Előre a petróleumvilágításért! – Nem áll meg a rezsicsökkentés

  • narancsblog
  • 2013. szeptember 28.

Narancsblog

„A rezsicsökkentés nem ért véget, csak most kezdődött el” – mondta Németh Szilárd rezsicsökkentés-ügyi kormánybiztos, Csepel polgármestere a rezsicsökkentő roadshow valamelyik állomásán. Majd hozzátette, hogy a kormány mindenáron megvédi a rezsicsökkentést.

Kitől?

A bajnaigyurcsánytól? A gázóra-leolvasótól? Vagy a gaz multiktól (= nyugati imperialistáktól, ha tetszünk még emlékezni). S ha csak most kezdődött el, mi lesz a vége?  Az ingyenáram? A határ a csillagos ég? Szó szerint?

A rezsicsökkentést bele akarják írni az alaptörvénybe, bizonyára így valahogy: „Mi, Magyarország polgárai készen állunk arra, hogy országunk rendjét a nemzet együttműködésére alapítsuk és fizessünk kevesebb villanyszámlát.” És ezzel a pitiáner blöffel meg lehet etetni egy fél országot.

De miért is ne? Az általános kétségbeesés szükségszerű velejárója a csodavárás, amit a cinikus gazemberek maradéktalanul kihasználnak. Láttunk már ehhez hasonlót. Amikor pár évtizede a szocializmus alapjainak lerakásáról és a  jövőbeni kommunizmus megvalósulásáról szónokolt ilyen-olyan párttitkár, az semmiben sem különbözött a mostaniak ócska szövegétől, talán még az alkotmányban is benne volt a lenini út.

false

 

Fotó: Máthé Zoltán/MTI

Akkor is kiskorúnak nézték a lakosságot (ah, a nemzetet), most is, csakhogy azokban az időkben a kutya sem hitte el, amit mondtak, röhögtek, legyintettek, aztán irány a kocsma. Jövőre viszont a kocsma után a szavazófülkébe is el kell menni. S aki nemcsak a felesektől, de az ígéretektől is megrészegül, egy pillanatra sem mérlegel. Gondolkodás nélkül szavaz az ingyenáramra, és csak akkor kap észbe esetleg, ha pár év múlva Németh Szilárd vagy maga Orbán Viktor az aktuális rezsicsökkentő haknin arra kéri az egybegyűlteket, hogy énekeljék el közösen a Petróleumlámpát.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.