közterületes testi épsége védelmében.
S aki minderről azt mondja, hogy a mi biztonságunkat szolgálja, az cinikus, hazudozó fráter – vagy nem figyelt oda eléggé a kommunizmusban.
