Te jó ég, hol élünk? – Pénzdíjas versenyt írt ki a feljelentőknek Szentesen az önkormányzat cége

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 3.

Narancsblog

Még mondja azt valaki, hogy ez nem a feljelentők országa.

Félreértés ne essék, közterületen szemetelni ronda dolog, büdös bunkók csinálják: eldobják a trutyis papír zsebkendőt, ott hagyják Morzsi után a kutyaszart, röpül a ropiszacsesz, satöbbi. Azt is készségesen elhisszük, hogy Szentes – egyébként emlékezetesen szép – városa fuldoklik a szeméttől.

De most mintha kicsit túltolták volna a szemétharcot. S hát a nagy ötlet hatékonysága felől sem vagyunk száz százalékig meggyőződve.

A szentesi városháza

A szentesi városháza

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Havonta egy-egy 10 ezer forintos vásárlási utalványt ad a szentesi városellátó azoknak, akik fotóval buktatnak le illegális szemetelőket – írja a delmagyar.hu.

Az ügymenetet pedig úgy tessék elképzelni, hogy „a beküldött képeket a cég munkatársai értékelik, havonta a legjobbat jutalmazzák”.

Komoly zsűrimunka után.

A vadászat elsősorban a szelektív hulladékgyűjtő helyek környékén folyik majd, mert oda hordanak a népek mindenféle egyéb természetű, tehát oda nem illő vackot. „A cég évek óta sokféle módszerrel, például kamera kihelyezésével próbálta már elejét venni annak, hogy a szelektív gyűjtők körül káosz alakuljon ki. A gondot eddig nem sikerült orvosolni. Most a lakosokat kérik arra:

fotózzák le azokat,

akik lomot, háztartási hulladékot helyeznek ki.”

Most hagyjuk is azt, hogy vajon mi a fenével tud többet egy feljelentő amatőr képe, mint egy térfigyelő kamera, inkább nézzük a dolog jó oldalát. „A képen szereplő elkövető személyiségi jogait, illetve a beküldő személyét is megóvják, tiszteletben tartják, de bíznak benne, hogy így eredményesebben tudják majd felderíteni a szabályszegőket.” Hogy is?

Kikockázott fejjel teszik közszemlére a díjnyertes fotót?

Titokban vonják kérdőre az elkövetőt?

Mindegy is, a városellátónál valaki a néplélek és a történelem nagy ismerőjének gondolja magát, s ebbéli ismereteit próbálja most kamatoztatni. Szerinte Magyarország a feljelentők országa volt is, marad is. De arra vajon gondolt-e, hogy pont őmiatta?




Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.