Te jó ég, hol élünk? – Pénzdíjas versenyt írt ki a feljelentőknek Szentesen az önkormányzat cége

  • narancs.hu
  • 2016.09.03 16:09

Narancsblog

Még mondja azt valaki, hogy ez nem a feljelentők országa.

Félreértés ne essék, közterületen szemetelni ronda dolog, büdös bunkók csinálják: eldobják a trutyis papír zsebkendőt, ott hagyják Morzsi után a kutyaszart, röpül a ropiszacsesz, satöbbi. Azt is készségesen elhisszük, hogy Szentes – egyébként emlékezetesen szép – városa fuldoklik a szeméttől.

De most mintha kicsit túltolták volna a szemétharcot. S hát a nagy ötlet hatékonysága felől sem vagyunk száz százalékig meggyőződve.

A szentesi városháza

A szentesi városháza

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Havonta egy-egy 10 ezer forintos vásárlási utalványt ad a szentesi városellátó azoknak, akik fotóval buktatnak le illegális szemetelőket – írja a delmagyar.hu.

Az ügymenetet pedig úgy tessék elképzelni, hogy „a beküldött képeket a cég munkatársai értékelik, havonta a legjobbat jutalmazzák”.

Komoly zsűrimunka után.

A vadászat elsősorban a szelektív hulladékgyűjtő helyek környékén folyik majd, mert oda hordanak a népek mindenféle egyéb természetű, tehát oda nem illő vackot. „A cég évek óta sokféle módszerrel, például kamera kihelyezésével próbálta már elejét venni annak, hogy a szelektív gyűjtők körül káosz alakuljon ki. A gondot eddig nem sikerült orvosolni. Most a lakosokat kérik arra:

fotózzák le azokat,

akik lomot, háztartási hulladékot helyeznek ki.”

Most hagyjuk is azt, hogy vajon mi a fenével tud többet egy feljelentő amatőr képe, mint egy térfigyelő kamera, inkább nézzük a dolog jó oldalát. „A képen szereplő elkövető személyiségi jogait, illetve a beküldő személyét is megóvják, tiszteletben tartják, de bíznak benne, hogy így eredményesebben tudják majd felderíteni a szabályszegőket.” Hogy is?

Kikockázott fejjel teszik közszemlére a díjnyertes fotót?

Titokban vonják kérdőre az elkövetőt?

Mindegy is, a városellátónál valaki a néplélek és a történelem nagy ismerőjének gondolja magát, s ebbéli ismereteit próbálja most kamatoztatni. Szerinte Magyarország a feljelentők országa volt is, marad is. De arra vajon gondolt-e, hogy pont őmiatta?




Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.