Te jó ég, hol élünk? – Pénzdíjas versenyt írt ki a feljelentőknek Szentesen az önkormányzat cége

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 3.

Narancsblog

Még mondja azt valaki, hogy ez nem a feljelentők országa.

Félreértés ne essék, közterületen szemetelni ronda dolog, büdös bunkók csinálják: eldobják a trutyis papír zsebkendőt, ott hagyják Morzsi után a kutyaszart, röpül a ropiszacsesz, satöbbi. Azt is készségesen elhisszük, hogy Szentes – egyébként emlékezetesen szép – városa fuldoklik a szeméttől.

De most mintha kicsit túltolták volna a szemétharcot. S hát a nagy ötlet hatékonysága felől sem vagyunk száz százalékig meggyőződve.

A szentesi városháza

A szentesi városháza

Fotó: MTI/Kollányi Péter

Havonta egy-egy 10 ezer forintos vásárlási utalványt ad a szentesi városellátó azoknak, akik fotóval buktatnak le illegális szemetelőket – írja a delmagyar.hu.

Az ügymenetet pedig úgy tessék elképzelni, hogy „a beküldött képeket a cég munkatársai értékelik, havonta a legjobbat jutalmazzák”.

Komoly zsűrimunka után.

A vadászat elsősorban a szelektív hulladékgyűjtő helyek környékén folyik majd, mert oda hordanak a népek mindenféle egyéb természetű, tehát oda nem illő vackot. „A cég évek óta sokféle módszerrel, például kamera kihelyezésével próbálta már elejét venni annak, hogy a szelektív gyűjtők körül káosz alakuljon ki. A gondot eddig nem sikerült orvosolni. Most a lakosokat kérik arra:

fotózzák le azokat,

akik lomot, háztartási hulladékot helyeznek ki.”

Most hagyjuk is azt, hogy vajon mi a fenével tud többet egy feljelentő amatőr képe, mint egy térfigyelő kamera, inkább nézzük a dolog jó oldalát. „A képen szereplő elkövető személyiségi jogait, illetve a beküldő személyét is megóvják, tiszteletben tartják, de bíznak benne, hogy így eredményesebben tudják majd felderíteni a szabályszegőket.” Hogy is?

Kikockázott fejjel teszik közszemlére a díjnyertes fotót?

Titokban vonják kérdőre az elkövetőt?

Mindegy is, a városellátónál valaki a néplélek és a történelem nagy ismerőjének gondolja magát, s ebbéli ismereteit próbálja most kamatoztatni. Szerinte Magyarország a feljelentők országa volt is, marad is. De arra vajon gondolt-e, hogy pont őmiatta?




Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.