Úgy látszik, Orbán már téli olimpiát is akar: sípályát csinálnak a legszebb fővárosi strandból

  • narancsblog
  • 2016. október 15.

Narancsblog

Meg persze focipályát, mert azt ma senki nem meri kihagyni.

Még hogy ez következmények nélküli ország lenne? A tomboló hülyeségnek igenis, beláthatatlanok a következményei.

Sípálya lesz a Csillaghegyi strandból – nem hiszik? Nézzenek utána a Közbeszerzési Értesítőben, mint tette ezt tegnap az Átlátszó.

„A Közbeszerzési Értesítőben október 12-én egészen különös ajánlattételi felhívás jelent meg: A Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt. közbeszerzést írt ki a Csillaghegyi Strandfürdő területén létrehozandó sípálya, valamint futballpálya építésére és üzemeltetésére, hasznosítására. Havi 686 millió forintért adnák koncesszióba a két létesítményt 15 évre” – írja a tényfeltáró portál.

Már csak egy sípálya hiányzik innen

Már csak egy sípálya hiányzik innen

Fotó: csillaghegyistrand.hu

Ahonnan azt is megtudhatjuk, hogy a nagy ívű álom, aminek jelentősége tényleg csak a magyar gyapotmezőkkel, dúsan termő alföldi narancsligetekkel, s a chileieknek vagonszámra eladott ropogós cseresznyével mérhető, természetesen a mi pénzünkből szökken majd szárba: „Azért kívánjuk 15 éves időtartamra kötni a szerződést, mert így nem zárjuk ki a tao-forrásból üzemeltető társaságokat, szervezeteket.” Hát így, letaózva, ahogy a NER-ben szokás.

S ezért nem drága a főváros egyik legklasszabb – s nem mellesleg a második legöregebb – strandja sem. „A budai oldalon lévő három nagy északi strand közül a legnagyobb. Tiszta, langyos – mérsékelt ásványianyag-tartalmú, nátriumszegény, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos természetes – ásványvizén kívül változatos domborzati viszonyaival is kitűnik a fővárosi strandok közül. A fákkal sűrűn beültetett, erdőszerű részek váltakoznak teraszosan kialakított napozóterületekkel.” (Forrás)

De mit sírunk, ez csak egy szaros strand az úszóbajnokok hazájában, ahelyett hogy örülnénk, hogy lesz egy remek sípályánk a fővárosban. Lássuk be, hiányzott már. Lenyomjuk hamar így a norvégokat sífutásban, az osztrákokat szlalomban… Téli olimpiát Csillaghegynek, lehetőleg máma még!

Értjük, s láttunk is már ilyet – ha nem is ennyire közelről. S nem mondja senki, hogy szólhatna már valaki a főnöknek, hogy a labdarúgás nem szerepel a téli olimpiák műsorán, a focipálya tán ide a majdani síparadicsomba nem annyira hiányzik. Még hogy nem téli sport? Majd a főnök elintézi, vegyék csak fel gyorsan a téli olimpiák műsorába is a focit.

De íziben, vagy megint üzenünk Brüsszelnek (Párizsnak, NOB-nak, WADA-nak, bárkinek)!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.