Vona Gábor személyesen nyújtaná be a számlát Orbán Viktornak: cefetül magas lesz

  • narancs.hu
  • 2016. október 5.

Narancsblog

Hétfőn még kígyót-békát kiabáltak egymásra, ma már vajazódik a nyalom a szád.

Hétfőn kétfordulós parlamenti összecsapásban igyekeztek felszínen tartani nézeteltéréseiket (és egymást) a NEM-ek barátai, mely torzsalkodás során Vona Orbán egészségügyi problémáira célozgatott, Orbán pedig arra, hogy Simicska kilóra megvette Vonáékat (a kilókról még Vonának is eszébe jutott, hogy Orbán igazán járhatna egy kicsit konditerembe, mindezt csak a „vita” színvonalának pontos betájolhatósága miatt idézzük fel).

Ma viszont az történt, hogy Vona Gábor sajtótájékoztatón jelentkezett be személyes, négyszemközti találkára Orbán Viktorhoz, kábé azzal az üzenettel, hogy ha alkotmánymódosítást szeretnél szépfiú, azt csak a testünkön keresztül tudod kivitelezni. S a testünket, aztat mi drágán adjuk, pláne komplettbe, gumi nélkül.

2010-ben...

2010-ben...

Fotó: MTI – Beliczay László

Első ránézésre azért túlságosan nem ijednénk meg a konditermek hősének zsarolási potenciáljától még négyszemközt sem, hiszen ha jól emlékszünk, a Jobbik eleve azzal jött, hogy mi szükség van itt népszavazásra, módosítsad az alkotmányt, mi támogatunk, oszt’ készen is vagyunk. Aztán meg, amikor a Fidesz ezt meg sem hallotta, azzal jöttek, hogy akkor ők is támogatják a nemeket.

S lett belőle így egy szép közös bukta.

Ezt enné meg most nagyon szívesen Vona Orbánnal egy tányérból. Ilyenformán nem gondolhatja senki komolyan, hogy Vona pusztán erről az alkotmánytrükközésről akar majd beszélgetni, riszálgatni kicsit. Fenéket. Sokkal többre kíván ő bejelentkezni négyszemközt.

S az elmúlt időszak történéseinek fényében bárki nyugodtan feltehet egy szolidabb összeget arra, hogy mutatkozik majd némi fogadókészség is minderre. Szóval az ár tényleg roppant magas lesz, s ha belegondolunk, hogy eddig mit fizetett ki Orbán a saját zsebéből, s mit a mienkből, elég egyszerű kimatekozni, hogy ennek a szép négyszemközti találkozónak is ki adja meg az árát. Hát, ez az ország, de nagyon.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.