Te jó ég, hol élünk? – Pénzdíjas versenyt írt ki a feljelentőknek Szentesen az önkormányzat cége

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 3.

Narancsblog

Még mondja azt valaki, hogy ez nem a feljelentők országa.

Félreértés ne essék, közterületen szemetelni ronda dolog, büdös bunkók csinálják: eldobják a trutyis papír zsebkendőt, ott hagyják Morzsi után a kutyaszart, röpül a ropiszacsesz, satöbbi. Azt is készségesen elhisszük, hogy Szentes – egyébként emlékezetesen szép – városa fuldoklik a szeméttől.

De most mintha kicsit túltolták volna a szemétharcot. S hát a nagy ötlet hatékonysága felől sem vagyunk száz százalékig meggyőződve.

A szentesi városháza

A szentesi városháza

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Havonta egy-egy 10 ezer forintos vásárlási utalványt ad a szentesi városellátó azoknak, akik fotóval buktatnak le illegális szemetelőket – írja a delmagyar.hu.

Az ügymenetet pedig úgy tessék elképzelni, hogy „a beküldött képeket a cég munkatársai értékelik, havonta a legjobbat jutalmazzák”.

Komoly zsűrimunka után.

A vadászat elsősorban a szelektív hulladékgyűjtő helyek környékén folyik majd, mert oda hordanak a népek mindenféle egyéb természetű, tehát oda nem illő vackot. „A cég évek óta sokféle módszerrel, például kamera kihelyezésével próbálta már elejét venni annak, hogy a szelektív gyűjtők körül káosz alakuljon ki. A gondot eddig nem sikerült orvosolni. Most a lakosokat kérik arra:

fotózzák le azokat,

akik lomot, háztartási hulladékot helyeznek ki.”

Most hagyjuk is azt, hogy vajon mi a fenével tud többet egy feljelentő amatőr képe, mint egy térfigyelő kamera, inkább nézzük a dolog jó oldalát. „A képen szereplő elkövető személyiségi jogait, illetve a beküldő személyét is megóvják, tiszteletben tartják, de bíznak benne, hogy így eredményesebben tudják majd felderíteni a szabályszegőket.” Hogy is?

Kikockázott fejjel teszik közszemlére a díjnyertes fotót?

Titokban vonják kérdőre az elkövetőt?

Mindegy is, a városellátónál valaki a néplélek és a történelem nagy ismerőjének gondolja magát, s ebbéli ismereteit próbálja most kamatoztatni. Szerinte Magyarország a feljelentők országa volt is, marad is. De arra vajon gondolt-e, hogy pont őmiatta?




Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.